Téli bejegyzés #5 - 2015.12.16

2015. december 26.

Sziasztok! :)

Ezennel megjött az ötödik fejezet, amit egész egyszerűen imádtam írni, bár biztos vagyok benne, hogy ami elsősorban érdekeln fog Titeket, az a végén lévő részlet... A következő fejezet jövőhét szombaton jön, igyekszem megtartani ezt az egy hetes rendszert, főleg, hogy a szünet után nekem pokoli világ jön tanulás terén.
Remélem, hogy jól sikerült a karácsonyozásotok, hogy megkaptátok amire vágytatok, és hogy ti is annyit ettetek, mint én! :D
Jó olvasást, és ha időtök engedi, hagyjatok nyomot magatok után!
Téli bejegyzés #5 – 2015.12.16
- Mi a fasz? – kiabálta valaki totál lesokkolva, mire persze azonnal kipattantak a szemeim.
Békés álmomnak persze odalett, miközben megszokásból ülőhelyzetbe lendültem. Utóbbi elég felelőtlen dolog volt, ugyanis telibe fejeltem valakit. Az én fejem bizonyult a gyengébbnek, legalábbis abból kiindulva, hogy lepattantam a másik koponyájáról, és mindössze egy nyekkenésre voltam képes erre következtettem. Egy darabig bámultam a plafont, és próbáltam rájönni, hogy vajon mindig is két lámpa volt-e a mennyezetemen, vagy szimplán csak kettőt látok, de végül az egyik égő kezdett elhalványodni, így arra jutottam, hogy mindössze hallucinálok egy kissé.
- Basszus, Baba jól vagy? – hajolt felém Szabi, illetve két Szabi, de ahogy teltek a másodpercek lassan az ő arcából is már csak egy maradt.
- Te vagy az első, amit ma megláttam. Szerinted? – kérdeztem vissza gúnyosan, mire a srác csak hozzám vágta az egyik párnát. – Egyáltalán mit keresel itt?
- Nanana – háborodott fel egy pillanat alatt. – Én szoktam veled aludni, de ez mit keres itt – bökött mellém, mire értetlenül oldalra fordultam.
Na, hát ekkor láttam meg a félálomban lévő, mindössze egy bokszert viselő Theo-t. A fiú álmos tekintete összekapcsolódott az enyémmel, majd miután felmérte, hogy végül egy helyiségben sikerült töltenünk az éjszakát, elvigyorodott, majd Szabi bosszantása végett kacsintott egyet. Lányos zavaromban azonnal az ajkamba haraptam, illetve leszegtem a fejem, nehogy bárki számára látható legyen, hogy elég volt egy mosoly a fiútól, hogy vörösben pompázzon az arcom.
- Szóval? – nyújtotta el Szabi szándékosan a kérdést. – Én nagy nyugalommal idejövök, hogy lekoptassam magamról a vöröskét, erre egy másik srác foglalja el a helyemet? – játssza túl szándékosan, mire csak megforgatom a szemeimet.
- Tudod Szabi, hogy nekem mindig te vagy az első – mentem bele a drámaelőadásba. – Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért egy másik hímneműt beengedtem a saját szobámba, a saját ágyamba, és így te nem tudsz befeküdni, hogy elmenekülj a tegnapéjszakai kalandod elől…
- Nem is tudom, mintha nem vennéd komolyan a problémámat – adta a sértődékeny szerető figurát. – Ha nem érzed át a helyzet komolyságát, talán szüneteltetnünk kéne a kapcsolatunkat – közölte faarccal, majd nem bírta tovább, és kitört belőle a röhögés. – Na, Luigi távozz a helyemről! – meredt rá halál komolyan Theo-ra.
Persze a srácnak esze ágában sem volt csak úgy kivonulni a szobából, így végül arra a megoldásra jutott, hogy ő egy kicsit közelebb húzódik hozzám, így Szabinak is marad hely. Aha, meg ahogy ő azt elképzelte. Legjobb barátom leginkább a pofátlanságáról híres, így igen hamar kettőnk közé fúrta magát, majd kényelmesen elterpeszkedett, aminek köszönhetően én majdnem kizuhantam a saját ágyamból, de hát Szabi kényelméért mindent…
- Megtisztel, hogy ilyen közel akarsz tudni magadhoz, de ez nekem túl bensőséges – szólalt meg cinikusan Theo, miközben lepakolta magáról Szabi karját, belőlem pedig kitört a röhögés.
- Hanna, menj arrébb! – találta ki barátom a megoldást, majd mielőtt akár jelezhettem volna, hogy nincs már alattam matrac, tovább lökött, így elegánsan a padlón kötöttem ki.
- Azért ez a pofátlanság csúcsa! – kértem ki magamnak azonnal. – Kiraktok a saját ágyamból?
- Ha már felkeltél, nem raknád ki a vöröst? Smink nélkül nem olyan szép…
- Kapd be! – jött elő nőies énem.
Azért Theo elővette a jó modorát, ugyanis Szabival ellentétben ő képes volt kiverekedni magát az ágyból, hogy aztán a kezét nyújtsa, hogy felsegítsen. Készségesen csúsztattam tenyeremet az övébe, mire a fiú egy könnyed mozdulattal talpra állított. Ahogy pillantásunk találkozott, akaratlanul is elmosolyodtam, majd egy zavart hajtincs csavarás után gyorsan kézbevettem az este kikészített ruháimat, és kihasználva a korai időpontot lestoppoltam a fürdőszobát.
Illetve csak stoppoltam volna, ugyan Szabi éjszakai csaja éppen szappanos vízzel próbálta lesikálni az este folyamán elkenődött sminkjét a fejéről. Barátom szavaiban volt valami, a lánykának tényleg jobban állt az a néhány kiló alapozó, de igazság szerint azért annyira nem volt csúnya, mint azt ahogy beállította.
- Szia! – köszöntem végül rá a lányra.
- Szia! – csicseregte vissza nekem jókedvűen, ami egyet jelentett azzal, hogy még lakótársam barátnőjének képzeli magát. – Nemes Luca vagyok, Szabi barátnője – mutatkozott be.
- Én pedig Békési Hanna, Szabi lak… - viszonoztam volna a gesztust, mikor váratlanul egy kar fonódott a derekam köré, arra késztetve, hogy hozzásimuljak a kéz tulajdonosához.
- Lakótársam, barátnőm, ahogy tetszik – vette át a szót Szabi, majd mintegy megerősítésképp a hajamba puszilt. – Az óra ötös villamost még épp eléred – pillantott a csuklójára, amin egyébként persze nem volt óra, de hát a fiúnak nem erőssége a tapintatosság – Brigi – tette hozzá megsemmisítésképpen.
- Luca – sziszegtem, miközben egy jól irányzott sípcsontrúgással ajándékoztam meg.
Persze a lány teljesen megsemmisülten, fél fejét beborító szempillaspirállal kiviharzott az albérletből. Sajnálkozva néztem utána, majd mikor meghallottam, hogy a lenti kapu is becsapódik, szikrázó tekintettel fordultam Szabi felé. A srác, mintha mi sem történt volna, nekiállt reggelit készíteni magának, így egy torokköszörüléssel jeleztem, hogy van mondanivalóm számára.
- Annyira gonosz vagy! Kezdem azt hinni, hogy csak azért fűzöl be fű, fa, virág, bokrot, hogy utána a legaljasabb módon kidobd őket. Szegény Brigi – csóváltam meg a fejem.
- Luca – nyögte be a srác, és természetesen a jó útra térítő szónoklatom innentől kezdve semmit nem ért.
Mivel én még az események feldolgozása alatt álltam, Szabi kihasználta az alkalmat a fürdő birtokbavételére. Hamar konstatáltam, hogy temérdek idő szakadt a nyakamba, hiszen amíg a srác elkészül, addigra én lekocoghatnék öt kilométert – már, ha lenne állóképességem és akaraterőm -, így bevonultam a konyhába, és nekiálltam kávét készíteni. Épp lábujjhegyen mutattam be a nyújtógyakorlatomat, hogy elérjem a legfelső polcon lévő utolsó tiszta bögrét, mikor egy felsőtest simult a hátamhoz. Látatlanban is tudtam, hogy Theo érkezett meg, orromba beszökött a fiú semmivel sem összetéveszthető illata. Bár legszívesebben szembe fordultam volna a sráccal, végül tekintetemmel lakótársam ujjait követtem, amik miután gondosan végigsimították a karomat, körülfonták a bögre fülét.
- Tessék – súgta a fülembe azon az álmosságtól kissé még reszelős, mély hangján, amitől menten elájultam volna, ha nem ékelődöm be a srác csípője és a konyhapult közé.
- Köszönöm – nyögtem ki valahogy.
- Ugyan, nincs mit – folytatta azon a szexi hangján, amibe egész egyszerűen beleremegett úgy mindenem.
- Ezt nem csinálhatod! – fordultam felé számon kérően, hiszen mégis milyen aljas módszerekkel játszik már…
Igen hamar beláttam, hogy szembefordulni vele még nagyobb hiba volt, mert így már a hanghoz tartozó arcot is láthattam, azokkal a kemény vonásokkal, vastag ajkakkal és csokoládébarna szemekkel.
- Mit nem csinálhatok? – húzta az agyamat.
- Hát, ezt így, ezt – válaszoltam roppant értelmesen, miközben hol rá, hol pedig magamra mutogattam. – Tartsd az öt lépés távolságot!
Theo persze kinevetett, de ettől függetlenül feltartott tenyerekkel hátralépett ötöt. Elégedetten szemléltem a köztünk lévő távolságot, és bár megfordult a fejemben, hogy teljesen aláásva a szerepemet közelebb lépek a sráchoz, és nemes egyszerűséggel megcsókolom, végül sikerült észhez térítenem magamat, és visszafordultam a kávégéphez.
- Na, ilyen távolságból már nem jövök be? – jött a nagyképű dumájával, mire persze vörösbe borult az arcom.
- Semmilyen távolságból nem jössz be – embereltem magam.
- Akkor minek az öt lépés? – villantotta rám azt az ártatlan mosolyát.
- Mert büdös vagy – vágtam rá kapásból, miközben hálát adtam a Szabival folytatott szócsatákért, mert máskülönben minden bizonnyal megsemmisültem volna.
Theo-t mindenesetre meglepte a válaszom, én pedig a néhány másodpercig tartó megrökönyödését kihasználtam arra, hogy a bögrével a kezemben visszasurranjak a szobámba. Gondosan magamra zártam az ajtót, majd hogy észhez térítsem magam párszor belevertem a fejem a falba. Két nap telt el a fogadásunk óta, és már most kezdek vesztésre állni. Össze kell szednem magam, különben tényleg csak egy strigulaként végzem Theo neve mellett… az a baj, hogy roppant szívesen lennék bármilyen formában a srác mellett. Ez már a vég!
~ ~ ~
A suli egész lazán telt, tekintettel arra, hogy mindössze három nap van hátra a karácsonyi szünetig. A tanárok közül többen belátták, hogy esélytelen érdemben bármit tanítani nekünk, így az órák nagy részében az aulában keringtünk, extra táncpróba címszó alatt. Vegyes turnusokban az osztálytáncokat is gyakoroltuk, és bár már a könyökünkön jött ki a zene, mégiscsak barátibb volt elszökdécselni mindenféle ősrégi magyar slágerre, mintsem csonka gúlákban számolgatni az oldallapok hajlásszögét.
Teljesen leamortizálódva léptünk ki a suli kapuján, és már épp indultunk volna meg a villamos felé, mikor Vivi fordult be a sarkon. Akaratlanul is elmosolyodtam barátnőm láttán, ugyanis érett tizennyolc éves létére egy rózsaszín baglyos sapkát viselt, amit csak tetézett szintén rózsaszín harisnyája. A rengeteg egyforma fekete, vajszínű kabát között egészen egyszerűen rikított a szivárvány minden színében pompázó lány, amiért nem egy ember bámulta meg, de míg a lányok egy „figyelemre éhes” jelzővel lereagálták, addig a fiúk határozottan értékelték, hogy a téli mínuszok ellenére is gyönyörködhetnek egyesek lábában. Vivi persze csak ezért aggat magára merészebbnél merészebb darabokat, de mikor épp nem mániája, hogy egy ötperces séta alkalmával tíz fütyülést zsebeljen be, egész letisztult ízlése van. Ha divat tippet kéne kérnem, biztos, hogy hozzáfordulnék, annak ellenére, hogy egy-két szerelése tényleg hajmeresztő. Na, mindegy…
- Hát te? – csodálkozott Szabi, miközben egy előttünk elhaladó lánybagázsnak imponálva megforgatta mutatóujján a kocsi kulcsot, és eleresztett egy fogkrémreklám mosolyt a semmibe. A lányok persze rögtön viháncolni kezdtek, mire lövelltem rájuk egy gyilkos pillantást, így jobbnak látták eliszkolni.
- Kinek van négy jegye a Műjégre? – vonogatta a szemöldökét Vivi.
- Hol szerezted? – lelkesedtem be azonnal.
- A kinézete alapján beleborult egy festékes vödörbe és annak az alján, vagy pedig megsajnálták, amiért a kukából öltözködik és utána dobták – jött az alternatíváival Szabi.
- Hülye! – bokszolt a vállába Vivi. – Nálunk ma volt az osztálykarácsony és a húzottamtól kaptam ajándékba – magyarázta. – A pech az, hogy szerdán, csütörtökön és pénteken lehet használni, viszont holnap én már moziba megyek, pénteken meg együtt megyünk Bécsbe, jövő héten pedig már nem leszek Pesten. Úgyhogy, mit szólnátok egy délutáni korihoz?
Naná, hogy nem kellett minket sokat nógatni, hamarosan már a Műjég felé villamosoztunk, miközben próbáltam SMS-ben útbaigazítani Theo-t, aki otthonról indult, és persze gőze sem volt arról, hogy mégis merre kéne mennie. Az megint más kérdés, hogy míg én igyekeztem őt a jégpálya felé navigálni, addig neki feltett szándéka volt, hogy kicsit pikánsabb SMS-eket váltsunk. Tipikus pasi…
A beszélgetésünk:
Theo: Hallod Hanna, valahol rossz felé mehettem, mert már Budán vagyok… itt állok az Árpád hídnál, merre menjek? ~Theo (akiért megőrülsz)
Hanna: Keresd meg az egyes villamost, és utazz vele az Erzsébet királyné útjáig! Oda megyek a megállóhoz eléd, mert amilyen béna vagy Debrecenben kötsz ki… - H. (aki egyáltalán nem őrül meg érted)
Theo: Tudom, hogy csak hamarabb akarsz látni, ezért jössz ki elém. Ne szégyelld Cica, nem harapok - csak ha az alkalom kívánja… ;)
Itt természetesen fülig vörösödtem, és neki kellett nyomnom az arcomat a jéghideg ablakhoz, különben feltehetőleg kigyulladtam volna totális megsemmisülésemben. Ráadásul erre mégis mit ír az ember? Mármint nyílván nem hagyhattam, hogy Theo-é legyen az utolsó szó, főleg nem ilyen szavak, viszont semmilyen hatásos válasz nem jutott az eszembe.
Hanna: Tudod mit? Ügyes fiú vagy, biztos megoldod egyedül is, a jégpályán találkozunk!
Igen, végül a passzív válaszolás mellett döntöttem, miszerint teljes mértékben ignoráljuk a zavaró tényezőket, és teljes hidegvérrel reagáljunk az egyébként roppant zavarba ejtő megjegyzésre. Persze egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy Theo nem fog reagálni az üzenetemre, de azért a remény hal meg utoljára alapon a táskámba süllyesztettem a mobilom, mintha egy lezárt beszélgetésen lennék túl. Naná, hogy egy perc se kellett, hogy két pittyenés jelezze az üzenet érkezését, és bár minden erőmmel igyekeztem figyelmen kívül hagyni az SMS-t, énem kicsit csitris éne tudni akarta mi áll benne, így igen hamar már a képernyőfeloldó mintáját rajzoltam be.
Theo: Ennyire zavarba hoztalak, hogy reagálni se tudsz? Hiába, ezt váltom ki a csajokból… Mit szólsz egy kis játékhoz? ~ Theo
Persze, hogy erre már nem kellett volna válaszolnom. Csak valahogy érdekelt, hogy mégis milyen játékról van szó, na meg nem sok ilyesmi SMS volt eddig a telefonomban, és hát a maga módján roppantul imponált ez a sehova se vezető beszélgetés. A srác egészen eddig a tipikus jófiú volt, bár ha jobban belegondolok, talán az utóbbi két napban egyre inkább kezdett Szabira hajazni. Én pedig bárhányszor megforgatom a szememet, ha azokra a lányokra gondolok, akik elájulnak a fiú sármjától, határozottan nem voltam rá immunis. Épp ezért cikáztak végig ujjaim a képernyőn, és pötyögték be azt a két rövid szót:
Hanna: Benne vagyok
Theo: Igaz vagy hamis? Olyan vörös vagy, mint az a csipke bugyi, amit a beavatáskor az ablakod kilincsére akasztottam?
Igaz.
A rohadt életbe, olyan igaz volt, hogy a fejem már inkább egy nagyra nőtt paradicsomra emlékeztetett. Az arcom a vörös minden árnyalatában játszott, ráadásul akaratlanul is keresztbe kellett fonnom a lábaimat, ugyanis történetesen az említett fehérneműt viseltem. A pechem az volt, hogy a mozdulat közben meglöktem Szabit, aki erre rám nézett, és természetesen kiszúrta, hogy pirosabb vagyok, mint a tűzoltóautó. Ösztönösen igyekeztem elrejteni a bizonyítékot, ami annyit jelent, hogy próbáltam zsebre rakni a telefonomat, azonban legjobb barátom kapcsolt, és egy gyors mozdulattal elhalászta a készüléket.
- Szabi, azonnal add vissza! – pattantam fel, de tekintettel arra, hogy a srác magasabb nálam, na meg arra, hogy a tömegben remekül el tudott iszkolni előlem, esélyem se volt.
- Mi a fasz? – hallottam ma már másodjára a sráctól, mire csak leroskadtam az ülésre, és megszégyenülésemben a tenyerembe temettem az arcomat. – Csak ha az alkalom kívánja? – olvasta fel hangosan a számára kritikus pontokat, amit persze az egész villamos néma csendben hallgatott, leszámítva egy-egy kuncogást. Fantasztikus… - Na, adok én neki csipke bugyit!
Ekkor jött az a rész, amikor már Theo nem velem levelezett, csak hát erre ő nem jött rá, így egy roppant férfias beszélgetést folytattak le Szabival, az én nevemben. Hát nem csodálatos?
Hanna: Tudod mit, kezdem inkább én! Igaz vagy hamis? Akkora a kéjrudad, hogy nagyítóval se látszik?
Theo: Micsoda vadmacska, ezt már szeretem!
Hanna: Csak nehogy a cica megkarmoljon! Grrr…
Theo: Ne csigázz Édes, közterületen vagyok!
Hanna: Majd a jégpályán lehűtőd magad, csődör!
Ekkor szereztem vissza a mobilt, hála egy szerencsétlen autósnak, aki miatt a buszsofőrnek bele kellett taposnia a fékbe, így Szabi elvesztette az egyensúlyát, kiejtette a kezéből a mobilt, amit én egy roppant veszélyes manőverezés után végre megkaparintottam. Kikerekedett szemekkel olvastam vissza a beszélgetést, és csak a jólneveltségemen múlott, hogy nem vágtam ki Szabit az ablakon keresztül. Az arcom eddigre már nem tudott hova vörösödni, míg a fiú azt nehezményezte, hogy épp most indult be a beszélgetés, úgyhogy azonnal adjam vissza neki a telefont.
- Kéjrúd? Most komolyan? – sziszegtem, de persze nem elég halkan ahhoz, hogy a környéken állók ne hallják meg.
- Próbáltam visszaadni a prűdségedet – vonta meg a vállát Szabi. – Mint látod, bejött.
- Te lecsődörözted a nevemben Theo-t! – hüledeztem tovább.
- A saját nevemben pedig leütni fogom – bólintott a srác.
Beszélgetésünknek az ajtók nyitódása vetett véget, illetve Vivi, aki hármunk közül egyedüliként még számon tartotta, hogy le kell szállnunk. A villamosozók szerintem roppant mód sajnálták, hogy lemaradnak a sztori végéről, többen csalódott pillantással bámultak utánunk, míg Szabi meg én felváltva magyaráztuk a másiknak a sérelmeinket. Én történetesen azt, hogy a nevemben flörtölt Theo-val, ráadásul mégis milyen alja módon, míg ő azt, hogy az olasz srác, hogy veszi a bátorságát ahhoz, hogy nekem ilyeneket írogasson. Vivi össze-vissza kapkodta a fejét kettőnk között, majd mivel nem értette teljesen a sztorit, kivette a kezemből a telefont, és gyorsan végigolvasta a beszélgetésemet. Hát, remek…
A Műjéghez érve kezdtek csillapodni az indulatok. Én beláttam, hogy most már mindegy, az SMS-ek átmentek, úgyhogy most már csak sodródom az árral, míg Vivi lehűtötte Szabit, mondván, amíg ő el nem kezdett írogatni, addig épp csak egy kicsi flört volt, úgyhogy tekintsen el Theo péppé verésétől. Legjobb barátom mondjuk vonakodott egy ideig, meg párszor megjegyezte, hogy neki mindig is gyanús volt a srác, de végül is hajlandó volt megígérni, hogy a csúnya nézésén kívül semmivel sem fogja bántalmazni lakótársunkat.
- Sziasztok! – érkezett meg Theo, majd gondosan ügyelt arra, hogy egy kacsintást lövelljen az irányomba.
Naná, hogy Szabi eddig bírta a hallgatást, igen hamar tájékoztatta az olasz srácot arról, hogy ő volt a túlfűtött párbeszéd másik felén. Theo arcáról igen hamar lehervadt a vigyor, míg Vivi már könnyezett a visszatartott röhögéstől. Igazság szerint, barátnőmnek volt igaza. Olyan abszurd volt az egész, hogy azon már csak röhögni lehetett. Egy rohadt helyes olasz srác próbál velem SMS flörtbe bonyolódni, míg a telefonom a legjobb barátom kezében köt ki, aki bár alapvetően minden hétvégén legalább harminc lánnyal folytat le ehhez hasonlatos beszélgetéseket, azt nem tűri el, hogy valaki ilyeneket írjon nekem. Szabi és a következetesség.
- Na, most hogy ezt tisztáztuk – köszörültem meg a torkomat - mi lenne, ha korcsolyáznánk?
Vivi szerencsére rögtön kapott az alkalmon, és miután a fiúk lefolytattak egymás között egy gyors „ki tud csúnyábban nézni” csatát, ők is rábólintottak a dologra. Mivel már volt jegyünk nem kellett végigállnunk a többtíz méteres sort, hanem rögtön mehettünk korcsolyát bérelni. Egyébként az egyik kölcsönzős Szabi haverja, így soron kívül kaptunk korit, perceken belül pedig már az éleken egyensúlyozva sétáltunk a pálya felé.
Meglehetősen sok ember döntött úgy, hogy a szerda délutánját a jégpályán tölti, de hát télen ez már csak így megy. Mivel se Vivi, se én nem vagyunk valami korcsolya tehetségek, rendszerint kézen fogva szoktunk szerencsétlenkedni a pályán, míg Szabi hol minket tol meg, hogy ne kettővel haladjunk, hol pedig különféle csajoknak mutatja be, hogy mennyire jól áll neki a jég. Ezúttal természetesen esze ágában sem volt megadni a lehetőséget arra, hogy beszélgessek Theo-val, így bár biztos rohadtul unta, hogy gyakorlatilag totyogunk, el sem mozdult mellőlem.
- Felcsaptál testőrnek? – forgattam meg a szemem, mikor már a harmadik kört tettük meg túlontúl szoros közelségben.
- Az SMS-ezésed alapján, nem vagy kompatibilis ezzel a gyerekkel – válaszolt Szabi, mire hitetlenül elnevettem magam.
- Bár nem rád tartozik, megsúgom, hogy eszem ágában sincs összejönni vele. Az egész egy fogadás Szabi, amit én nem fogok elbukni, úgyhogy nyugodtan leszállhatsz a témáról!
- Fogadás? – döbbent le a fiú, és igen hamar a jégpálya végében álló büfénél találtam magam, kezemben egy forró teával, közben pedig felvázolhattam Szabinak a helyzetet.
Azt hiszem sikerült meggyőznöm legjobb barátomat arról, hogy tényleg eltökélt szándékom megnyerni a fogadást, ugyanis miután hatszor elismételtem neki, hogy Theo nem jön be – oké, egy nagyon pici ferdítés belefér -, és hogy a srácnak esélye sincs a nevetséges trükkjeivel – jó, még egy kicsi ferdítés -, Szabi arcára kiült az ördögi vigyor, majd biztosított arról, hogy segít elérni, hogy olasz lakótársunk minél nagyobbat koppanjon. Végül is, mire valók a legjobb barátok?
Szabi beteges élvezettel az arcán távozott, szemmel láthatóan roppantul belemerült a tervezgetésbe, így végre valahára mindenféle kíséret nélkül kezdhettem el körözni. Jó, igazság szerint minden harmadik lépésnél megbotlottam, és minden ötödiknél két teljesen ellentétes irányba kezdtek el csúszni a lábaim, így tíz perc alatt mindössze a kör negyedét sikerült megtennem, de legalább haladtam a cél felé.
- Na helló, Szépség! – jelent meg mellettem Theo, mire csak a szememet forgattam.
- Ha ezekkel a hülye becenevekkel jössz, akkor az öngyilkosságom fog véget vetni a fogadásunknak.
- Csak visszatükröződtem a jégben – nézett rám értetlenül. – Ja, de amúgy te is szép vagy – kacsintott, mire elnevettem magam.
Theo roppant gyenge poénja sikeresen oldotta a közöttünk lévő, talán kissé feszült állapotot, így igen hamar már jókedvűen korcsolyáztunk egymás mellett. Jó, igazság szerint a fiú próbált instruálni, hogy mégis mit hogyan csináljak, majd mikor bemutattam volna egy seggest, elkapott. Ugye milyen zseniálisan jól működő csapatmunka?
Aztán egyszer csak a fiú ujjai összefonódtak az enyéimmel, majd Theo gyorsabb tempóra kapcsolt, magával húzva engem is. Akaratlanul is kitört belőlem a sikítás, ami persze igen hamar nevetésbe torkollott. Kétségbeesetten – illetve talán a kelletnél kicsit jobban élvezve – szorítottam a srác kezét, aki kitartóan szlalomozott a jégen szerencsétlenkedő emberek között. A szemeim könnyeztek a menetszéltől, a hajam úgy nézett ki, mint egy madárfészek, a torkom kiszáradt a nevetéstől, de ettől függetlenül annyira élveztem az egészet, hogy az leírhatatlan. Valahogy jó érzés volt annak a lánynak lenni, aki nem a pálya széléről szemléli, ahogy cuki párocskák romantikusan egymásra esnek a jégen, hanem egy húsvér, ráadásul rohadtul helyes srácnak fogja a kezét, és csak bezsebeli az irigykedő pillantásokat.
Oké, határozottan párkapcsolat komplexusom van, tekintettel arra, hogy tizennyolc éves létemre semmi komolyat nem tudhatok magam mögött. Egy-két kaland, egy rekordideig tartó – kéthónapos – kapcsolat, illetve egy legjobb fiú barát az, ami valamelyest összeköt az ellenkező nemmel. Hát nem fantasztikus arány? Jó, persze mindenki akkor menjen bele egy kapcsolatba, ha már elég érett meg minden, de érettség ide vagy oda, én már veszettül vágyom arra, hogy átállíthassam egy közösségi oldalon a párkapcsolati státuszomat, hogy úgy bújhassak oda valakihez, hogy az nem néz hülyének, hogy valaki csak úgy megfogja a kezem, mert közelebb akar tudni magához. Szerintem nincsenek irreális elvárásaim… ráadásul, még ha csak egy fogadás miatt is, Theo egyelőre határozottan pedálozik annak érdekében, hogy mi ketten összejöjjünk, és ha kicsit félreteszem, hogy a fiúnak hátsószándékai vannak, akkor roppant imponáló az egész.
A gondolataimból egy hatalmas esés szakított ki, ugyanis a korcsolyám elején lévő fékezésre használatos akármi beleakadt a jégbe, mire persze megbotlottam. Theo érezte, hogy valami gond van, földöntúli reflexekkel utánam kapott, de ezzel mindössze annyit ért el, hogy ő találkozott előbb a jéggel, majd pedig megkapta az én könyökömet a bordái közé.
- Ne haragudj! – kezdtem azonnal mentegetőzni.
- Ne hülyülj már! – nevette el magát a srác. – A korcsolyázás legfontosabb eleme, hogy néha el kell esni! – támaszkodott rá a könyökére.
Ahogy sötét tincsei előbukkantak világoskék sapkája alól, volt benne valami hihetetlenül vonzó. Arcán a szokásos „elfeledtetem veled még a nevedet is” mosoly ült, barna szemei pedig olyan melegséget árasztottak, hogy a téli hideg ellenére is forróság futott végig a bőrömön. Bár többen káromkodva kerültek ki bennünket, mégsem éreztem késztetést arra, hogy felálljak. Egész egyszerűen tökéletes volt Theo felsőtestére könyökölve farkasszemet nézni a fiúval, a több réteg kabát ellenére is érezni a srác heves szívdobogását, és tudni, hogy az enyém is pont ugyanerre a ritmusra ver. A rádiókból valami elcsépelt karácsonyi zene szólt, mégis valahogy megfestette a kettőnk között lévő bensőséges pillanatot.
Aztán Theo óvatosan ülőhelyzetbe tornászta magát, mire én is feltérdeltem. A pozícióváltás miatt így már mindössze néhány centi választotta el az arcunkat egymástól. Ilyen közelségben ki tudtam venni a csokoládébarna szemeiben lévő borostyán színű pöttyöket, illetve a valamilyen úton-módon fekete hajába keveredő jégdarabkákat. Mosolyogva nyúltam oda, hogy kisöpörjem a kértlen elemeket a frizurájából, és már épp húztam volna vissza a kezem, mikor Theo elkapta a levegőben, és ismételten összefonta egymással ujjainkat. Az érintésbe akaratlanul is beleborzongtam, amit a fiú egy magabiztos mosollyal reagált le, majd egyértelmű jelként értelmezve lányos zavaromat, közelebb hajolt. Ajkai szinte már érintették az enyéimet, bőrömön már éreztem forró leheletét, mikor is egy hatalmas test zuhant egyenesen kettőnk közé.
- Kicsi a rakás! – üvöltette Szabi utólag, mire a környékünkön álló fiatal társaság azonnal kapott az alkalmon, és csatlakozott kicsi kupacunkhoz.
- Eltörted a lábam te állat! – förmedtem rá legjobb barátomra, miközben próbáltam úgy mocorogni, hogy a lehető legkevésbé nehezedjen rám a srác súlya.
- Akkora barom vagy! – bukott ki Theo-ból is, aki azt hiszem roppant mód nehezményezte, hogy Szabi keresztbe tett neki.
- Sírni is fogsz Szépfiú? – cukkolta a srác nevetve, mire persze mindnyájunkból kitört a röhögés.
Theo azért revans gyanánt persze meglökte az épp talpra vergődő Szabit, aki így csókolózott egyet a jéggel, de hát ez határozottan kijárt neki. A kínos pillanat az volt, mikor a két fiú egyszerre nyújtotta felém a kezét, hogy segítsenek felállni, így végül egyik tenyeremet az egyik, másikat a másik fiú tenyerébe csúsztattam. Mindkettő olyan hévvel rántott fel, hogy majdnem azzal a lendülettel átestem a palánkon, ráadásul nekik ez fel sem tűnt, mert épp egymást tanulmányozták a „mégis ki az alfahím” pillantással.
Még körülbelül háromnegyed órát maradtunk, aztán idejét láttuk a távozásnak, ugyanis Szabinak meg nekem még be kellett volna fejeznünk egy páros beadandót. Elvileg péntek a határidő, de mivel aznap Bécsbe megyünk, így akkor nem tudjuk leadni. Egyébként Bécs az utolsó osztálykarácsonyunk helyszíne, amin az egész évfolyam részt vesz. Azért szervezték meg ezt nekünk a tanárok, mert a szalagavató olyan sok pénzbe kerül, hogy az utolsó osztálykirándulásra nem maradt elég összeg. Hogy azért mégis töltsünk együtt egy napot, karácsony alkalmából szerveztek nekünk egy Bécset. De igazából ez teljesen mindegy!
Szóval hazasétáltunk, most pedig éppen várom Szabit, hogy végre átvonszolja a fenekét, és nekiálljunk annak a nyamvadt páros beadandónak. Az érettségi tételeket dolgozzuk fel, mi pedig megkaptuk Ady Endrét, ami egyébként egy elég hálás téma, hiszen sok mindent lehet róla írni. A pech az, hogy mi mindig mindent az utolsó pillanatra hagyunk, éppen ezért sokkal jobban örültünk volna valami olyan feladatnak, amiről mindössze fél oldalt lehet körmölni és megvan minden… hát, nem jött össze.
Amint tudok, jelentkezem! Legyenek szépek az utolsó sulis napjaitok!
A következő részből:
- Te komolyan megütöttél?
- Te meg megcsókoltál! – vetettem ellen, mire persze a srác arcára kiült egy fülig érő vigyor.
- Tudom, hogy élvezted! –kacsintott. – Különben pedig, határozottan emlékszem, hogy kettőnk közül én vetettem véget a dolognak…
- Mert én egész egyszerűen sokkban voltam!
- Hiába, piszkosul jól csókolok – villantott rám egy ártatlan mosolyt a fiú.


Na kivel beszélget Hanna? :D

29 megjegyzés:

  1. Theo, Szabi babának hívta volna
    Teammègmindignemdöntöttem

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, igazság szerint sehogy nem szólította meg, de lehet, hogy igazad van :D Tudat alatt talán én is figyeltem erre... :D
      Kíváncsi vagyok, mikor fogod letenni valaki mellett a voksod, arra pedig méginkább, hogy vajon kire. :D Ha egyszer meglesz, mindenképpen írd meg!

      Törlés
  2. OMG:) Imadtam ezt a részt, bar lehet velem van a baj, en nem nagyon bírom Theot:/ egyértelműen Szabinak szurkolok:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon örülök, hogy tetszett a rész :D Nincs veled semmi gond, szerintem talán az olvasók öt százaléka szereti Theo-t, de talán majd fog ez változni :D Egyelőre kétségtelen, hogy Szabi van inkább előtérbe helyezve, hiszen legobb barát lévén jobb pozícióban van, de talán majd idővel az olasz srácnak is sikerül majd kibontakoznia :)
      Köszönöm, hogí írtál!

      Törlés
  3. Van itt egyáltalan #TeamTheo csapat?:D
    Szuper rész lett, és Szabiii*-* Pont jókor lépett közbe:D
    A részletbõl pedig nekem az jött le, hogy ez egyértelmûen Szabi lesz, valahogy a stílusa, a pimaszsága mind olyan Szabis, és nem Theos. És, ha Theo csókolta volna meg, Hanna nyilvánvalóan nem tiltakozott volna ennyire;)
    #TeamSzabi
    #esnembirokvarniszombatig
    all the love
    Becca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öhm, szerintem nincs :D De ha vannak is Theo szimpatizánsok, nem merik elmondani a sok elvetemült Szabi fan előtt :D
      Logikus érvelés, majd meglátjuk, hogy tényleg Szabi-e. Igazából mikor írtam eszembe se jutott, hogy legyen benne egy olyan rész, amiból nem derül ki, hogy mégis kivel csókolózott Hanna, de így, hogy összejött, annyira örülök neki. Na, mindegy! :D
      Kitartás szombatig, élvezd ki a szünetet, olyankor úgyis mindig gyorsan repül az idő! :)
      Köszönöm, hogy írtál <3
      Naomi

      Törlés
  4. Drága Naomi és kedves többi olvasó!:)
    Kövezzetek meg.
    #TeamTheo vagyok. Nagyon. ((Sok ilyen srác van a közelemben, és. Na.:'D))
    A rész fantasztikus volt, kibírhatatlan, hogy szombaton jön a következő! Addig meg fogok őrülni.:D
    Puszilok mindenkit:
    Carolyn♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Carolyn! :)
      Te vagy az én emberem, végre egy TeamTheo :D <3 (mármint ez nem jelent semmi elfogultságot meg ilyenek, de végre valaki aki nem Szabit szereti jobban :D)
      Nagyon örülök, hogy tetszett a rész! Elnézést a részek közötti teljes hétig, de igazság szerint volt egy időszak amikor nem írtam semmit, ezért eléggé lemaradtam az írással, ráadásul a szünet után nekem pokoli világ jön... :)
      Köszönjük, hogy meg merted mondani, hogy Theo-nak drukkolsz! <3
      Naomi

      Törlés
  5. Uramistenuramisteuramisten!! Milyen szuper rész lett!! Imádtam az elejétől a végéig! Még mindig #TeamSzabi!!!!!!!!!!!!!! Öröké!! Amikor Szabi befeküdt Theo meg Hanna közé,meg amikor a jégpályán is közéjük esett!! Dőltem a röhögéstől!Nagyon bízom benne,hogy Szabi lesz az aki megcsókolja Hannát..lécci..mond hogy ő lesz..lécci!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, micsoda lelkesedés, olyan aranyos vagy! :) Nagyon örülök, hogy tetszett a rész. Hát igen, Szabi remekül ért ahhoz, hogy tönrevágja a Hanna&Theo momentumokat, és azt hiszem pont ezért szeretik őt ennyien :D
      Jaj, hát most én nem mondthatom el, hogy ő lesz-e, de már csak néhány nap és kiderül! :)
      Köszönöm, hogy írtál! <3

      Törlés
  6. Imádom! ❤
    Köszönet érte hogy hamar hoztad ��❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy szereted! :)
      Igyekszem mindig szombaton hozni, a karácsonyi rész volt az, ami a vártnál előbb érkezett :)
      <3

      Törlés
    2. Akkor is örülök! ❤💙💛💚💜

      Törlés
  7. Ez a rész is nagyon jó volt!! :D Imádom, imádom, imádom Szabit! :D Alig várom a következő rééééészt! ÉN. NEM. TUDOK. SZOMBATIG. VÁRNI! Juuuj, nagyon remélem, hogy Szabi lesz az aki megcsókolja Hannát! :D #TeamSzabi Örökké! :) Alig várom a szombatot! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon boldog vagyok, hogy tetszett a rész! :) Micsoda lelkesedés van itt Szabi irányába :D A srác még beképzeltebb lesz, ha megtudja, hogy látatlanban is ennyi lány odavan érte :D
      Kitartás, hamar itt lesz az a szombat :) A téliszünet gyorsan el fog repülni, úgyhogy élvezd ki! :)
      Köszönöm, hogy írtál! <3

      Törlés
  8. VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ <3 #teamSzabi ♥♥♥ Nagyoon jóó....gyorsan kövit :* ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akartam kirakni szavazást, hogy Theo vagy Szabi, de kezdem megállapítani, hogy felesleges, mert a szőke srác elsöprő fölénnyel nyerne :D Örülök, hogy tetszett a rész! :)
      Folytatás szombaton :)

      Törlés
  9. Drága Naomi :3 ♥
    A történeted egyszerűen aww imádom.*-*
    Igazából Theot egyre csak megutálom, mert nem az jön le, hogy nem is tetszik neki Hanna, és mindezt csak a fogadás miatt csinálja.. :D
    De Szabi az egyszerűen ♥♥♥♥♥♥
    Remélem, hogy Szabi fogja megcsókolni a következő részben Hannát *-*

    és khmm #TeamSzabi♥

    xx, Peyton

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Peyton! :)
      Nagyon örülök, hogy szereted a történenet :)
      Hát ki tudja, szerintem azért annyira nem utal erre sok minden, de szíved joga így érezni :) A sztori végére úgy is ki fog derülni, hogy mi csak színészkedés, és mi csak látszat :)
      Hm a TeamSzabi csapat egyértelműen vezet, azt hiszem most már ha esetleg Theo-val is szeretném összehozni a lányt,esélyem se lenne, mert meglincselnétek :D
      Köszönöm, hogy írtál <3

      Törlés
  10. FOLYTASTTT MOOOOSTTT FOLYTATAST AKAROOOK AHJJJ BELEOSZULOK, NEM BIROM MAR. Egyebkent elolvastam mar egyszer akkor amikor felraktad, de altalaban ugy vagyok vele h minden reszt annyiszor olvasok el amennyi napot varunk ra, ES NEM IS BANOM. MEGERI IMADDDOOOOOM AHWAHWAHWHAHAHWHAHAHWJWHA. Lehet h most hulyenek fogsz nezni, de se baj. Csak ez tortenik velem mikor nem birok mar tovabb varni egy reszre, es tudoood mit imadtam*o* Nyaron mikor meg ugye a Summer Notes volt, minden hajnalban olvastam el az ujabb reszt, Nagyon szerettem.. Oszinten megvalva.. eloszor azt hittem h nehezebb lesz elvalnom tole, meg h ez az uj dolog nem is lesz jo, meg eleinte nehezen kezdtem el olvasni.. de aztan rajottem h mekkora egy hulye voltam:'D Mert egyszeruen imadom ezt a blogot*o* Mikor volt a link csered, annyira beszartam mikor meglattam azt h ezt a nemtommit toroltek, konnyeztem, szinte mar sirtam, majd rajottem arra h irtal h link csere volt:'D Nah ott ereztem azt igazan h en mennyi egy butuska vagyok. Jo hat igen meg ertem magamat, mert rengeteget tanulok, de akkor is az elso az mindig is ez a blog lesz:$ Csak igy tovabb!!! Imadattal:
    Rebeka
    U.I: Lehet h egyszer mar irtam, de te vagy az egyeduli blogosom akit olvasok, es az az almom h a Summer Notest, es a Winter Notest, ki add konyvbe, BIZTOS H EN LENNEK AZ ELSO AKI MEGVENNE😍 Imadas <3333333 (asszem egy kicsit sokat irtam neked:$, egyebkent mindig is feltem irni neked bejegyzest, de ezuttal szerintem latszik h mindent kiadtam magambol amit csak szerettem volna mondani:'D Egyebkent azota vagyok itt amiota talan a Summer Notesnek a 3.reszet kiadtad, vagy talan mar a masodiknal is itt voltam:oo De az elso pillanattol kezdve imadtalak, jah a helyesirasomat nezd el, telorol nehez irni :s) <333 I love you*o*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Rebeka! :)
      Mikor megláttam, hogy milyen hosszú komment vár rám, annyira elmosolyodtam, hogy azt elképzelni se tudod. minden hozzászólásnak örülök, de az ilyeneknek kifejezetten :)
      Annyira örülök, hogy ekkora lelkesedéssel várod a folytatást! :) Sajnos hamarabb nem tudom hozni, mert a szünet után nekem nagyon sok tanulnivaló fog összegyűlni, így lemaradnék a részekkel, ha most hamarabb hoznám őket, de kitartás! Nincs már olyan messze az a szombat :)
      Annak is nagyon örülök - nem tudok szinonimát az örülökre, úgyhogy elnézést :D - hogy végül rávetted magad a Winter Notes elolvasására, annak pedig, hogy ez nem okozott csalódást, kifejezetten :) Megkérdezhetem,hogy melyik srácot szereted jobban? :D
      Jaj, reméltem, hogy mindenkihez eljut a hír, hogy linkcsere volt, szomorú lettem volna, ha eltűnnek az olvasóim egy ilyen csere miatt. Végül akkor sikeresen megtaláltad, úgyhogy örülök, hogy itt vagy! <3
      Nekem is nagy álmom, hogy egyszer kiadják egy történetemet, bár szerintem mind a Summer Notes, mind a Winter Notes tipikusan blogregénynek alkalmas. De persze ha megkeresne egy kiadó, nem mondanék nemet :D
      Nekem pedig ne félj írni! Imádom mikor írnak, úgyhogy csak nyugodtan :)
      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, külön köszönet a lelkesedésért, ami csak úgy árad az írásodból! <3
      Naomi

      Törlés
  11. Úristen ez, ez egyszerűen fantasztikus! Egy-két órája végeztem a nyári bejegyzésekkel is és úúú annyura imádom *-* Jajj nemtudom megfogalmazni hogy mennyire csalódott voltam amikor nem találtam azt a bizonyos "Újabb bejegyzés" gombot, ugyanis nem néztem a dátumot.. Mindenesetre nagyon várom már a szombatot és elképesztő hosszúnak tűnik innen hogy végre olvashassam az új részt! Alapvetően a befejezett blogregények hive vagyok mert úgy legalább nem kell várni de ebben az esetben nem bánom! Megéri a várakozást! Jaaj szombatot szombatot! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon örülök, hogy mindkét történet elnyerte a tetszésedet, nagyon izgultam, hogy nem lesz-e visszaesés, de akkor ezek szerint nem történt :)
      Hamarosan már tényleg szombat, és végre kiderül, hogy mégis ki csókolta meg Hannát. Gondolkoztam azon, hogy ma feltegyem, de ha mindig előrébb hozom a dátumot, ki fogok fogyni a tartalékokból, ami senkinem nem lesz kifizetődő :D
      Nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat! <3
      Naomi

      Törlés
  12. Hűha. Csak ennyit tudok kinyögni.
    Kedves Naomi!
    Nemrég találtam rá a blogodra, és úgy belemerültem az olvasásba, hogy néha még enni is elfelejtettem. :D Úgy őszintén, nem szoktam blogokat olvasni, sem követni, de ez...egyszerűen...vááá. Mikor belekezdtem Szöszi és David történetébe, nem tudtam letenni, és egy nap alatt elolvastam. Aztán mikor a Téli Bejegyzésekhez hozzákezdtem, aggódtam, hogy nem fog úgy tetszeni, mint a másik, de most viszont nem tudom eldönteni, melyik tetszik jobban. És keresem a szavakat, de egyszerűen nem tudok semmit hozzászólni, csak annyit, hogy TÖKÉLETES. Remélem hamar hozod a folytatást. :)

    U.I.: #teamSzabi. No comment. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lilla! :)
      Nagyon örülök, hogy ráakadtál a blogomra, ahogyan annak is, hogy elnyerte a tetszésedet! :) Mindig izgulok, mikor egy új olvasó kommentel, hogy vajon mi a véleménye, és annyira jó érzés az ilyen kedves szavak utáni megkönnyebbülés, hogy azt elmondani nem tudom.
      Nagyon boldog vagyok, hogy mind a nyári, mind pedig a téli történetet megszeretted, és hogy egyik sem okozott csalódást! :)
      Szombaton érkezik a folytatás!
      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! <3

      Törlés
  13. OMG. Most jutottam el oda (ismét későn...), hogy bepótoljam az utolsó három rész elolvasását. És... és istenem, annyira jól írsz. *---* Szinte biztos vagyok benne, hogy Theo csókolta meg Hannát, és úúúúú. *-* :D #TeamTheo és #TeamNeymarméghaőnincsisbenne

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jobb később, mint soha :D
      Jaj, nagyon aranyos vagy, örülök, hogy tetszik amit és ahogy írok :D Szombaton kiderül, hogy igazad lett-e :)
      A #TeamNeymarhoz csatlakozom :D

      Törlés