2014. 07. 05 - Nyári bejegyzés #7

Sziasztok!

Szóval, megérkeztem az úgy mond "érettségi bejegyzéssel"! Örömmel jelentem, hogy úgy érzem sikeresen vettem az akadályt mind infóból, mind angolból, illetve még nem biztos, de úgy fest az angol nyelvvizsgám szóbeli része is pipálva van. Az írásbeliről még nem tudok nyilatkozni, úgyhogy drukkoljatok! :)

Na, de ennyit a magánéletemről... szóval itt a rész, remélem tetszeni fog! Nagyon köszönöm a hozzászólásokat, feliratkozásokat, pipálásokat, mindent! :)
Jó olvasást és tudjátok, ha időtök engedi, hagyjatok nyomot magatok után!

2014. 07. 05 - Nyári bejegyzés #7

Nem egészen ilyen randit képzeltem el magamnak… sőt, egyáltalán nem ilyet, de kezdjük a legelejéről!

Mivel Halimmel azt beszéltük meg, hogy értem jön a vacsora után, nekem még előtte el kellett készülnöm. David kicsit furcsán méregetett, mikor már a harmadik ruhámban perdültem ki a fürdőszobából, de egyszerűen semmit sem találtam megfelelőnek. Végül kénytelen voltam dönteni, mert kezdtem ismételten késésbe kerülni, illetve szobatársam is sürgetően elkezdett ciccegni. A választásom egy piros, spagetti pántos ruhára esett, amit a derekánál egy fekete szalaggal kötöttem meg. A hajamba egy piros, rózsás csatot tűztem, míg cipő gyanánt egy fekete, balerinacipőt választottam. Erre a szerelésemre aggattam rá valahogy a pincér egyenruhát, és bár gyakorlatilag szétfőttem a két réteg öltözék alatt, kitartóan rohangáltam ide-oda az asztalok között.

David nem igazán könnyítette meg a dolgomat, ugyanis leállt bájcsevegni az ikrekkel, így kénytelen voltam egy-két asztalát átvenni. Az a két kiscsaj engem olyan szinten idegesít, hogy puszta kézzel meg tudnám fojtani őket. Ahogy dobálják a hajukat, és David minden egyes szaván nevetnek, elképesztően átlátszó. Mondjuk ez szobatársamat nem igazán zavarja, sőt azt hiszem imponál neki, hogy ennyire odavannak érte. Ha engem kérdeztek szánalmas…

Mindenesetre a két lány elérte, hogy a vacsora végére kellőképpen paprikás hangulatban legyek, így mikor David odajött hozzám, már eleve le akartam keverni neki egyet.

-      Biztos, hogy elmész?

-      Miért ne mennék? Lehet, hogy ez számodra újdonság, de ha megbeszélsz valakivel egy randit, azon illik ott lenni…

-      Mi ez a paprikás hangulat, Szöszi?

-      Ashton! – javítottam ki ösztönösen.

-      Jó, mindegy! – legyintett. – Viszont ez a Hasnat gyerek egyáltalán nem szimpatikus.

-      Halimnek hívják! – csattantam fel. – Amúgy pedig akadjál le rólam! Mi a francért érdekel, hogy kivel találkozom? Egyáltalán nem tartozik rád, és különben is tudok vigyázni magamra! Akassz le magadnak valami kiscsajt estére, engem meg felejts el!

Davidet meglepte a heves reakcióm, mindenesetre végül válaszra sem méltatva otthagyott. Előfordulhat, hogy kicsit nyers voltam, de egyszerűen zavart, hogy miközben ő egy ikerpárról beszéli le a bugyit, kioktat arról, hogy kivel találkozzak és kivel ne. Ezenfelül ma pofátlanul a farzsebembe csúsztatta a kezét, ami sajnos pofátlanul jól esett. A városnézés alatt kétértelmű jeleket küldözgetett, és egyszerűen kifogytam a béketűrésből. Előfordul.

Azért mikor szembetalálkoztam Halimmel, kicsit visszavettem magamból. Az arcomra felvarázsoltam egy bájos mosolyt, és a lehető legkedvesebben igyekeztem köszönni neki. A fiú egyébként kicsit felbátorodott, hogy igent mondtam a randira, így rövid időn belül már összekulcsolt ujjakkal sétáltunk a tengerpart felé. Az egész akár idilli is lehetett volna, ha nem kérdezi meg egymás után háromszor, hogy mégis hány éves is vagyok. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy ennyire rossz-e a memóriája, vagy egész egyszerűen nem figyel rám, mindenesetre zavart, hogy képtelen megjegyezni egy számot. Csoda, hogy a nevemet tudta!

Úti célunk egyébként a vízi sportos bódé volt, ahol ezúttal csak ketten voltunk. Én letelepedtem egy padra, míg Halim előszedett egy szekrényből két üveg innivalót, illetve egy doboz cigarettát. Utóbbival engem is megkínált, mire csak megráztam a fejem, és helyette elkezdtem tanulmányozni egy tálat, amiben megannyi karkötő volt. Persze a nyomában sem voltak annak, amit a bazárban vettek, de egész jól néztek ki, főleg, ha az ember sokat felaggatott a csuklójára.

-      Vegyél nyugodtan! – guggolt mellém Halim, majd minden színű karkötőből a kezembe nyomott egyet.

-      Köszi - fogadtam el készségesen az ajándékot.

Halim erre csak rám villantotta azt a hihetetlenül cuki mosolyát, majd letelepedett mellém a padra. Gondosan ügyelt arra, hogy lábaink összesimuljanak, és bár egyáltalán nem volt rossz érzés, túlságosan katartikus sem. Egész egyszerűen volt és ennyi...

Amíg Halim elszívta a cigijét, mindenféle semmiségről beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy ma voltam Side-ben, mire felajánlotta, hogyha egyszer lesz több időm, akkor elvisz egy nagyobb bazárba is. A javaslatára persze mosolyogva bólogattam, bár annyira nem voltam meggyőződve arról, hogy szeretnék egy újabb randit. Valahogy többet vártam ettől a cuki mosolyú sráctól, mint üldögélni a munkahelyén és cigizni. Utóbbival amúgy sem vagyok túlságosan kibékülve, hiszen a füst elképesztően büdös, de természetesen ezt nem tettem szóvá.

-      Sétálunk? - vetettem fel, mikor már kicsit kezdtem kínosnak érezni a beállt csendet.

Halim bólintott, kidobta a cigijét, majd kézen fogva megindultunk a parton. A szállodai napágyaknál aztán megálltunk, és letelepedtünk az egyikre. Ekkor pedig Halim elérkezettnek látta az időt arra, hogy megcsókoljon. Ajkai gyorsan csaptak le az enyéimre, és meglehetősen hevesen igyekeztek birtokba venni őket. Igazság szerint Halim határozottan jól csókol, de valami mégsem volt teljes. Túlságosan sietős volt, túlságosan semmitmondó, már-már érzéketlen. Ettől függetlenül mondjuk visszacsókoltam, és közben igyekeztem kiverni a fejemből David meg az ikerpár látványát.

Halim egyébként bátorításnak vette, hogy nem tiltakozom a csókja ellen, és rövid úton ismét úgy gondolta, hogy tovább léphetünk. A bökkenő az, hogy én határozottan nem voltam ugyanezen az állásponton. A srác keze megindult lefelé az oldalamon, hamarosan pedig ismételten végigjárta ezt az utat, csak ezúttal már a ruhám alatt. Mutatóujját beleakasztotta alsóneműmbe, miközben kicsit megdőlt, ezáltal arra késztetve engem, hogy elfeküdjek a napágyon.

-      Ezt ne – nyögtem ki valahogy két csók között, de mintha egy kanálhoz beszéltem volna.

Halim ismételten megcsókolt, és bár néhány másodperc erejéig békén hagyta a fehér neműmet, ujjai újfent visszataláltak az említett darabhoz. Erre már tenyeremet megtámasztottam a mellkasán, és igyekeztem eltolni magamtól, de ez közel sem volt egy egyszerű feladat. Közben megszakítottam a csókolózásunkat, de Halimet ez annyira nem zavarta. Ajkaival ezúttal a nyakamra hintett csókokat, egyik ujja pedig besiklott az alsóneműm anyaga alá.

-      Engedj el! Mennem kell! – mondtam nyomatékosabban, de ismételten nem érkezett reagálás.

Furcsa érzés kerített hatalmába. Ott feküdtem egy napágyon, magamon egy cuki mosolyú sráccal, akinek a jelleme közel sem volt olyan cuki, mint a megjelenése. A parton csak egy-két ember lézengett, viszont ők is elég távol tőlünk, így nem igazán látták, hogy Halim heves csókolózása nekem egyáltalán nincs a kedvemre. A fiú pedig olyan masszívan nehezedett rám, hogy egyszerűen képtelen voltam letolni magamról. Fogalmam sem volt arról, hogy vajon mik is a szándékai. Simán lehet, hogy ennyinél megállt volna, azonban nekem már ez is túl sok volt. Még a csókja is idegen volt, nemhogy a bugyimba csúszó keze. Így hát végül előjött a legnőiesebb énem, és nemes egyszerűséggel ágyékon rúgtam, miközben felsikítottam, hogy a környéken állók felénk nézzenek.

Na, erre Halim azonnal elengedett, én pedig már ott sem voltam. Még láttam a srác értetlen arcát, de igazság szerint nem érdekelt. Egész egyszerűen el akartam tűnni a partról, el akartam tűnni Halim közeléből, és el akartam tűnni az emberek látómezejéből.

Mikor talpam alatt megéreztem a terrakottát, megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Kicsit lassítottam a lépteimen, miközben vállam felett hátrapillantottam, hogy Halim nem követ-e. A srác nem jött utánam, úgyhogy kicsit megnyugodtam, azonban ez a nyugodtság azt is jelentette, hogy agyamból kiszivárgott az adrenalin, és a helyét a kétségbeesés váltotta fel. Valahogy csak ekkor tudatosult bennem, hogy mennyire kiszolgáltatott is voltam egy vadidegen srácnak. Hagytam, hogy megcsókoljon, hagytam, hogy végigsimítson az oldalamon, hagytam, hogy ujjaival megérintse a fehér neműmet. Egyszerűen beleborzongtam a puszta gondolatba is, hogy mi lett volna, ha esetleg ennél is tovább megy, és ekkor kitört belőlem a sírás. Nem tudom megmondani, hogy miért, hiszen végül semmi sem történt, viszont valahogy az ijedtség könnyeket váltott ki belőlem.

-      Minden rendben? – kérdezte tőlem a szálloda egyik portása.

Épkézláb válaszra nem futotta, csak valamit hümmögtem, miközben konkrétan zokogtam. A portás mondott még volna valamit, de én inkább megszaporáztam a lépteimet, és a lehető leghamarabb eltűntem. Miközben közelítettem a szobám felé, letéptem a csuklómról a karkötőket, és nemes egyszerűséggel a kikövezett úthoz vágtam őket.

A lépcsőházba érve még inkább gyorsítottam a tempómon, és rövid úton már a tenyerem alatt éreztem a biztonságot jelentő kilincset. Gondolkodás nélkül nyomtam le, majd meg sem várva hogy becsukódjon mögöttem az ajtó, beljebb siettem a szobába.

David a vendégágyon ült, és épp a telefonált. Hangos lépteimre bosszúsan kapta fel a fejét, de elég volt egy pillantást vetnie a könnyáztatta arcomra, hogy a düh helyét aggódás és értetlenkedés vegye át.

-      Majd visszahívlak, Öcsi! Jó éjszakát! – nyomta ki a telefont, a következő pillanatban pedig már a nyakába is ugrottam.

A fiú kicsit meglepetten szorított magához, miközben én a nyakába fúrtam a fejem. Tenyere megnyugtatóan siklott újra meg újra végig a hátamon, miközben másik kezével néhány szőke tincsemet birizgálta. Állát megtámasztotta a hajamban, és bár biztosan megőrült a tudattól, hogy nem tudja mi történt, készségesen megvárta, hogy kicsit megnyugodjak. Mikor aztán csillapodott a sírásom, egy nagyon picit arrébb tolt magától, épp csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.

-      Mi történt, Szöszi? – kérdezte komolyan.

-      Semmi – jött az automatikus válaszom.

-      Szöszi… - kérlelt.

-      Csak nem ezt akartam. Vagy nem így. Vagy nem is tudom – magyaráztam össze-vissza. – Halim többet akart, mint én.

-      Mi az istent csinált ez a vadbarom? – feszült meg egy pillanat alatt David.

-      Nem szeretnék róla beszélni – sütöttem le a szemem.

-      Na jó, én ezt megverem! – jelentette ki, és már fel is pattant az ágyról.

Gondolkodás nélkül kaptam a karja után, és mint valami kismajom csimpaszkodtam belé, hogy ne érje el az ajtót.

-      Szöszi, engedj el! – próbált meg lerázni magáról. – Mit képzel ez a pöcs magáról?

-      David, nem történt olyan, amiért meg kéne verned! Megoldottam, csak kicsit megijedtem – nyögtem ki valahogy két összefüggő mondatot.

A fiút szemmel láthatóan nem győztem meg, ezért kénytelen voltam kicsit részletesebben is elmondani, hogy mi történt.

-      Megcsókolt, én meg visszacsókoltam. Ebbe ő valami többet látott, és olyan helyre tévedt a keze, hangsúlyozom a keze, ahova nem kellett volna. Erre tökön rúgtam, és elszaladtam – avattam be a teljes sztoriba.

-      Oké, akkor csak kicsit verem meg – bólintott, és ismételten megindult az ajtó felé.

Kétségbeesetten rohantam oda a nyílászáróhoz, és kitárt kezekkel igyekeztem elérni, hogy ne tudja megfogni a kilincset. David tiszta ideg volt, minden izma megfeszült, és ezúttal arcán nyoma sem volt annak a szórakozott mosolynak. Szemében nem csillogott az a pimasz jókedv, mindössze mérhetetlen haragot tudtam kiolvasni a pillantásából. Bár nem igazán kedveltem Halimet abban a pillanatban, azért nem akartam, hogy David nekirontson. A fiú olyan szinten tűnt vadnak, hogy abban sem voltam biztos, hogy nem verné félholtra.

-      Kérlek szépen! – fogtam könyörgőre. – Nem szeretnék egyedül maradni... – mondtam, miközben egy újabb könnycsepp pergett le az arcomon.

David tekintetével követte a könnycsepp útvonalát, majd mielőtt az elérte volna az államat, mutatóujjával gyengéden letörölte. Bár a szemében továbbra is lángolt a düh, egy apró bólintással jelezte, hogy visszafogja magát, így arrébb álltam az ajtótól. A fiú erre közelebb lépett hozzám, és ismételten átölelt. Nem tudom, hogy mennyi ideig álltunk ott, mindenesetre egy idő után David egyik kezével a térdem alá nyúlt, és odavitt a franciaágyhoz. Még egy darabig némán ültem az ölelésében, aztán kibontakoztam a karjai közül.

-      Lezuhanyozom – magyaráztam kérdő tekintetére.

Gyorsan elsiettem a fürdőbe, de az ajtóból még súgtam egy néma köszönömöt. David erre nem mondott semmit, szimplán csak félrebillentett fejjel tanulmányozott. Mivel nem bírtam sokáig állni a tekintetét, inkább beiszkoltam a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam, magamra vettem a pizsamámat, és egy gyors fogmosás és sminkletakarítás után, már kész is voltam.

Mikor kiléptem a helyiségből, David már csukott szemmel feküdt a vendégágyon. Lábujjhegyen közelítettem meg a franciaágyat, halkan bevackoltam magam a hatalmas paplan alá, aztán próbáltam elaludni, de persze sikertelenül. Pontosan tudtam, hogy hol akarok lenni, és bár büszkeségem egy nagyon picit próbált rávenni arra, hogy ezúttal birkózzam meg egyedül a problémáimmal, rövid úton a vendégágyon találtam magam. Igyekeztem nem felkeltetni Davidet, de a srác igazság szerint nem is aludt. Amint megérezte, hogy súlyom alatt kicsit megsüllyed az ágy, felemelte a takarót, jelezve, hogy bújjak be mellé.

-      Azt hittem, már sosem jössz! – jegyezte meg, miközben kényelmesen befészkeltem magam.

-      Nincs ekkora mázlid – mosolyodtam el.

-      Ugyan Szöszi… vártalak – vallotta be.

-      Mi lesz így az imidzseddel? – fordultam felé összeráncolt szemöldökkel.

-      Valahogy csak túléli – villantotta fel nemtörődöm mosolyát.

-      Nem mondom el senkinek – ígértem meg.

-      Tudom – bólintott. – De akkor ezt se… - szólt figyelmeztetően, a következő pillanatban pedig megcsókolt.

Ösztönösen hunytam le a szemeimet, miközben szinte elvesztem ajkainak lágy, ámde tüzes érintésében. Egyszerre csókolt finoman, könnyedén, érzékien, már-már csak ismerkedően és szenvedélyesen. Annyira lágy volt, hogy szinte elolvadtam tőle, másfelől vad volt és perzselő. Minden egyes idegvégződésem kikészült, forgott velem a szoba, ezért ujjaimmal belekapaszkodtam a felsőjébe, és egyszerűen zsongott a fejem. El akartam merülni a pillanatban, miközben mégis csak sürgettem az eseményeket. Egyszerre akartam átélni újra meg újra ezt a lágy csókot, és vágytam egy még szenvedélyesebbre. Azonban David a csókunk végeztével kicsit elhúzódott tőlem. Szemeit lassan nyitotta ki, és pillantása még hosszú ideig cikázott az arcomon, mielőtt megszólalt volna.

-      Még egy csók, és nem fogok tudni leállni – csóválta meg a fejét, mire automatikusan az ajkamba haraptam. A fiú tekintete erre lesiklott a számra, majd egy fájdalmas grimasz kíséretében ismételten megszólalt. – Kicsinálsz Szöszi!

-      Azt hittem hidegen hagylak – mosolyodtam el angyalian.

-      Akadnak kilengések…

-      Jó éjszakát! – simítottam végig a mellkasán.

-      Jó éjt, Szöszi! – adott egy puszit a hajamba.

Ezek után igen nehezen tudtam elaludni. Akárhányszor lehunytam a szemem eszembe jutott a csókunk. Fogalmam sem volt arról - és igazság szerint még most sincs -, hogy mi van velünk. Nem vagyok szerelmes ez kétségtelen, viszont mikor David megcsókol, abba minden egyes porcikám beleremeg. Ha rám néz késztetést érzek arra, hogy lesüssem a szemem, és bármennyire is a falra mászok az arrogáns stílusától, hiányozna. Mikor belép a szobába, görcsbe rándul a gyomrom, bizsereg a bőröm, és tekintetem automatikusan az ajkaira siklik. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy működik közöttünk a kémia… a gond csak az, hogy fogalmam sincs arról, hogy ez helyes e. Én mindig is az a típus voltam, aki a Nagy Ő-re várt, nem pedig nyári kalandokra. Erre jött David, és minden eddigi gondolatomat átírta a szerelemről és a vágyról. Lehetetlennek tartottam, hogy a kettő egymás nélkül létezzen, és most mégis ezt érzem. Mérhetetlen vágyakozást és szenvedélyt egy olyan fiú iránt, akinek a személyisége egyébként kikészít.

Oké, ennyit az elmélkedésből. Kezdődik a műszakom, úgyhogy mennem kell. Kicsit izgulok, hogy David hogyan fog ma velem viselkedni. Nekem fogalmam sincs arról, hogy hogyan álljak hozzá. A tegnapi csókot nagyon szívesen megismételném, de talán a fiúnak igaza volt, és ami közöttünk történt, az mindössze egy kilengés.

Következő részből:

"David mondjuk növelhette volna a kettőnk között lévő távolságot, de ahelyett, hogy így tett volna, csak még közelebb lépett. Ezzel elérte, hogy felsőtestünk összesimuljon, és hogy a szívem kétszeres tempóra váltson. Ösztönösen nyeltem egyet, miközben egy pillanatra sem szakítottam el a tekintetem az övétől.

-      Na, mi lesz? – bukott ki belőlem a kérdés, miközben kissé hátrébb billentettem a fejem.

-      A tízmillió dolláros kérdés – bólintott David."