2014. 07. 05 - Nyári bejegyzés #8

2015. június 24.

Sziasztok!

Megérkeztem a 8. Bejegyzéssel! :)
Jaj, annyira jó érzés volt olvasni azt a számtalan kommentet és üzenetet, amit írtatok. Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek, egyszerűen bearanyoztátok a napjaimat! Továbbá elérkeztünk 35 feliratkozóig, amit még most sem hiszek el... Na, a lényeg az, hogy nagyon örülök, hogy ennyien érdeklődtök a történettel kapcsolatban, remélem, hogy ez a rész is tetszeni fog! :) Illetve most, hogy vége a sulinak, remélhetőleg több időm lesz alkotni, úgyhogy talán a bejegyzések is gyakrabban fognak jönni!
Jó olvasást, és ha időtök engedi, hagyjatok nyomot magatok után! ;)

Nem tudom, hogy ki van még fenn ilyenkor, de én képtelen vagyok aludni, úgyhogy megörvendeztetlek benneteket egy újabb bejegyzéssel. Remélem, nem untatlak titeket halálra a nyarammal, bár igazság szerint, szerintem még soha nem volt ennyire eseménydús júliusom. Ott kezdődött, hogy Törökországban kaptam munkát, hajóval jöttem ide, ahol legnagyobb balszerencsémre David Hamilton lett a szobatársam, összeszedtem egy rakat vadidegen pasi telefonszámát, tökön rúgtam egy helyi alkalmazottat és végül csókolóztam a korábban már említett szobatársammal. Mindezt hat nap alatt… lassan szappanoperát lehet forgatni az életemből.
Na, de akkor a mai nap. Szóval miután kiraktam a legutóbbi bejegyzést, gyorsan összekészültem a munkára. Idők közben David is felébredt, és innentől kezdetét vehette, a „hányadán is állunk egymással” hadművelet. Már az problémát okozott, hogy kinyögjek egy „sziá”-t, nemhogy borzongás nélkül elviseljem, hogy bőrünk összeér. Utóbbira pedig sajnos igen sokszor sor került, ugyanis nem túl nagy a fürdőszobánk. Miközben én sminkeltem, David fogatmosott, és karjaink nem egyszer találkoztak össze. Ilyenkor általában lesütöttem a szemem, és azt próbáltam megfejteni, hogy vajon ő is érzi azt az apró áramütést, ami minden egyes érintésétől végigfutott rajtam.
-      Reggeli után hova vagy beosztva? – törte meg a csendet David.
-      A parti bárba – válaszoltam. – Te?
-      Én is – bólintott.
Itt megint kezdődött a kínos hallgatás, úgyhogy jobbnak láttam távozni a fürdőből. A pech az volt, hogy David is hasonlóan látta a dolgokat, így tökéletesen egyszerre indultunk meg, aminek az lett a következménye, hogy konkrétan nekiestem a mellkasának. Az ajkamba harapva pillantottam fel rá, miközben egy nagyon aprót hátráltam. Igazság szerint, ha akartam se tudtam volna messzebbre kerülni tőle a mosdókagyló jóvoltából, ami már ezután az apró lépés után is belevágott a bőrömbe. David mondjuk növelhette volna a kettőnk között lévő távolságot, de ahelyett, hogy így tett volna, csak még közelebb lépett. Ezzel elérte, hogy felsőtestünk összesimuljon, és hogy a szívem kétszeres tempóra váltson. Ösztönösen nyeltem egyet, miközben egy pillanatra sem szakítottam el a tekintetem az övétől.
-      Na, mi lesz? – bukott ki belőlem a kérdés, miközben kissé hátrébb billentettem a fejem.
-      A tízmillió dolláros kérdés – bólintott David.
-      Mik a választási lehetőségek?
-      Három választásod van. Első lehetőség: A seggfej srác megcsókolja a szőke szobatársát, aztán úgy tesz, mintha mi sem történt volna. A második: A seggfej srác nem csókolja meg a lányt és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Végezetül a harmadik: A…
-      A lány csókolja meg a seggfej szobatársát, mert az képtelen befogni – vágtam közbe, és már be is hoztam az ajkaink közötti távolságot.
David egyáltalán nem visszakozott, készségesen csókolt vissza. Ezúttal nyoma sem volt a tegnap esti lágyságnak, egyedül a mindent felperzselő szenvedély maradt. Beleszédültem a csókba, mire David kicsit megemelt, ezzel arra késztetve, hogy lábaimmal körbefonjam a derekát. Bár szinte egy tűt is alig lehetett elhúzni közöttünk, ujjaimmal megragadtam pólójának anyagát, és még közelebb húztam magamhoz. Tisztán éreztem, hogy az ő szíve is gyorsabban ver a megszokottnál, ahogyan légzése is egyre szaggatottabbá és ziláltabbá vált. A csókok egyre jobban elmélyültek, egyre több érzést szabadítottak fel, és egyre inkább azt sulykolták belém, hogy „még”. David is hasonlóan lehetett ezzel az érzéssel, ugyanis hamarosan hátam alatt megéreztem a franciaágy matracát. Mikor a fiúnak már nem kellett megtartania, kezei felfedezőútra indultak a testemen. Először végigsimított a nyakamon, amit rövid úton ajkai követtek. Közben ujjai besiklottak a felsőm alá, majd szépen fokozatosan feljebb tolták a ruhadarabot. Persze engem se kellett félteni, a fiú még a köldökömig sem tolta fel a pólómat én már megszabadítottam őt a sajátjától. Bár már jó néhányszor megszemléltem a felsőtestét, ezúttal is elnyíltak ajkaim az izmai láttán.
De persze, hogy nem mehetett minden ilyen simán. A pólóm épp a földön landolt, mikor váratlanul kivágódott a szobaajtó, és Malody viharzott be rajta. Mondjuk ugyanilyen sebességgel fordult is ki, mikor pillantása az ágyon fekvő kettősünkre esett, de az idilli pillanatnak ekkorra már lőttek. David sebesen felállt, és mire én ülő helyzetbe tornáztam magam, ő már fel is vette a pólóját. A srác még megvárta, hogy én is magamra aggassam a felsőmet, aztán kinyitotta az ajtót.
Malody pipacspiros arccal lépett be, és beletelt néhány másodpercbe, amíg eléggé összeszedte magát ahhoz, hogy meg tudjon szólalni.
-      Khm… szóval azért jöttem, hogy szóljak, hogy a holnapi beosztásotok teljesen megváltozott. Két animátor szervezett egy biciklis túrát a gyerekeknek, azonban a várakozásokkal ellentétben túl sokan jelentkeztek, úgyhogy szükség volna még két kísérőre. Azért rátok esett a választás, mert az animátorok egy lányt és egy fiút kértek, és mivel ti összeszokott páros vagytok, a ti neveteket adtam le – magyarázta. – A túra délelőtt lesz, egy másik szállodába viszitek el a gyerekeket, ahol különféle sportversenyek lesznek. Ebédidőre értek vissza körülbelül, viszont délutánra szabadidőt kaptok.
Malody nem várta meg, hogy rábólintsunk a dologra. Szimplán csak ledarálta még a találkozó helyszínét és idejét, majd már ott sem volt. Illetve azt még jelezte, hogy öt percünk van odaérni az ebédlőig, különben lekéssük a reggeliztetést. Daviddel csak bólintottunk, aztán az ajtó már be is csapódott főnökünk után.
-      Ez kínos volt… - jelentettem ki.
-      Ugyan már. Csak meglepődött, hogy ilyen jó felsőtestem van – legyintett David a maga stílusában.
-      Minden bizonnyal – forgattam meg unottan a szemem. – Viszont akkor most mi van?
-      Mivel mi van? – bámult rám értetlenül, miközben kinyitotta az ajtót, jelezve, hogy induljunk.
-      Hát velünk. Mármint nem úgy velünk, hogy, hú de nagy dolog, csak hát azért valami csak van. Oké, ezt jól elmondtam. Szóval most van bármi is, vagy ez csak egy kilengés volt? Vagy na, érted – beszéltem teljesen összefüggéstelenül.
Davidet roppantul szórakoztatta, hogy képtelen vagyok összerakni egy épkézláb mondatot, és természetesen esze ágában sem volt válaszolni. Mondjuk igazából én sem értettem a saját kérdésemet, de ez részletkérdés. Igazán mondhatott volna valamit, legalább annyit, hogy gőzöm sincs.
-      Oké, inkább hagyjuk! Maradjunk a kilengésnél – válaszoltam meg végül én a kérdést.
-      Az lesz a legegyszerűbb – bólintott a fiú is.
-      De ne gyere az egy méteres körzetembe!
-      Miért? – ráncolta össze a homlokát.
-      Mert csak.
Oké, jó értelmes választ adtam, de azt mégsem mondhattam, hogy azért, mert képtelen vagyok józanul gondolkodni a közelében. Hogy ha még egyszer összeér a kezünk, akkor nem fogom kibírni, hogy megcsókoljam, kilengés ide vagy oda. Hogy egész egyszerűen vonz hozzá valami, hogy meg akarom érinteni, hogy meg akarom csókolni, hogy érezni akarom, ahogyan ajkai csókot lehelnek a kulcscsontomra. Hogy hallani akarom milyen gyorsan ver a szíve, hogy érezni akarom szaggatott légzését a bőrömön és hogy látni akarom a vágyat kék szemeiben.
-      Élmény veled beszélgetni, Szöszi…
-      Biztosíthatlak, hogy te is remek beszélgetőpartner vagy – vágtam rá indulatosan.
-      Most mit vársz, mit mondjak? Hülyeség volt az egész. Munkatársak vagyunk, három hétig együtt fogunk még lakni, szóval nem kéne ezt megbonyolítani. Így is az agyamra mész, képzeld mi lenne, ha még történne is kettőnk között valami. Te többet látnál a dologba, megsértődnél, és onnantól az együttélés maga lenne a pokol. Jobb, ha megmaradunk a haver viszonynál.
-      Mi az, hogy én többet látnék a dologba? Jelzem, hogy még a top 20-as listára sem kerültél fel. Ha valakitől többet akarnék, az határozottan nem te lennél.
-      Ó, most megsértettél – kapta színpadiasan a szívéhez a kezét. –Szöszi, én az a típus vagyok, akikről a könyvekben úgy írnak, hogy a bunkó pasas, aki elszórakozott a lánnyal nyáron, majd amint elutazott, felszedett egy másik kiscsajt. Én vagyok az, aki miatt a hősnő ötven oldalon keresztül szenved, aztán pedig jön a várva várt Nagy Ő és mindenki boldog.
Már válaszoltam volna, de ekkor beléptünk az ebédlőbe. Mivel nem akartam, hogy bárki meghallja, hogy miről beszélgetünk, egy pillantással jeleztem Davidnek, hogy ezt később folytatjuk. A srác nem tűnt túl lelkesnek, de végül megadóan bólintott, aztán nekiállt segíteni a terítésben. Hamarosan én is csatlakoztam hozzájuk, bár túl nagy segítség nem voltam, ugyanis annyira elmerültem a gondolataimban, hogy egy négy fős asztalnál húsz főre megterítettem.
Természetesen Daviden pörgött az agyam, na meg azon, hogy mégis mit mondott. Igazából semmi újdonságot, sosem azonosítottam őt a Nagy Ő-vel. Viszont elgondolkoztam ezen az „elszórakozott a lánnyal” részen. Bár ez nem valami remek hozzáállás, de azt hiszem, pontosan erre vágyom. Egy egyszerű nyári kalandra, mindenféle kötelezettség nélkül. Amin letelt a július, kisétáltunk egymás életéből, addig pedig kiélvezzük a lehetőségeinket. Annyiszor mondtam már, hogy én mindig az igaz szerelemről álmodoztam. Hogy gondolataimban mindig olyan srácokkal jöttem össze, akik a tenyerükön hordoztak, bókoltak és cukin mosolyogtak. Őszintén szólva most, hogy belekóstoltam ebbe a „csak a vonzalom” dologba, nem is igazán vágyom a szerelemre. Kicsit valami vadabbra vágyok, valami szenvedélyesebbre, valami kiszámíthatatlanra. Csak egy nyári románcra…
A reggeli után szándékoztam beszélni Daviddel, de sajnos erre végül nem volt alkalmam, ugyanis szinte egyből kezdődött a meló a parti bárban. Mivel mások előtt nem akartam megtárgyalni a kapcsolatunkat, elhalasztottam a beszélgetést. Ami aztán tovább tolódott, ugyanis a vacsora előtt Patrice-szel és Jeannel beszélgettem. Kifaggattak a Halimmel való randimról, mire nagy vonalakban elmeséltem nekik, hogy nem igazán úgy alakultak a dolgok, ahogy azt szerettem volna. Patrice hüledezett egy sort azon, hogy mennyire nem gondolta volna ezt a srácról, míg Jean elismerően megveregette a hátamat arra a hírre, hogy tökön rúgtam. Itt sajnos átterelődött a téma Davidre, megint elmondták, hogy ő legalább nem árul zsákbamacskát, majd sajnos az a kérdés is felvetődött, hogy mit szólt ahhoz, hogy zokogva állítottam haza. Bár nagyon jó fejek a lányok, azért azt nem akartam elmondani, hogy az este folyamán csókolóztunk. Valahogy nem tartozott rájuk… helyette csak annyit mondtam, hogy készségesen megvigasztalt, illetve, hogy először feltett szándéka volt megverni Halimet, de végül beérte az ócsárolásával.
-      Jaj, de cuki! – csillant fel Patrice szeme. - Nekem kell ez a pasi – sóhajtott fel.
-      A közös szobánkban nem csinálhatjátok! – szögeztem le gyorsan.
-      Ugyan már. Amúgy sem jövök be neki. Ő a szőkékre bukik – kacsintott cinkosul.
-      Rosszabb vagy, mint egy kerítő! - emeltem fel a pillantásom a plafonra.
A csajos beszélgetés után elérkezett a vacsora, és ezzel együtt a következő fontos esemény is. Épp néhány innivalót vittem a hetes asztalhoz, mikor az egyik pincér szólt, hogy be kell mennem a konyhára, hogy kihozzak egy újabb adag baklavát. Egészen addig nem is volt ezzel problémám, amíg rá nem jöttem, hogy Halim apja a konyhában dolgozik. Tehát egész pontosan öt másodpercig minden oké volt. Hogy húzzam az időt, még kivittem az asztalhoz a kezemben tartott rendelést, aztán elejtettem a jegyzetfüzetem, hogy le kelljen érte haladnom, majd még gyorsan leszedtem egy asztalt is.
-      Hé, ez az én oldalam – nézett rám furán David.
-      Bocsi.
-      Baj van? – billentette félre a fejét.
-      Nem hoznál ki a konyháról egy adag baklavát? Halim apja ott dolgozik, és nem szeretnék vele találkozni – magyaráztam.
-      Szöszi, három hét alatt még biztos, hogy fognak a konyhára küldeni – jegyezte meg David. – De most kihozom – egyezett végül bele, mire megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-      Köszönöm!
A fiú csak vállat vont, aztán elsietett a konyha felé. Én hálám jeléül kiszolgáltam addig az ő oldalán ülő vendégeket. Közben folyamatosan a konyhaajtó felé pillantgattam, ami hamarosan ki is nyílt, de David határozottan baklava nélkül lépett ki rajta. Arcáról zavartságot és dühöt tudtam leolvasni, amit nem igazán tudtam hova tenni. Egy kérdő pillantást vetettem rá, miközben letöröltem egy újabb asztalt. David először egy fejrázás kíséretében megindult egy vacsorázó pár felé, de aztán meggondolta magát, és rövid úton már a karomnál fogva behúzott az étterem egyik, csak ebédkor használatos, részébe.
-      A konyhában az a pöcs Hasnat barátod várt egy gyertyafényes vacsorával! – akadt ki, mire képtelen voltam magamban tartani a nevetést. – Ne nevess! Ott állt, kezében egy szál rózsával, ingben és az egész asztal le volt szórva virágszirmokkal. Valami gáz zene is ment, és a krumpli határozottan szívecske formájúra volt tálalva.
Na, itt már sírtam a röhögéstől. Ahogy elképzeltem a baklaváért érkező Davidet és az őt váró, inges Halimet, nem tudtam abbahagyni a nevetést. Konkrétan könnyezett már a szemem, és neki kellett támasztanom a hátamat az étterem falának, máskülönben a földön kötöttem volna ki.
-      Na és mit csináltál? – nyögtem ki valahogy.
-      Inkább hagyjuk…
-      Jézusom David. Ugye nem verted meg? – múlt el egy pillanat alatt a nevethetnékem.
-      Ugyan már – forgatta meg a szemét. – Szimplán csak jeleztem neki, hogy ha még egyszer meglátom a közeledben, akkor feldugom a seggébe a hülye rózsáját. Mondjuk szerintem a közeledben szónál elvesztette a fonalat, de talán megértette, hogy mire is akartam célozni.
Naná, hogy kikerekedett szemekkel bámultam Davidre. Azzal tisztában voltam, hogy nem éppen bájos a stílusa, de hogy ilyen szinten alpári, az engem is meglepett. Mondjuk a következő másodpercben ismételten nevetésben törtem ki, és ezúttal a fiú is csatlakozott hozzám. Szinte láttam magam előtt Halim meglepett arcát, mikor helyettem a roppant kecses és diszkrét David jelent meg a konyhában.
-      Azért tudod, hogy ezért engesztelést várok – adta a tudtomra szobatársam.
-      Majd kitalálok valamit – legyintettem.
Végül azóta nem beszéltem Davidről a kettőnk kapcsolatáról. A srác nem hozta fel, én pedig nem találtam megfelelő alkalmat. Talán majd holnap a szabad délutánunk alatt meg tudjuk beszélni. Igazából nem tudom, hogy mégis mit akarok mondani neki, de úgy érzem, hogy muszáj a tudtára adnom, hogy nem akarok semmilyen szoros kapcsolatot. Az elmondása alapján úgy tűnik, hogy ő attól fél, hogy talán én többet érzek iránta, mit azt kéne, pedig erről szó sincs. Talán ha én kiterítem a lapjaimat, akkor ő is megteszi.
Most megyek, holnap nyolckor indul a bicikli túra, és már hajnali fél három van. Utóbbi miatt nézzétek el légyszi az elgépeléseimet! Bár aludni nem tudok, azért hulla fáradt vagyok. Ördögi kör…
A.     D. Sawyer
A következő részből:

"- Ú, köszönöm! – öleltem át, mikor ünnepélyesen átnyújtotta nekem a saját oklevelemet.
 -      A barátnőmnek mindent – kacsintott, mire csak szokásosan megforgattam a szemem."

22 megjegyzés:

  1. Wow!♥ Húú, hát ez a rész is valami fantasztikus lett, nem tudod, hogy a délután alkalmával hányszor tértem vissza a blogodra, hátha jött már új rész, de megérte! Valami fantasztikus lett, és most egy kicsit utálom Malody-t... :D Arra viszont kíváncsi leszek, hogy Ashtonnak később nem lesz-e mégis olyan problémája, hogy beleszeretett, vagy ugyanígy gondolja majd. Hogy őszinte legyek, én annak is örülnék, ha megmaradna közöttük ez a szenvedélyes, szerelem nélküli kapcsolat, hiszen már annyi ilyen ömlengős sztorit olvastam. Mindenesetre kíváncsi vagyok, mi lesz♥ Ashton és David♥ Hozd hamar a részt (előreláthatólag mikor tudod hozni?)! És így tovább♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huh, Te aztán jó gyors voltál! :)
      Örülök, hogy tetszett a rész, kicsit féltem tőle, hogy az előzőhöz képest nem lesz annyira eseménydús, de hát nem történhet mindig valami eget verően nagy szenzáció, hiszen az eléggé valószerűtlen lenne. :) Hát igen, Malody nem az időzítés bajnoka, de ha tudnád, hogy épp milyen részt írtam... :D
      Igazság szerint Ashton érzéseire még én magam is kíváncsi vagyok, ugyanis nem jutottam száz százalékosan dűlőre a végkifejlettel kapcsolatban. Hát, majd meglátjuk... :)
      Nem szeretnék ígérgetni, de talán a hétvégén hozom a folytatást! :)
      Köszönöm szépen, hogy írtál és hogy ilyen gyorsan elolvastad a részt! :)

      Törlés
    2. Na kíváncsi lettem, hogy épp milyen részt írtál:D ♥

      Törlés
    3. Hm, egy kis részlet?
      "Az ujjaimat ráfontam David fürdőnadrágjának szegélyére, és egy apró rántással adtam tudtára, hogy feleslegesnek érzem a ruhadarabot."

      Törlés
  2. Woow... Fantasztikus lett! Davidet annyira szeretem, még akkor is amikor bunkó... ❤
    Halim, pedig... Hagyjuk... Alig várom a következő részt! Siess vele! És nem lehetnének egy icipicit hosszabb részek? Nem mintha ez nem felelne meg, de szeretnék minél többet olvasni 😊
    Ui.: Nem szeretnél könyvet írni? 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett a rész! :) Hát David szerintem is egy nagyon szerethető karakter, még a hülye stílusával együtt is. A bökkenő az, hogy én is nagyon szeretem, így kicsit gondban vagyok a sztori végét illetően... :D
      Igazából már meg van a folytatás, szerintem a hétvégén kirakom majd! :) És megsúgom, hogy egy nagyon hosszú rész lett, ugyanis két bejegyzést vontam, hogy kellően izgalmas legyen. ;) Egyébként a részek hossza azért ilyen, mert a régebbi blogjaimnál gyakran kaptam meg kritikának, hogy túl hosszúak a fejezetek. Erre most túl rövidek :D
      De, nagyon szeretnék könyvet írni, csak ahhoz azért még van hova fejlődni, illetve legalább 400 napból kéne állnia hozzá egy évnek ;)
      Köszönöm szépen, hogy írtál! :)

      Törlés
  3. Szia! Nagyon nagyon tetszik a történet! Körübelül 10 percet röhögtem azon ahogy David ott áll Halimmal szemben aki egy virágos asztal mellett várakozik.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Ennek nagyon örülök! :) A vicc az egészben, hogy én is legalább 10 percen keresztül nevettem, miközben írtam. A szüleim kezdenek hülyének nézni, mert a saját poénjaimon is képes vagyok szórakozni... :D
      Köszi, hogy írtál ;)

      Törlés
  4. Ez nagyon jó lett.. De tényleg. És David olyan édes.. :3 Mellesleg teljes mértékben egyetértek azzal hogy ez akkor lesz a legjobb ha neml lesz komoly kapcsolat belőle.. Mondjuk azt sem bánnám.. Na már én sem tudom mit szeretnék :)) vagy 5percig röhögtem a Halimes jeleneten..nagyon ötletes volt,minden elismerésem.. Tökéletes rész lett,nagyon szerettem s siess a következővel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ezt pedig nagyon jó érzés volt olvasni! :)
      Jaj, nagyon megnehezítitek a dolgomat... :D Én magam sem tudom, hogy mi legyen, és eléggé megoszlik a tábor a "romantikus" és a "reális" vég között. Remélem, hogy mikor majd a záró részre kerül a sor, akkor egyértelmű lesz számomra, hogy mi is a tökéletes befejezés Ashton és David számára, addig viszont én magam se tudok nyilatkozni kettejükről. :)
      Örülök, hogy szórakoztatóra sikeredett az a jelenet, kicsit tartottam tőle, hogy nem írtam le eléggé humorosan, de úgy fest a sorok között is átment az üzenet. Én is remekül szórakoztam az írás közben :)
      Köszönöm szépen, hogy írtál, a folytatással pedig nagyon sietek! :)

      Törlés
  5. Ahj, ez nem ér!
    Legelőször is hogy nem izgulhattam végig a blog elejétől fogva mostanáig. Haragszom magamra amiért nem találtam rá hamarabb. Másodjára pedig az, hogy ennyire jól írsz, annyira jó stílusod van.. hogy délután leültem a blogod elé és annyira lekötött, hogy most jutottam a végére! Jó persze, anyáék beleszóltak, hogy "Aliz gyere már segíts" de úúúúú*-* Élvezhető, és a poénok is viccesek, ami egyáltalán nem sok íróról mondható el, hogy vicces. És te az vagy! Persze a végére jutottam, sajnos..
    Jézus ereje, nem nagyon tudok még rendesen szöveget alkotni de még mondatot se!
    A lényeg annyi, hogy imádom a blogod, és már türelmetlenül várom az új részt!
    De tényleg..türelmetlenül! :D
    Mindenesetre feliratkoztam, és reménykedek, hogy mi hamarabb olvashatom Ashton és David történetét!
    Köszönöm a szép estét! Egy jó blogra találhattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne aggódj, tartogatok még izgalmakat, úgyhogy nem maradtál le semmiről! :)
      Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszik a stílusom. Sok embernek én már a "túl sok" kategóriába tartozom, úgyhogy élmény olyanokkal találkozni, akik élvezik a fogalmazásmódomat. :) Hát a sztori egyik alkotóeleme a humor, úgyhogy elég gáz lenne, ha nem lennék "vicces"... egy-két poén mondjuk eléggé erőltetett, de örülök, hogy mindenki talál egy-kettőt, amit tényleg mulatságosnak tart. :)
      Nagyon örülök, hogy tetszik a blog, köszönöm mind a feliratkozást, mind a hozzászólást! Nekem ez teszi széppé az estét ;)
      A folytatás pedig már készülődik! :)

      Törlés
  6. Tegnap este találtam rá a blogodra és mondanom sem kell, hajnalban fejeztem be az összes fent lévő részt. Nagyon megörültem, hogy ma felkerült a következő és izgatottan várom a továbbiakat. Nagyon szeretek olvasni, eddig olyan 250-300 könyvet elolvastam, ebből főleg ya és na regényeket, amilyet te is írsz és bizton állíthatom, hogy Ash és David története megüti azt a színvonalat és szívesen olvasnám egyszer papírformában is. Nagyon jól írsz, olvastatja magát, könnyed és laza, mégis látszik, hogy hatalmas szókincsed van. Gratulálok az eddig elértekhez és sok sikert a továbbiakhoz. A blogodnak hála egy új történettel lettem gazdagabb. :) Imádom

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ma hajnalban láttam, hogy néhányan az este folyamán ráakadtatok az oldalra, és nagyon örültem annak, hogy voltatok olyan kedvesek, és feliratkoztatok! :) Igyekszem minél gyakrabban hozni az új részeket, viszont ahhoz, hogy mindig legyen friss, tartanom kell egy-két nap szünetet, meg így marad egyfajta rendszeresség, és persze az olvasók felcsigázására is remek eszköz. ;)
      Huh, hát nagyon örülök, hogy el tudod képzelni ezt a sztorit könyv formájában is. Őszintén szólva voltak olyan álmaim, hogy huh, én ezt kiadatom, de azt hiszem ez a sztori inkább illik bele a blogok világába, mintsem egy könyvesbolt polcaira. Talán majd a következő a nyomdában végzi :)
      Örülök, hogy sikerült kellően könnyed stílusban megírni a részeket, ahogyan annak is, hogy ez nem nyomta rá a bélyegét a szóhasználatra. Igyekszem megfelelően keverni a kettőt, és nagyon boldog vagyok, hogy úgy fest, jól csinálom. :)
      Köszönöm szépen mind a dicsérő szavakat, mind pedig az időt, amit a blogra és a véleményírásra fordítottál! :)

      Törlés
  7. Már nagyon várom a következő részt!Én kifejezetten mindkettő oldalon állok, azaz jöjjenek össze vagy csak egy kaland legyen.Nem tudom eldönteni, hogy melyik lenne a jobb, mert igazság szerint mindkét választásnak is meglenne a maga oka.David lehet, hogy egy seggfej, de ennek ellenére egy szerethető karakter és én kedvelem.Főleg akkor, amikor megölelte Ash-t és nyugtatta, habár még nem tudta, hogy mi van a lánnyal.Halim számomra egy utálatos személy, mondjuk még nem derült ki róla túl sok minden.Mindenesetre nagyon tetszik a történet, de arra nem emlékszem, hogy melyik rész volt felrakva, amikor elkezdtem olvasni, de ez tök mindegy:'D Nagyon jól írsz és én kifejezetten örülök, ha egy rész hosszabb. Most rászántam magam egy kicsit hosszabb véleményre is:D Siess a kövivel!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      A következő rész remélhetőleg ma érkezik, csak elképesztően lassú a gépem valamilyen oknál fogva, ezért kicsit hosszabb időt vesz igénybe a kirakása. :)
      Az a baj, hogy hozzád hasonlóan én is minkét oldalon állok. Egyfelől szeretném, hogy ne legyen a tömeg "minden jó, ha a vége jó" sztori, másfelől viszont eléggé a "reménytelenül romantikusok" táborát erősítem, ami kihatással van az írói vénámra is. :)
      Szerintem is tök szerethető karakter David, imádom írni az Ashtonnal lévő közös jeleneteiket, bár az kétségtelen, hogy néha elképesztően nagy seggfej... :)
      Nagyon örülök, hogy tetszik a történet! :)
      Köszönöm szépen, hogy ilyen hosszú hozzászólást írtál, nagyon jól esik, hogy időt szántál a visszajelzésre! :)
      Sietek, sietek...

      Törlés
  8. Kérlek, mondd, hogy ma hozod a következő részt, könyörgöm! Már nem bírom :( :'(

    VálaszTörlés
  9. Huha😱😍 egyszeruen imádom!!!! Csak ugy falom a reszeket!! 😄💕

    VálaszTörlés