Téli bejegyzés #3 – 2015.12.11

2015. december 19.
Téli bejegyzés #3 – 2015.12.11
Amikor beleegyeztem abba, hogy felvegyük Theo-t az albérletbe, nem igazán gondoltam végig, hogy ez egy újabb potenciális harcost teremt a fürdőszoba használatért. Pedig határozottan teremtett, ráadásul a fiú velünk ellentétben képes felkelni az ébresztőórára, így elsőként tudott beslisszolni az említett helyiségbe. A gond csak annyi volt, hogy a srác pont annyira hiú, mint Szabi, így mikor már tizenöt perce vártam a soromra, beláttam, hogy ez egy lehetetlen küldetés.- Mit tollászkodsz már szépfiú? – cukkolta Szabi kívülről.
- Bagoly mondja verébnek – forgatta meg a szemét Vivi. – Arra gondoltam amúgy, hogy lehet kéne írnunk valami fürdőbeosztást reggelre, mert ez így tarthatatlan.
- Erre délután visszatérünk, viszont nekem nulladik órám van – szóltam közbe. – Siess már Theo, negyed óra múlva nekem mennem kell!
- Csatlakozhatsz – érkezett a válasz bentről.
Alapvetően elutasítottam volna az ajánlatot, de a tegnapi fogadalmamat figyelembe véve jobban átgondoltam a dolgokat. Ugyebár a szándékom az, hogy úgy ejtsem pofára a srácot, hogy ő már nem csak a kihívását akarja teljesíteni, hanem többet akar. Kicsit érezze meg, milyen az, ha vele szórakoznak. A legjobb módszer pedig egy srác figyelmének felkeltésére, ha megleped. Theo egyértelműen abba a hittbe ringatta magát, hogy elvörösödve arrébb sétálok az ajtó elől, így a szöges ellentétével reagáltam.
Mindenki legnagyobb meglepetésére elvigyorodtam, közelebb léptem a kilincshez, majd egy határozott mozdulattal lenyomtam azt. Bár alapvetően nem állt szándékomban zuhanyozni, ráadásul már fel is voltam öltözve, a hatás kedvéért gondolkodás nélkül lekaptam magamról a pólómat, női eleganciával kidobtam a nappaliba, majd egy meglehetősen túlszínészkedett mozdulattal pózba vágtam magam. Fenék oldalra, kezek csípőre, és egy indokolatlan hajdobás, ami a színésznőkön kívül senkinek nem áll egyébként jól. Filmre kellett volna venni, ahogy Theo arcára kiül a totális döbbenet. Esküszöm, még a száját is eltátotta, bár hogy ez a meglepetésnek, vagy a felsőtestem látványának volt köszönhető, azt nem igazán tudom. Mindenesetre kihasználva, hogy ezúttal én irányítok, melltartóm pántját két ujjam közé csíptem, majd egy sokat sejtető mozdulattal kicsit oldalra húztam.
- Anyám – tört ki Szabiból a totális értetlenkedés. – Én miért nem kaptam soha ilyen show-t?
- Nézz tükörbe és megtudod – oltotta le automatikusan Vivi.
Theo még mindig engem nézett, pillantásával végigkövette, ahogy egyik lábammal berúgtam magam mögött az ajtó. Egy kattanás jelezte, hogy a nyílászáró becsukódott, majd egy hangos kopogás, amivel Szabi jelezte felháborodását, amiért őt kizárták a műsorból.
- Na, mi van? – kérdeztem egy szemtelen mosoly kíséretében. – Csak a szavakig terjed a tudományod Mr. A java még hátra van? – cukkoltam.
- Kezd izgalmassá válni a dolog – villantotta rám azt a pimasz vigyorát, amibe akaratlanul is beleremegett a lábam.
Természetesen utóbbi Theo figyelmét sem kerülte el, így magabiztosan közelebb lépet, mire az én hátam nekisimult a jéghideg csempének, amitől ismételten végigfutott rajtam a borzongás. A fiú egészen addig közeledett, amíg felsőtestünk össze nem simult, ami azért volt kifejezetten érdekes jelenség, mert a srác nem viselt többet egy csípőre csavart törülközőnél. Tekintetem ösztönösen lesiklott az arcáról, elidőzött kicsit a kidolgozott izmokon, aztán valahogy sikerült megemberelnem magam, és kitartóan álltam Theo pillantását. A fiú szórakozottan szemlélt, már-már azt hittem, hogy elneveti magát, de ezzel szemben jobbjával végigsimított az oldalam vonalán. Az eddigi borzongások eltörpültek amellett a hideglelés mellett, amit a srác érintése váltott ki belőlem. Megszédültem egy pillanatra, azt se tudtam, hogy lány vagyok-e vagy fiú. A bőrömön libabőrök ezrei cikáztak, a lábam kezdte felmondani a szolgálatot, közben pedig olyan melegség áradt szét az ereimben, hogy azt hittem vulkánná változom.
- Most már megcsókolhatlak? – kérdezte úgy, hogy ajkai minden egyes szónál súrolták az enyéimet.
Igazság szerint nem is várt választ, a következő pillanatban már meg is csókolt. Vad volt, szenvedélyes, amolyan pocsolyává olvasztó. Legszívesebben lehunyt szemmel átadtam volna magam az élvezetnek, de ezúttal nem hallgathattam az ösztöneimre. A makacsságom erősebbnek bizonyult, így mielőtt a csók elmélyült volna, óvatosan arrébb toltam Theo-t, de épp csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Esélyed sincs – kacsintottam, majd már léptem volna arrébb, mikor a fiú szokásához hűen a csuklóm köré fonta ujjait, és visszahúzott magához.
- Akarsz fogadni?
- Mondd a téteket – vágtam rá határozottan.
Hát így keveredtem bele egy fantasztikus fogadásba Theo-val. Mármint tudat alatt eddig is tervben volt, hogy nem hagyom a srácnak, hogy úgymond „elcsábítson” ezúttal külön motivációm is van, ugyanis amennyiben bukom a fogadást, kénytelen vagyok feltölteni a Facebook-ra egy olyan képet, amin pink fehérneműben fekszem az ágyon a srác meztelen felsőtestén, azzal a képfelirattal, hogy „a vadmacska bevetésen volt”. Theo-nak két hete van a műveletre, amennyiben pedig nem sikerül teljesítenie a kihívást – csak hogy visszaadjam Szabinak a kölcsönt – el kell érnie, hogy a sráccal csináljanak közösen egy félmeztelen a fotót az ágyban – szigorúan leopárdmintás alsóban – az enyémmel megegyező felirattal. Bármelyikünk is lesz a vesztes, az égés garantált…
~ ~ ~
A tanórákat letudtuk, hamarosan pedig a suli aulájában ácsorogtam Szabi oldalán, és vártam, hogy megkezdődjön a keringő próba. A tanár egyelőre viszont még nem érkezett meg, na meg az évfolyam fele sem, hiszen mikor máskor szöknének ki cigizni a sarokra, vagy mennének el a kisboltba valami üdítőért, mintsem a táncpróba alatt. Jó, egyébként annyira nem bántam, hogy van egy kis időnk rápihenni a táncra, ugyanis roppant logikus módon testnevelés órát raktak be a kétórás keringő elé, mert hát miért ne? Fiatal szervezet végül is, ráfér a terhelés. Amúgy ezzel még akkora gond nincs is, a probléma az, hogy a tanárunkba semmi megértés nem szorult, így három iskolakört futtatott, ami két kilométernek felel meg. Az én edzettségi szintem pedig nem verdesi az egeket, ez a párosítás meg határozottan rossz hatással volt a testi-lelki egyensúlyomra is.
- Nem lógjuk el? – próbálkozott be Szabi, mire csak egy nagyon csúnya nézést kapott válaszul. – Szóval nem… - vonta le a következtetést.
- Okos fiú – paskoltam meg a vállát szórakozottan, amit csak egy szemforgatással vett tudomásul.
- Amúgy, mi van veled meg Theo-val? – kérdezte, a meglepettségtől pedig majdnem hasra estem álló helyzetből.
Oké, hogy Szabi a legjobb barátom, de eddig őt nem igazán érdekelték az én „fiúügyeim”. Jó ebben az is közrejátszhat, hogy túl sok ilyen ügyem nem volt, mert a srác letiltotta rólam az összes haverját, mondván nem akar két tűz közé keveredni, más baráti társaságba meg nem igazán járok, így nem sok jelentkező akadt. Persze nem arról van szó, hogy ez tabu téma lenne közöttünk, hiszen Szabi csajairól rendszerint dumálunk, legalábbis rendszerint emlékeztetem a fiút, hogy mégis hogyan hívják az épp aktuálisat.
- Mi lenne? Semmi – vontam meg a vállamat.
- A reggeli vetkőző show-d után ezt a választ nem tudom elfogadni – csóválta meg a fejét pimasz vigyorral az arcán.
- Akkor módosítok. Ami köztünk van az titok – kacsintottam rá a srácra, aki erre természetesen meghúzta a hajam.
- Hé, engem nem hagyhatsz ki a buliból! Én vagyok a legjobb barátod, milyen dolog ez?
- Majdcsak kárpótollak valahogy.
- Egy olyan reggeli előadásért cserébe mindent elnézek neked – kapott rögtön az alkun.
- Azt valahogy sejtettem – meredtem hitetlenül a plafonra.
A beszélgetésünknek a tanárnő érkezése vetett véget, aki azonnal a bevonuláshoz parancsolt minket. Mivel a suli aulája nem túl nagy, mi végzősök pedig rengetegen vagyunk, ezért két körben adjuk elő a táncot. Szabival mi a másodikba vagyunk beosztva, ráadásul a srác kibulizta, hogy ő az első sorban akar fellépni, mert hát nála mégis ki lehetne fotogénebb. Az persze senkit nem izgatott, hogy én lámpalázas vagyok, pánikolok a tömegtől és utálom, ha bámulnak, igen hamar az első sorban találtam magamat.
Szóval, amíg a többiek táncoltak, mi egy sorban ácsorogtunk és vártuk, hogy végre ránk kerüljön a sor. Hamarosan a zene elhalkult, a másik brigád kivonult, mi pedig kezdhettük bemutatni fantasztikus tánctudásunkat. Kezemet Szabi tenyerébe helyeztem, aki egyébként roppant elegánsan vezetett ki a tánctérre, ahhoz képest, hogy amúgy magasról tett az egészre. Alapvetően kedve sem volt táncolni, de jeleztem neki, hogy én kilencedik óta arra a pillanatra várok, hogy vele keringőzhessek a szalagavatón, így nagy kegyesen belement, azóta pedig feltett szándéka a legjobbnak lenni a próbákon.
- De hogyha bármi olyan van ezzel a gyerekkel, amit nem akarsz, szólj és megverem – tért vissza váratlanul a témára, miközben épp összevissza keringtünk az aulában.
- Tényleg nincsen Theo-val semmi komoly – ráztam meg a fejem. – De nagyon édes vagy, hogy aggódsz – mosolyodtam el.
- Dehogy aggódom – legyintett egyet, amiért a tánctanár odasziszegte nekünk, hogy ilyen elem nincs a táncban. – Már régóta szeretnék bemosni egyet valakinek azért, mert rád hajtott, csak hát nem sok lehetőséget adsz rá – oltott be könnyedén, mire nemes egyszerűséggel sípcsonton rúgtam.
Szabit sem kell félteni természetesen, rúgásomat igen hamar megbosszulta, ugyanis a tánc azon részére értünk, ahol a fiú a karjaiba veszi a lányt, és pörög vele kettőt. Lakótársam ezt úgy oldotta meg ezúttal, hogy felemelt, majd irdatlan sebességgel forogni kezdett, nem törődve se a zene ütemével, se a körülöttünk álló emberekkel. Sikítva fontam szorosabbra karomat a nyaka körül, miközben szorosan behunytam a szemem, mert kezdtem szédülni a sok forgástól. A tánctanár menet közben lekapcsolta a zenét, és valamit nagyban magyarázott Szabinak, akit ez természetesen tökéletesen hidegen hagyott, mert épp rajtam röhögött. Utóbbit a fiú hatalmas esése szakította meg, ugyanis a srác megbotlott a hangszóró hosszabbítójában, így roppant elegánsan kiterült az aula közepén. Én elképesztő nőiességgel keresztbe feküdtem el rajta, majd már épp odacsaptam volna a fejem a padlóhoz, mikor Szabi nem tudom honnan jött reflexszel, de tenyerével megtámasztotta a nyakamat.
- Akkora kretén vagy – jött az első reagálásom, mire a röhögés egyszerre tört ki belőlünk.
A többiek természetesen folyamatosan minket bámultak, leszámítva a tánctanárt, aki a felborult hangszórót simogatta. Fő a prioritás…
Miután sikerült megemberelnünk magunkat valahogy talpra vergődtem, majd jó baráthoz hűen álló helyzetbe rángattam Szabit is. A tánctanár közben megbizonyosodott arról, hogy a hangfal épségben maradt, így már minden figyelmét nekünk tudta szentelni. Bár ne tette volna.
- Ez nonszensz! Mégis micsoda viselkedés ez? Ennyire tiszteleten, neveletlen kölyköt, mint te – bökött fenyegetően Szabira, akinek erre alsó ajkába kellett harapnia, nehogy hangosan felröhögjön – a Föld nem hordott a hátán. Vele együtt – pillantott rám – pedig egész egyszerűen kezelhetetlenek vagytok. Bár nem vagyok az utolsó pillanatokban történő párcserék híve, de ti ketten nem maradhattok együtt! Egy ilyet előadtok az élő show-ban, rajtam fog röhögni az egész tanári kar! Máté, te táncolsz Hannával, Dóri, a tiéd pedig Szabolcs – talált rögtön új párt nekünk.
Megfagyott a levegő. Lakótársam röhögési ingere azonnal a múlté lett, és olyan gyilkos indulattal méregette a tanárt, hogy azt hittem azonnal kap egy szaktanári intőt. A tanárnő ezzel szemben kitartótan állta a pillantást, szája sarkában pedig mosoly bujkált. Tudjátok, az a tipikus elégedett vigyor, hogy végre rájött arra, hogy hogyan toljon ki azzal a diákjával, aki már nem egyszer megkeserítette az életét. Oké, Szabi tényleg nem egy egyszerű eset, de azért ez gonoszság. Végzős évünk egyik utolsó közös dolga a szalagavató, és az ember nyilván azzal szeretne táncolni, akivel a legtöbb közös emléke volt az évek során. Márpedig Szabinak ez velem volt, nekem pedig vele, így kizártnak tartottam, hogy más oldalán keringjük végig a zenét.
- Nem táncolok Dórival – jelentette ki végül fagyosan a fiú.
- Nem kérdés volt, hanem tanári utasítás – jött elő az aduásszal a tanárnő.
- Pont nem érdekel – rántott egyet hanyagul a vállán Szabi, de a mozdulata közel sem volt olyan könnyed, mint általában. – Ha nem táncolhatok Hannával, akkor nem táncolok senkivel – adta a tanár tudtára a saját feltételeit.
- Ebben az esetben, viszlát! – intett a nő, majd már el is fordította fejét a fiúról, és az egyik c-snek kezdett el magyarázni valamit.
Szabi döbbenten meredt maga elé, nem volt hozzászokva ahhoz, hogy őt csak így semmibe veszik. Az osztálytársaink is hitetlenül bámultak hol a fiúra, hol pedig a tanárnőre, de nem történt semmi. Utóbbi jól láthatóan lezártnak tekintete a témát, és ezen nem is állt szándékában változtatni. Szabi végül rám emelte a pillantását, hiszen végiggondolta, hogy amennyiben ő nem táncol, én is partner nélkül maradok.
- Na és akkor Hanna kivel táncol? – folytatta tovább a vitát a fiú.
- Hát erre előbb kellett volna gondolnod – csapta össze a tenyerét a tanár. – Majd szerzünk neki valakit az alsóbb évfolyamokból és drukkolunk, hogy hamar megtanulja a lépéseket.
- Ez igazságtalan – vetette ellen a srác. – Azért mert én neveletlen vagyok – idézte a tanár szavait – őt bünteti? – bökött rám.
- Nem. Téged büntetlek, csak rajta keresztül – felelt hidegvérrel a nő. – Legközelebb talán majd végiggondolod, hogy hogyan kell egy tanórán viselkedni. Szóltam már szépen, szóltam csúnyán, kaptál már figyelmeztetést, ez pedig a legújabb módszer. Úgy látom ez a legsikeresebb…
Ez a dolog egyébként nem volt új keletű. Szabi röhögve vitte haza az intőit, pofátlanul megíratta másokkal a büntető dogáit, és remekül elszórakozott a haverjaival az elzáráson. Csak vigyorgott azon, hogy minden évben kettes magatartást kapott, mert mindemellett nem tanult rosszul. A tanárok igen hamar rájöttek, hogy ezekkel a módszerekkel nem tudnak hatást gyakorolni a fiúra, így ekkor következtek az új ültetések, a páros munkák, ahol nem lehettem Szabival, vagy éppenséggel a közös egyes, illetve intő adás, mert hát én vagyok a fiú legjobb barátja, szóval én miért ne kaphatnék. Az a durva az egészben, hogy ez a módszer bevált, legalábbis Szabi határozottan visszább fogta magát, miután apám közölte, hogyha még egy intőt kapok, akkor haza kell költöznöm. Innentől kezdve a fiú gondosan ügyelt arra, hogy bármilyen balhéba keveredik, azt jó messze tőlem tegye.
- Elnézést tanárnő, de most komolyan ezzel húzzuk az időt? – szólt közbe az egyik a-s lány. – Megértette a hősszerelmes, nagyon megbánta bűneit, hagy táncoljanak együtt és kezdjük elölről!
Naná, hogy Szabival egyöntetűen fennakadtunk a „hősszerelmes” jelzőn, és más esetben ki is kértük volna magunknak, de ezúttal határozottan nem voltunk nyerő szerepben, így visszanyertük a fiú-lány barátságról szóló szónoklatunkat. 
- Ez már elvi dolog kislányom – intette le a nő. – Szabolcs, akkor vagy állj be Dóri mellé, vagy távozz, mert zavarod a próbát!
Legjobb barátom összehúzott szemöldökkel meredt hol rám, hol Dórira, hol pedig az ajtóra. Szemmel láthatóan hatalmas csatát vívott le magában, hogy a büszkeségét helyezze-e előtérbe, vagy bevállalja-e a táncot a másik lánnyal, csakhogy ne maradjak pár nélkül. Kétségem se volt afelől, hogy ha nem rólam lenne szó, akkor már röhögve kivonult volna az aulából, ráadásul az egész tánchoz semmi kedve nem volt alapvetően, hiszen csak az én kedvemért ment bele.
- Viszlát – szólaltam meg végül emelt hangon. – Egy mozi? – fordultam Szabi felé, miközben a nyakamba tekertem a sálam. – Csak hogy tudd, te fizetsz – tettem még hozzá nevetve.
- Úgy szeretlek Baba – mosolyodott el a fiú, majd egyik kezébe kapta cuccait, míg másikkal átkarolt, és együtt távoztunk a táncpróbáról.
Nagyon szeretek Szabival kettesben lenni. Jó, ez így most furán hangzik, de nem olyan értelemben. Egész egyszerűen imádom, hogy ilyenkor nem játssza túl magát a barátai kedvéért, hanem teljes mértékben önmagát adja. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne szólogatna be kénye kedve szerint, de nem erőlködik azon, hogy mindenki rá figyeljen, és nagy menőnek tartsa. Na meg persze ilyenkor lehet vele normálisan, gyakorlatilag bármiről beszélgetni, ráadásul Szabi azon kevés fiúk egyike, aki komolyan figyel arra, amit egy lány mond neki. Problémázhatok szinte bármin – oké, sminkről, frizuráról, illetve körömlakról nem, azok tiltó listán vannak -, készségesen meghallgat, sőt, hajlandó velem szapulni bármit, annak ellenére, hogy ő azt se tudja, miről van szó.
Utunk egyébként végül abba a műszaki boltba vezetett, ahol Szabi nyáron dolgozott. Huh, hogy én mennyi ideig fárasztottam őt itt a szünetben. Szinte már a törzshelyünké nőtte ki magát ez a hely, ugyanis a raktárban, a leselejtezett áruk között van egy kanapénk, amin rendszerint végignyúlunk és videó játékozunk. Tudom, nem a legnőiesebb időeltöltés, de egész egyszerűen imádok mindenféle autóversenyt, focit, vagy szimplán öldöklős játékot játszani. Szabi ráadásul rendesen kitanított, mert egy időben azzal kereste magának a pénzt, hogy fogadott a haverjaival, hogy biztos legyőzöm őket. Persze a sok egoista röhögve belement, tíz perc után pedig számolhatták le lakótársamnak a pénzt.
- Mit játszunk? – hasalt el Szabi a TV előtt.
- Forza Horizon – vágtam rá automatikusan kedvenc autóversenyzős játékom nevét.
- Sejtettem – mosolyodott el a fiú.
Amíg Szabi beüzemelte a játékot, én kényelmesen elhelyezkedtem a kissé már ütött-kopott kanapén. A fiú rövid úton csatlakozott hozzám, majd nem igazán zavartatva magát, lábát felpakolta az én ölembe. Csak a szememet forgattam a terpeszkedése láttán, majd már épp tettem volna egy megjegyzést, mikor a játék betöltött. Sosem fogadunk komoly tétben, rendszerint egy húsz forintosban, esetleg egy „ma te csinálod nekem a vacsorát” ígéretben. A nyeremény mellé mindig jár egy győzelmi puszi is, ami tudom, hogy roppant gyerekes, de akkor is. Valahogy ez a gyerekes naivitás jelképezi, hogy az egész csak játék. Se Szabi se én nem szeretünk – és nem is tudunk, csak jó sok káromkodással és csapkodással kísérve – veszíteni, de mikor egymással szemben maradunk alul, azt egész jól tudjuk kezelni.
- Ezúttal mik a tétek? – fordultam a srác felé.
- Egy tábla csoki – vágta rá Szabi csillogó szemekkel. Ú, imádom a csokit…
Az első fordulót a fiú simán megnyerte, ugyanis nemes egyszerűséggel fejre állítottam a saját kocsimat, mire pedig újra betöltött a játék, addigra lakótársam simán elérte a célt. A második menet már kiegyenlített volt, végül pedig szegény Szabi nekiment egy szembejövő autónak, így körülbelül két másodperccel előbb haladtam át a célvonalon. Naná, hogy innen kezdett izgalmassá válni a dolog. A fiú a döntő szettre felült, és előredőlve, összehúzott szemekkel várta, hogy elkezdődjön az utolsó futam. Én szórakozottan néztem, ahogy a versenyszellem kiül az arcára, minek köszönhetően kicsit be is ragadtam a rajtnál, de mindegy. Aztán a srác kocsija kicsúszott az egyik kanyarnál, és mire valahogy visszakeveredett az aszfaltra, addigra én már messze jártam. Vigyorogva néztem, hogy a pályának már majdnem kilencven százalékát teljesítettem, amikor is Szabi váratlanul odahajolt, majd pofátlanul kikapcsolta a joystick-om.
- Hé! – kértem ki magamnak azonnal, miközben újra életet leheltem a kezemben tartott távirányítóba. Persze mire az újra működésbe lendült, a fiú simán leelőzött, így igen hamar már a győzelmi táncát járta a kanapéra állva. Ez egyébként egy majomimitálást takar, majd pedig egy sátáni kacajt, amit élő ember nem bír végighallgatni röhögés nélkül. – Csaltál, így nem ér – csóváltam meg a fejem, miközben feltápászkodtam a kanapéról.
- Na, baba! – húzott vissza magához a fiú. – Hol a győzelmi puszim? – kérdezte felháborodottan.
- Kivontál a forgalomból – emlékeztettem. – Simán nyertem volna, ha nem csalsz!
- A győzelem a csalóké – reagált le könnyűszerrel Szabi. – Kérem a puszim!
- Nem kapsz – szálltam bele a gyerekes vitába.
Persze a fiú nem törődött bele egykönnyen a nyereménye megvonásától, így igen hamar azon kaptam magam, hogy elfekszem a kanapén, míg Szabi a csípőmön ül, és fenyegető tekintettel jelzi, hogy márpedig ha nem kap puszit, akkor jön a végső fegyver… alias, a csikizés. Itt már tudtam, hogy esélyem sincs, de ettől függetlenül makacsul megcsóváltam a fejem. Hát, lehet nem kellett volna. A fiú tökéletesen tisztában van ugyanis azzal, hogy hol vagyok a legcsikisebb, így igen hamar bármibe belementem volna a szabadságomért cserébe. Természetesen a röhögéstől nem tudtam normálisan beszélni, Szabi meg azzal szívatott, hogy amíg nem tudom érthetően elmondani, hogy jár neki a puszi, addig nem enged el. Ennek igen hamar meglett az a következménye, hogy már sírtam a nevetéstől, és kétségbeesetten próbáltam lerázni magamról a fiút, de esélyem se volt. Azért a foci megedzette Szabit, mert hiába csak a városi csapat szintjén űzi, olyan test-test elleni küzdelmeket folytatnak le egymással, hogy igen gyakran már véraláfutásig fajul a dolog.
- Na, bármit megígérek! – próbáltam egyezségre jutni, mire a srác abbahagyta a csikizést, és a győztesek vigyorával szemlélt.
- Bármit? – kérdezett vissza, miközben elégedetten kihúzta magát.
Nekem csak ez kellett, kihasználva a súlypontváltozást, könnyűszerrel lerúgtam magamról a fiút, a probléma csak az volt, hogy a mozdulat hatására mind a fiú, mind pedig én a földön koppantunk. Akárcsak a keringőnél, ezúttal is Szabi húzta a rövidebbet, hiszen amellett, hogy odacsapta magát a parkettához, még én is a nyakába estem, de hát ezzel jár, ha az embernek lány barátja van.
- Kérem azt a puszit – nézett rám szemtelenül cuki mosollyal, mire persze pocsolyává olvadva nyomtam egy puszit az arcára. – Tudod a legtöbb csaj nem szokta ennyire kéretni magát – támaszkodott az alkarjára.
- Mert a legtöbb csajra elég ránézned, és már úgy táncolnak, ahogy fütyülsz – forgattam meg rosszallóan a szemeimet.
- Jó, ezt meg tudom érteni – szántott végig szőke tincsein, miközben szeme sarkában megjelentek azok a szórakozott nevetőráncok, amitől annyira pimaszul jól nézett ki, hogy azt már büntetni kéne.
- Nagyképű vagy Szabi – adtam a tudtára. – Egy egoista majom.
- A végén még elpirulok…
- Hülye – löktem meg a vállát, miközben valahogy talpra kászálódtam.
- Ugye nem haragszol a tánc miatt? – bukott ki belőle váratlanul.
A hirtelen témaváltás meglepett, ráadásul annyira mélyről érkezett a kérdés, hogy kétségem se volt afelől, hogy a fiú már jó ideje ezen emészti magát. Természetesen nem repestem a boldogságtól, hogy kikerültem a keringőből, de alapvetően nem ér annyit egy tánc, mint a legjobb barátom.
- Ha haragudnék, nem lennék most itt – csóváltam meg a fejem. – Legfeljebb majd keringünk az udvaron - nevettem el magam, mire a fiú csak meghúzta az egyik hajtincsemet.
~ ~ ~
Visszaérve az albérletbe azonnal a szobám felé vettem az irányt, ugyanis az utóbbi időben igen elcsúsztam a tanulással, amitől egyébként lelkiismeret furdalásom lett. Ilyenkor rendszerint nem bírok elaludni, amíg legalább valamelyik házi feladatomat nem csinálom meg, így elkerülve az álmatlanul való forgolódást, inkább beáldoztam az estémet. Körülbelül két órája magolhattam az évszámokat, mikor kopogtattak az ajtómon, majd Theo lépett be.
- Szia – villantotta meg a mosolyát, amitől egy pillanatra félreütött a szívem. Kétségtelen, hogy a fiú érti a dolgát.
- Szia – találtam meg valahogy a hangom. – Ú, azt nekem hoztad? –csillant fel a szemem, mikor megpillantottam a tálcán egy meleg szendvicset.
- Vivi küldi – vonta meg a vállát. – Mit csinálsz?
- Barátkozom a történelemmel…
- Milyen anyag?
- Második világháború.
- Azt imádom – lelkesedett be a fiú.
Theo igen hamar elfeküdt az ágyamon, majd miközben én ettem, random kérdésekkel bombázott. Ujjai között ide-oda pergette a füzetem lapjait, amiből egyébként semmit nem értett, révén magyarról van szó, de sebaj. Elég érdekes volt angolul történelmezni, ugyanis rájöttem, hogy a szókincsem közel sem alkalmas erre, így mutogatástól kezdve, a rajzolásig át mindent bevetettem, hogy válaszoljak a fiú kérdéseire. Szerintem amúgy Theo már rég értette a válaszaimat, csak remekül szórakozott a bénázásomon, de mindegy… a lényeg, hogy a sok marhaság közepette a töri belemászott valahogy a fejembe.
- Na, egy utolsó kérdés egy kis extra jutalomért? – dobta be a fiú.
- Kezdem úgy érezni, hogy mindenből fogadást csinálsz – csóváltam meg a fejemet lemondóan. – Milyen extráról lenne szó?
- Ha nem tudsz rá válaszolni, akkor eljössz velem holnap egy moziba.
- Kérdezz!
- Hányra foglaljak jegyet? – érkezett a kérdés, mire hitetlenül elnevettem magam.
Persze vesztes ügyem volt, hiszen ha válaszolok, akkor lefoglalja a jegyet, ha pedig nem, akkor azt úgy értelmezi, hogy nem tudtam a megoldást. Minden mindegy alapon végül felajánlottam egy délután hat órát, Theo pedig diadalittas vigyorral az arcán távozott. Hitetlenül bámultam utána, majd mikor feleszméltem, hogy még mindig bárgyú vigyor ül az arcomon, gyorsan emlékeztettem magam, hogy a srác csak meg szeretné nyerni a fogadást, így nem a legtanácsosabb a hatása alá kerülni. Jaj, csak ne mosolyogna ennyire édesen… Mondjuk, azt leszögezném, hogy Szabi pimasz vigyorához képest sehol nincsen. Az a tipikus bugyi villantós mosoly, amit legjobb barátom vágni tud, magasan kenterbe ver mindent, de hát, na. Szabi a legjobb barátom, szóval az ő mosolya nem számít!

A következő részből:
- Pont ugyanolyan alpári vagy, mint ő.
- Hát, ez az Baba! – csettintett egyet lelkesedésében. – Pont az olyan srácokat nem engedem a közeledbe, mint én.

19 megjegyzés:

  1. Ááááááááááááá..., szóval, hogy is mondjam... Uram atyám ez egyreűen áááá. És azt hiszem itt le is állok, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre nem igazán tudjam, mit válaszoljak :D Mondjuk: Áááá :D
      Örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés
  2. Isteneem..Szabi már mennyire édes?? Még mindig és asszem örökre #TeamSzabi.. Bárcsak minden részben ennyit szerepelne... Vivi és Szabi szócsatáit is imádom..és milyen cuki volt ebben a részben Szabi Hannával?? Még több ilyen részt pls...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát Szabiban van valami megmagyarázhatatlanul cuki :D Sejtettem, hogy nem ez lesz az a rész, mikor a Szabi rajongók valamilyen oknál fogva átpártolnak Theo mellé, de talán majd a jövőben... :D
      Biztos lesz még ilyesmi rész, nem feltétlenül a következő, de ígérem, hogy kapunk még bűven Szabiból :)
      Köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés
  3. #TeamSzabi
    Kész, vége, imádom. Meghaltam.
    Siess:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kezdem úgy érezni, hogy Szabitól eláll a szavatok :D
      Örülök, hogy tetszett és jövő hétvégén érkezik a folytatás! :)

      Törlés
  4. #TeamSzabi ahw olyan cukiii😍😍 Varom a kovi reszt:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kétségtelen, hogy Szabi tud nagyon kis cuki lenni, ha akar, bár igazság szerint talán akkor a leginkább édes, mikor a világ legnagyobb seggfeje :D
      Davidnek igaza volt, mi lányok mániákusan keressük a seggfej, beképzelt barmokat :D
      Következő rész jövő hétvégén! :)

      Törlés
  5. Szia! Elöször is szeretném leszögezni, hogy örülök, hogy újra megtaláltam a blogot:D Másodszor van egy hipotézisem ki lesz a "Don Juan" aki elnyeri Hanna szívét de a végéig nem akarom elsütni. Harmadszor örülök, hogy bepillantást kaptunk Ashton és David "felnőtt" életébe (ugye jól emlékszek Szöszi nevére, mert csak a David szemszöget olvastam most?). Nergyedszer várom a folytatást és imádtam az eddigi részeket. Azt hiszem mindent leírtam amit akartam. Puszi Bea
    Ui.: Bocsi hogy csak most olvastam/kommenteltem de elégé elvoltamnhavazva és nem néztem a blogot nyár óta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Én is nagyon örülök, hogy újra ráakadtál a blogomra. Kész csoda, főleg hogy linkváltás is volt meg minden... :D
      Örülök, hogy neked már van ötleted, ugyanis én még kicsit hadilábon álloka dologgal, hogy mégis melyik srácot szerressem jobban, na meg persze, hogy Hanna melyik srácot szeresse jobban, de majd elválik :D
      Én is örülök, hogy tetszett a David szemszög, nagyon izgultam, hogy ekkora szünet után milyen fogadtatása lesz, de hála istennek határozottan pozitív volt :) (Igen jól emlékszel Szöszi nevére, de igazság szerint néha nekem is el kell rajta gondolkoznom, mert hát ő Szöszi és kész :D)
      Nagyon köszönöm, hogy írtál! <3

      Törlés
  6. Drága Naomi!
    Beához hasonlóan én is most találtam rá újra a blogodra, mert az igazság az, hogy engem valamiért nem nyert meg Ashton és David története. Épp ezért lepődtem meg, mikor elolvastam a téli bejegyzéseket!*-* Valami elképesztőek. Most határozottan meggyőztél. Olyannyira, hogy nem bírok várni a következő részt illetően. Hamar hozd!
    Puszil:
    Carolyn♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Carolyn! :)
      Nagyon nagyon örülök, hogy írtál nekem, és bár talán minimálisan csalódott vagyok, amiért David és Ashton története nem győzött meg, mégis elképesztően örülök, amiért a Téli Bejegyzésekkel sikerült olyat alkotnom, ami elnyerte a tetszésedet. Elképesztően rettegtem attól, hogy a Summer Notes után ez senkinek nem fog tetszeni, éppen ezért iszonyúan jó érzés, hogy valakinek pedig pont ez jön be! :)
      Az új rész szombaton érkezik legkésőbb, de ha minden jól megy, akkor semmi pénzért nem hagynám ki a Karácsonyi Bejegyzést, szóval lehet, hogy már három nap múlva jelentkezni fogok! :)
      Mégegyszer nagyon nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, remélem a folytatásban sem fogsz csalódni! :)
      Naomi <3

      Törlés
  7. Na szóval...
    Jajj, izé, tiszta bunkó vagyok oO

    Kedves Naomi!

    Nemrég találtam rá a blogodra, és na... Húha^^
    Nos, remélem jól értelmezed, ha azt mondom, még soha nem olvastam magyar alapú blogot. Sosem vonzott, de ez *o*
    Sok ihlhetet, és kellemes ünnepeket! *.*

    Kisses
    A.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Jaj, annyira örülök, hogy végül a magyar alap ellenére sikerült meggyőzni Téged a történettel. Igazság szerint én se lelkesedem annyiért a hazai sztorikért, de valamiért ez a történet nekem annyira ide passzolt. :)
      Remélem a folytatásban is tetszeni fog!
      Nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat,Neked is kellemes ünnepeket! <3
      Naomi

      Törlés
  8. ❤ Nagyon ügyes vagy irtó jó! 😀

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszik! <3 :)

      Törlés
  9. Azt hittem, hogy David és Szöszi története marad nekem örökre az első helyen,hiszen fantasztikus volt, az utolsó előtti bejegyzés miatt sírtam is:D Őszintén szólva féltem belekezdeni a Téli bejegyzésekbe. Féltem, hogy nem fog annyira magával ragadni és csalódni fogok. De hatalmasat tévedtem. Ugyanúgy imádom ezt a sztorit is. Köszönjük, hogy létrehoztad a blogot❤

    #teamdavid #teamszabi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hidd el, hogy nálad jobban egy valaki izgult, és az én voltam! :D Annyira féltem, hogy majd jön az első rész alá, hogy "uff, ez mennyire rossz, inkább írd tovább a Summer Notes-t", hogy elmondani nem tudom. Annyira örülök, hogy végül nem így lett, és hogy adtatok ennek a történetnek is egy esélyt. Imádom olvasni, a team-eket, hogy sikerül a fiúknak megosztania benneteket - bár azt hiszem Szabi elsöprő fölénnyel vezet :D.
      Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt megírtad nekem, ennél jobb karácsonyi ajándékot nem is kaphat az ember! <3

      Törlés
  10. Szia!Olvastam a Nyári bejegyzéseket is és azok is nagyon tetszettek.A fogalmazás itt és ott is nagyon ott van szerintem.
    Az amikor Szabi meghúzta Hanna haját,az olyan kellemesen emlékeztetett Szöszire és Davidra,hogy nem tudom megfogalmazni ^^".Amúgy én ha blogot olvasok akkor az esetek 90%-ában nem kommentelek,maximum az utolsó megjelent bejegyzéshez,de a tiéd most nagyon megfogott :3 #TeamSzabi ❤

    VálaszTörlés