2017.03.09 - Nem is olyan nyári, de bejegyzés #20

2015. augusztus 14.

Sziasztok! :)

Jaj, el sem hiszem, hogy eljött az utolsó bejegyzés, pedig bőven volt időm hozzászoktatni amgamat a gondolathoz. Annyira furcsa lesz, hogy nem válaszolgathatok a hozzászólásaitokra, hogy nem írhatom meg, hogy mikor érkezik a következő bejegyzés. Már most hiányzik ez az egész!
Ettől függetlenül nagyon boldog vagyok, hogy végre valahára elkészült egy igazi történet. Hogy van eleje, közepe, vége, és hogy vannak olyan emberek, akiknek a szívéhez nőttek a karakterek, az események. Hogy vagytok Ti, akiknek talán a Szöszi szóról még egy jó darabig ez a sztori fog eszetekbe jutni! :)
Remélem visszajártok még az oldalra, és hogy ennél az utolsó bejegyzésnél is hagytok nyomot magatok után! :)
A jövőbeli terveim még számomra is kérdésesek. Írni biztos, hogy fogok, biztos, hogy valami romantikus történetet, de hogy mikor olvashatjátok az első sorokat, arról fogalmam sincs. Itt és a Facebook csoportban fogom először jelenteni az új sztori érkezését, szóval néha kukkantsatok vissza!
Jó olvasást, és bár már írtam, nem szeretnék szakítani a hagyományokkal: Ha időtök engedi, hagyjatok nyomot magatok után! :)
2017.03.09 – Nem is olyan nyári, de bejegyzés #20
Gyanítom, nem értitek, hogy majdnem három év után miért folytatom a Nyári bejegyzéseket, ráadásul márciusban. Hát, mindjárt kiderül…
Ez a nap is ugyanúgy indult, mint a többi. Kegyetlenül elaludtam - van, ami három év alatt sem változik. Az álmosságtól szinte vakon ráncigáltam elő néhány ruhadarabot a szekrényemből, mondjuk túl sok választási lehetőségem nem volt, mert már hetek óta nem pakoltam ki a kartondobozokból. Ja, igen! Idők közben elköltöztem, ugyanis az egyetem végeztével felvettek ahhoz az újsághoz, ahol a gyakorlatomat töltöttem, hosszú távon viszont jobban megérte egy albérlet bérlése, mintsem az egész napos ingázás. Anya elég nehezen viseli az elválást, minden héten háromszor beugrik, ellenőrzi a hűtő tartalmát, korhol egy kicsit a kupi miatt, majd biztosít arról, hogy bármikor hazamehetek, ha szeretnék. Egyelőre mondjuk nem  igazán érzek késztetést arra, hogy visszaköltözzek. Rendkívül élvezem a függetlenséget, bár természetesen meg vannak a hátrányai is. Egyfelől a rengeteg házimunka, amit eddig anyu elvégzett helyettem, most a nyakamba szakadt, illetve hirtelen a pénzem nem csak a szórakozásra megy el, hanem olyan dolgokra, mint liszt, meg villanyszámla. Bár a szüleim támogatnak anyagilag, de abból a pénzből nem tudnék megélni, így kénytelen vagyok elviselni az idióta főnökömet. Az a nő egyszerűen förtelmes, megállás nélkül parancsolgat mindenkinek, szemrebbenés nélkül megaláz bárkit, bármikor. Viszont ő az ugródeszka az újoncoknak. Aki lehúz nála egy évet segédszerkesztőnként, annak utána szabad a pálya. Így hát tűrök…
Na, most hogy a nyakatokba zúdítottam egy rakat, teljesen felesleges információt az életemről, áttérek arra, amiért jelentkeztem. Jó, nem azonnal, de hamarosan majd megértitek! Szóval valahogy összekaptam magam. Belebújtam egy, az újságnál elvárt, elegáns, fehér blúzba, aminek alsó részét betűrtem testhezálló, fekete derékszoknyámba. Mivel március lévén még elég hűvös idő van reggelenként, magamra kaptam egy fekete, blézert, majd eszeveszett rohanásba kezdtem.
A reggeljeim általában úgy néznek ki, hogy felkapaszkodom egy buszra, ahol a táskámból előveszem a hajkefémet, és a legtöbb utas megbotránkozó tekintete előtt nekiállok megfésülködni. Szőke tincseim már mindössze a vállamig érnek, ugyanis egyfelől komolyabban nézek ki ettől a frizurától, másfelől pedig az ominózus nyaralásom után napokig csak csavargattam a tincseimet, és egy bizonyos fiún gondolkoztam. Egyszerűen minden egyes hajszálam őt jutatta az eszembe, így végül erőt vettem magamon, elbaktattam egy fodrászhoz, és levágattam. Először kicsit drasztikusabb hajviseletet találtam, egész konkrétan egy rövid, sportos frizurát, amiből még egy copfot se lehetet készíteni, viszont mivel az borzasztóan állt, úgy döntöttem, hogy minimálisan megnövesztem. Na, mindegy! Miután az utasok már azt hiszik, hogy semmi nem lepi meg őket velem kapcsolatban, előszedem a neszesszeremet is, és a zötykölődő buszon gyorsan feldobok magamnak valami természetesnek ható, de azért észrevehető sminket. Itt már mindenki elkönyvel egy pláza libának, de mielőtt valami negatív kommenttel illethetnének, leszállok, és folytatom a reggeli rutinjaimat.
Nyugalom, már lassan vége a teadélutánnak, és rátérek a lényegre… szóval, mint már említettem a főnököm elég érdekes személyiség. Meg vannak a szokásai, amiken tilos változtatni, és ehhez hozzátartozik a reggeli kávéja is. Csak a Starbucksból hajlandó inni, és csak és kizárólag Vanília Latte-t. Persze ő túl fontos személyiség ahhoz, hogy reggelente kiszálljon a taxijából, betipegjen a kávézóba, végigállja a sort, és rendeljen magának egy adagot. Sokkal egyszerűbb ugráltatnia az éppen aktuális alkalmazottját, majd számon kérni rajta, hogy a kávé két fokot lehűlt, amíg a kávézóból eljutott az asztalához. Hm, a szarkazmusom nem a régi, de igyekszem!
Szóval, beléptem a Starbucksba, égnek állt a hajam az előttem kígyózó sortól, majd mikor épp kezdtem hinni a mantrámnak, miszerint „csinos, kiegyensúlyozott nő vagyok, akinek mindössze egy évet kell lehúznia ennél a hárpiánál, és utána garantálva van a jövője”, megszólalt a telefonom. Kétségem se volt afelől, hogy a főnököm zaklat, hogy mégis hány percen belül érkezem meg, és bár csábítónak tűnt a gondolat, hogy nemes egyszerűséggel kinyomom, végül mégis a zöld telefont nyomtam le.
- Igen? – szóltam bele, miközben igyekeztem úgy megigazítani a szoknyámat, hogy közben ne ejtsem le a táskámat.
- Mégis merre jár Miss. Sawyer? Az interjú alanyom tíz percen belül befut…
- Két perc és ott vagyok –hazudtam, de pechemre ekkor az egyik pultos elkiabálta magát egy elkészült rendelésről, így beszélgetőpartnerem rájött, hogy korántsem vagyok olyan közel, mint azt állítom.
- Áh, szóval a Starbucksban van – jegyezte meg élesen. – Öt percet kap ideérni, azt javaslom meleg kávéval. Amennyiben késne, be se jöjjön, csak majd a felmondó levelével!
Már nyitottam a számat, hogy válaszoljak, de a kezemben tartott készülék egy pittyenéssel jelezte, hogy a főnököm kinyomott. Magamban káromkodtam egy sort, majd valami csoda folytán egy újabb eladó lépett a pulthoz, így felgyorsult a sor. Hamarosan már leadtam a rendelésem, mindössze arra vártám, hogy végre elkészüljön a két kávé – a biztonság kedvéért az interjú alanynak is rendeltem egyet, nehogy még az udvariatlanságom miatt is le legyek szidva.
- Tessék! – nyújtotta át a poharakat egy srác.
A kávé persze rohadt meleg volt, szinte égette a tenyeremet, de valahogy erőt vettem magamon, és megindultam a kijárat felé. A sok idióta ember, persze semmi pénzért nem engedett nekem utat, így könyökkel igyekeztem mindenkit arrébb pakolni, miközben kitartóan szorítottam a tűzforró papírpoharakat. Végre valahára elértem az ajtót, amit persze senki nem nyitott ki nekem, annak ellenére, hogy tele volt a kezem. Az egyik poharat ráhelyeztem a térdemre, és csak imádkozni tudtam, hogy jó legyen az egyensúly érzékem, miközben megragadtam a fogantyút, és elkezdtem húzni. Naná, hogy direkt tolni kellett, ami másik pozíciót igényelt, de végül sikeresen vettem az akadályt, és kiléptem a szabadba. Fáradtan fújtam ki a levegőt, miközben azt boncolgattam, hogy mennyi fizetésemelést érdemelnék. A munkahelyem még két sarokra volt, és mindössze másfél percem maradt arra, hogy teljesítsem a több száz méteres távot. Fintorogva bámultam le a magas sarkú cipőmre, majd nem törődve azzal, hogy a lábam szinte könyörög a jóindulatomért, nekiálltam szaladni. Gyorsan haladtam, rövid úton már csak egy zebra állt köztem és a munkahelyem között, mikor beütött a krach. Az utolsó pillanatban vettem észre az idióta motorost, akinek esze ágában sem volt figyelembe venni a közlekedési szabályt, miszerint a gyalogos átkelőn a gyalogosok vannak kedvezőbb helyzetben. Mivel látszott rajta, hogy esze ágában sincs fékezni, reflexszerűen hátraugrottam. A cipőm sarka nem bírta a terhelést, váratlanul kitörött, mire elveszítettem az egyensúlyomat, és a kezemben tartott kávék tartalma egyenesen fehér blúzomon landolt.
- Seggfej! – kiabáltam utána, mert természetesen bocsánatot kérni eszébe sem jutott.
Váratlanul a motoros teljes erejéből fékezni kezdett, amit a kerekek egy irdatlanul hangos csikorgással vettek tudomásul. A jármű megállt, majd a sofőrje fittyet hányva a többi autósra megfordította a járgányt, és ismét megindult vele, egyenesen felém. Csípőre tett kézzel, felvont szemöldökkel fordultam felé, és meglehetősen paprikás hangulatban vártam, hogy mégis mit szándékozik mondani. Mivel ezúttal nem százzal hajtott, kicsit részletesebben is szemügyre tudtam venni, de tekintettel arra, hogy másodperceken belül előttem termett, mindössze addig jutottam az elemzésében, hogy motoros szerelés van rajta, és napszemüveg. A bosszantásom kedvéért még felbőgette egyszer a motort, majd gondosan ügyelve arra, hogy a járműt csak néhány centi válassza el a lábfejemtől, leállította azt.
Kényelmes tempóban szállt le a járgányról, miközben ügyet sem vetett a dohogó járókelőkre, akiknek váratlan megjelenésével elállta az útját. Többen dohogtak valamit a felelőtlen huligánokról, mire mosolyra húzta a száját, de ez volt az össz reakciója az őket érő sértésekre.
- Na, mi van vadbarom? Rájöttél, hogy a zebra nem az olyan hülyéknek van fenntartva, mint te?
- Ugyan Szöszi, így ismersz? – kérdezett vissza, mire majdnem összeestem.
Kikerekedett szemekkel meredtem az előttem álló srácra, aki szándékosan csigalassúsággal vette le fejéről a bukósisakot, ezzel rálátást biztosítva sötét tincseire. Bár a haja kissé lelapult a sisaktól, így is tökéletesen látszott, hogy minimum fél órát ácsorgott a tükör előtt a kiváló összhatás kedvéért. Huh, basszus, de még milyen összhatás. Ahogy a srác levette a napszemüvegét, én szinte pocsolyává olvadtam attól az átható, tüzes, de mégis lágy pillantástól. Ahogy pimaszul csillogtak azok a kék szemek, emlékek tömkelege idéződött fel bennem. Sötétben elsuttogott szavak, lopott érintések, perzselő csókok…
- David – nyögtem végül ki valahogy, de továbbra se tudtam úrrá lenni a döbbenetemen.
Egyszerre volt ugyanaz a srác, akitől elválltam a reptéren, és valaki teljesen más. A vonásai megkeményedtek, férfiasabbá váltak, de a pillantásában ott ült az a szórakozottság, ami három évvel ezelőtt is jellemezte. Ezúttal már rövid borosta fedte az arcát, ami még vonzóbbá tette, mint eddig bármikor, holott korábban elképzelni se tudtam volna nála tökéletesebb pasit. Talán ahogy teltek az évek, és változtam meg én magam, úgy változott meg az ízlésem is. A gond csak az volt, hogy akárcsak három évvel ezelőtt, David most is tökéletesen megtestesítette az ideálomat. Ahogyan lazán nekidőlt a motornak, és végighordozta rajtam a pillantását… beleremegtem abba a nézésbe. Visszaváltoztam azzá a határozatlan, zavart lánnyá, aki élvezte a figyelmet. Imádtam, hogyan tekintete elidőzött a lábaimon, imádtam, hogy szinte minden egyes négyzetcentiméteremet feltérképezte. Megvesztem attól a könnyed lazaságtól, amivel képes volt viselni a motoros szerelését, egyszerűen belebolondultam abba a mozdulatba, amivel hanyagul végigszántott a tincsein. Imádtam nézni, ahogyan ujjai ráfonódnak napszemüvegének összecsukott száraira, és megőrültem a már oly jól ismert ajkainak a látványától.
- Mit keresel itt? – találtam meg végül a hangomat.
David szórakozott mosollyal az arcán billentette félre a fejét, és csak egy szemöldök felhúzással tette fel a kérdést, miszerint „valóban erre vagy kíváncsi?”. Igazság szerint fogalmam sem volt erről. Annyi mindent akartam mondani, mégsem találtam a szavakat. Valahogy túl sok impulzus ért egyszerre, és hirtelen semmi nem jutott eszembe.
- Állásinterjúra megyek – válaszolt végül.
- Így? – bukott ki belőlem a kérdés, mire a srác mosolya átváltott vigyorba.
- Bármiben leveszem az embereket a lábukról, de ezt te már tudhatnád – kacsintott.
- Valóban, a legbiztosabb módszered átmenni rajtuk motorral…
David csak vállát vont, majd rákérdezett az én ottlétem okára. Ekkor pedig bevillant, hogy se kávém, se elegáns ruhám, se időm, és feltehetőleg se munkám.
- Azt hiszem, megyek a munkahelyemre, hogy kirúgjanak – vágtam egy grimaszt.
A fiú értetlenül meredt rám, mire nagy vonalakban elmagyaráztam neki, hogy a főnököm nem nézi jó szemmel, ha kések, ráadásul a kávé, amit neki vittem már csak a blúzomat színesítette. Persze azt nem hangsúlyoztam ki, hogy történetesen miatta fognak kicsapni, de tekintetén láttam, hogy pontosan tisztában van ezzel. Másodperceken belül a motoron találtam magam, majd a járókelők legnagyobb rémületére a járdán tettük meg azt a párszáz métert, ami a Starbucksba vezetett. Az emberek össze-vissza ugráltak el előlünk, miközben én lehunyt szemmel kapaszkodtam bele Davidbe, és próbáltam rájönni, hogy mégis milyen barom adott neki jogosítványt. Mikor megérkeztünk a kávézó elé, csak intett, hogy várjak, majd beviharzott az ajtón, és pillanatokon belül megjelent két pohárral.
- Jézusom, fegyvert rántottál benn, vagy, hogy az istenben csináltad? – vettem át a felém nyújtott kávékat, miközben a fiú visszaszállt elém a motorra.
- Pénzt, Szöszi, pénzt – magyarázta, majd már meg is indult a motorral, bár egy árnyalatnyival diszkrétebben, tekintettel arra, hogy ezúttal nem tudtam normálisan kapaszkodni a kezemben tartott poharak miatt.
A munkahelyem előtt ismételten megálltunk, mire gyorsan lepattantam a motorról, de legnagyobb meglepetésemre David is így tett. Értetlenül meredtem rá, mire elmosolyodott, majd feltette azt a kérdést, amibe a lábujjam hegyétől, a fejem búbjáig beleremegtem:
- Csak nem hitted Szöszi, hogy mikor végre megtalállak, akkor szó nélkül elengedlek?
- Nem? – haraptam be az alsó ajkamat, igyekezvén visszatartani a mosolyomat.
- Hánykor végzel?
- Amennyiben nem rúgnak ki, hatkor.
- Itt leszek – ígérte meg, majd visszaszállt a motorjára.
- Sok sikert az interjúhoz!
David erre csak egy biccentéssel felelt, majd miután felbőgött a motor, elképesztő tempóban elszáguldott. A sietése engem is észhez térített, és sebesen megindultam a bejárat felé. A liftben gyorsan összegomboltam a blézeremet, ezzel úgy-ahogy eltakarva a blúzomon ékeskedő kávéfoltot, megszabadítottam a másik cipőmet is a sarkától, majd helyre igazítottam a menetszéltől kissé összekuszálódó tincseimet. Hamarosan egy csilingelés jelezte, hogy megérkeztem a kért emeletre, mire egy sóhajtás kíséretében felszegtem a fejem, és felkészültem arra, hogy a főnököm színe elé járuljak.
Miss. Hárpia természetesen elmondta a véleményét a nem megfelelő hozzáállásomról, de végül nem tartotta be a késésemre vonatkozó fenyegetést. Jó, ebben lehet az is közrejátszott, hogy miközben készítette az interjút, én voltam a létező legtökéletesebb asszisztens, ráadásul a férfi, akivel a cikk készült, rendkívül értékelte a kávét, amit neki hoztam. A riport szerencsére jól sikerült, kellően érdekfeszítő volt, így mikor a férfi kilépett az ajtón, főnököm is elégedett volt.
- Utolsó dobás! – jelentette azért ki, mire vigyorogva bólintottam.
Onnantól kezdve, hogy az állásom nem volt veszélyben, természetesen nem tudtam a munkámra koncentrálni. Egyre csak Daviden járt az eszem, megállás nélkül visszhangoztak a szavai a fejemben. Újra meg újra végigpörgettem a találkozásunk pillanatait, magam elé képzeltem férfias vonásait. Éreztem tenyerem alatt izmos mellkasát, tökéletesen magam elé tudtam képzelni azt a jellegzetes illatot. Hallottam magam előtt azt a pimasz hanglejtését, láttam azokat a gyönyörű szemeket.
Ebédszünetben az evés helyett egy ruhaboltot rohamoztam meg, mert bármennyire nem akartam azt sugallni Davidnek, hogy randiként tekintek a találkánkra, büszkeségem nem engedte, hogy kávéfoltos felsőben jelenjek meg majd előtte. A percek egyszerre peregtek gyorsan, és vánszorogtak ólmosan, majd álmodozásaim közepette pillantásom megtalálta a faliórát, ami jelezte, hogy negyed óra múlva újra láthatom.
- Valami programja van? – érkezett az epés kérdés főnökömtől, aki szemmel láthatóan nem értékelte, hogy az órát vizslatom.
- De még milyen – bukott ki belőlem, mire a nő szemöldöke összeszaladt.
Aztán legnagyobb meglepetésemre mosoly kúszott az arcára, majd egy cinkos kacsintás keretében jelezte, hogy ebben az esetben menjek. Mivel ez nem igazán illet bele az imidzsébe, még kissé szurkálódva hozzátette, hogy „ilyen állapotban amúgy sem veszem semmi hasznát”, de természetesen ez már nem igazán tudott meghatni. Vigyorogva felkaptam a szatyrot, amiben az ebédszünetben vásárolt holmim volt, majd már ki is perdültem az irodából. Sebes léptekkel szeltem át a folyosót, és jókedvűen nyomtam le a mosdóba vezető ajtó kilincsét. Ilyenkor már nem nyüzsgött sok ember az irodában, így szerencsére senki nem volt ez illemhelyiségben, szóval nyugodtan – már amennyire az időm engedte – készülődhettem. Először is kibújtam a szoknyámból és a blúzomból, majd elővettem a frissen vásárolt, bézs színű, ujjatlan, testhez álló ruhát. Az anyagot néhány helyen fekete, kissé áttetsző berakások díszítették, amikhez tökéletesen passzoltak a szintén frissen vásárolt, fekete kiegészítőim. A ruha alja a combom közepéig ért, ami már önmagában eléggé a lábamra vonzotta a figyelmet, nemhogy, miután beleléptem újdonsült fekete magas sarkú cipőmbe. Szőke tincseimet végigszántottam a fésűvel, majd előbányásztam kézitáskámból a neszesszeremet, és gyorsan megigazítottam a nap folyamán kissé megviselődött sminkemet. Alapvetően nem akartam nagyon mutatni, hogy mennyire tetszeni akarok Davidnek, bár így utólag belegondolva az új ruha, az új cipő és az új kiegészítők eléggé árulkodó jelek voltak.
Pontosan hatkor fejeztem be a szépítkezési műveletet. Ruhámat beletömködtem a kézitáskámba, ami így meglehetősen kidomborodott, de még ez sem tudta elrontani a kedvem. Nagyon régen éreztem magam ennyire felhőtlenül boldogan. Mikor belenéztem a tükörbe, teljes mértékben elégedett voltam magammal és az életemmel. Úgy éreztem, hogy nincs semmi elvárás, hogy csak azért vagyok, hogy élvezzem. Hm, mintha egyszer már írtam volna hasonlókat…
Mikor kiléptem az épületből, a szellő belekapott szőke tincseimbe, de még arra sem vettem a fáradtságot, hogy kisöpörjem őket a szememből. Tekintetem jobbra-balra cikázott, kétségbeesetten igyekezett megpillantani a motort és a hozzá tartozó, srácot. Aztán észrevettem. Megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőlem, miközben ismételten felkúszott az arcomra az a levakarhatatlan mosoly. Ott állt, kényelmesen nekitámaszkodott a motorjának, és bár napszemüveg fedte szemeit, tökéletesen éreztem, hogy hogyan vándorol végig pillantása a testemen. Egyszerűen beleremegtek a porcikáim a tekintetébe, napszemüveg ide, vagy oda.
- Szia! – léptem oda hozzá, mire elmosolyodott.
Egyik kezét felemelte, mutatóujjára szórakozottan rácsavarta egyik tincsemet, néha-néha lágyan megérintve vele arcélemet. Hajam rövidsége miatt túlontúl gyorsan elrepült a pillanat, hamarosan már a fülem mögé tűrte az elszabadult fürtöket, ezzel pedig a lopott érintések sorai is megszakadtak.
- Jól áll ez a haj, Szöszi!
- Köszi – jöttem zavarba a bóktól, mire a fiú megajándékozott magabiztos mosolyainak egyikével.
- Akkor, egy korai vacsora?
- Oké – bólintottam rá.
David felsegített a motorra, majd miután karommal átfontam a derekát, elindult. Magamban megállás nélkül azért fohászkodtam, hogy soha ne érjünk oda az étteremhez, ugyanis ennél legálisabb indokot arra, hogy átölelhessem a fiút, belefúrhassam a fejemet a hátába, érezhessem a testéből sugárzó hőt, nem igazán tudtam elképzelni. Imádtam vele lenni, még annak ellenére is, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mi is lesz. Az egész csak egy vacsora volt két barát között, mégis, az az énem, aki a tündérmesébe illő végben reménykedett ismételten feléledt, és megállás nélkül sulykolta belém a reménykedést.
Végül aztán eljutottunk az étteremhez, így kénytelen voltam elengedni Davidet. A fiú könnyedén leszállt a járműről, majd nyújtotta a kezét, hogy engem is lesegítsen. Rövid ruhámban kissé érdekes volt ez a művelet, mindenesetre sikerrel vettem az akadályt. David kezét rácsúsztatta a derekamra, majd lágyan megtolt előre, jelezve, hogy induljunk. Tenyere alatt égni kezdett a bőröm, egy pillanatra beleszédültem az érintésébe. Így utólag fogalmam sincs arról, hogy mégis hogy jutottam el az étteremig, gyanítom valami automata üzemmódba kapcsoltak a végtagjaim.
Mikor megérkeztünk az étterem ajtaja elé, a fiú udvariasan kitárta előttem azt, majd határozottan odalépett a főpincérhez, és jelezte, hogy foglalt asztalt. Elvigyorodtam, hiszen ez a mondata azt jelentette, hogy velem egyetemben ő is készült erre a találkozóra, de végül ennek az észrevételemnek nem adtam hangot.
- Na, mesélj! Mi van veled? – tudakolta David, miközben vártunk az étlapra.
- Hát, elvagyok – na, ez aztán jó értelmesre sikerült. – Elköltöztem, csinálom ezt az újságos dolgot, bár egyelőre toll még nem volt a kezemben, legfeljebb ha azt kellett lejegyzetelnem, hogy milyen menüt rendeljek a szomszéd salátabárból – vágtam egy fintort, mire David elvigyorodott.
- Látom a cinizmusod megmaradt…
- Az örök – nevettem el magam. – Veled mi a helyzet? Megkaptad az állást?
- Majd hívnak – rántott egyet a vállán. – De igazából tök mindegy. Úgy sem fogok ott dolgozni, szeretem, amit most csinálok.
- Akkor minek mész interjúra? – értetlenkedtem.
- Hogy megbizonyosodjak arról, hogy fantasztikus vagyok – magyarázta.
- Te semmit nem változtál? – mosolyodtam el óvatosan.
- Dehogynem, Szöszi. Csak nem a sármomban…
Beszélgetésünket a pincér érkezése szakította félbe. Letette elénk az étlapokat, majd megkérdezte, hogy mit hozhat inni. David rendelt egy kis pezsgőt a beszélgetéshez, majd egy ideig csend telepedett ránk, amíg végigböngésztük az étlapot. Mire a pincér visszatért a kért italokkal, már mindketten kitaláltuk, hogy mégis mit szeretnénk rendelni, így ismételten magunkra maradtunk. Az étteremben rajtunk kívül csak az alkalmazottak voltak, hiszen még egyáltalán nem volt vacsoraidő. Ettől függetlenül látszott a helyen, hogy egyébként rengetegen megfordulnak itt. Barátságos vendéglő volt, harmonizáló színekkel könnyed jazz zenével.
A továbbiakban leginkább az elmúlt három évről beszélgettünk. A nyári kalandunk nem jött szóba, ahogyan a jelenlegi párkapcsolataink sem. Valahogy mindketten kerültük a témát, holott biztos voltam benne, hogy mindkettőnket ugyanannyira foglalkoztat. Davidnek egyébként remekül alakult az élete, sikeresen végzett az egyetemen, majd az apja beajánlásával felvették egy számítástechnikai céghez az értékesítési osztályra. Igazság szerint lyukat kell beszélnie az emberek hasába, hogy aztán megvegyék a szoftvereiket, és ez természetesen remekül megy neki. Bár egyébként ez nem olyan téma, ami a nőket foglalkoztatja, meglehetősen sok ellenkező nemű vásárló is a horogra akadt, mióta ő ott dolgozik. Hát nem meglepő?
Ezen felül hozzám hasonlóan ő is külön költözött, bár ő nem csak bérli a lakást, hanem meg is vette. A kalandunk alkalmával sosem beszéltünk a pénzügyi helyzetünkről, de a vacsora alapján képes voltam leszűrni, hogy David határozottan jómódú családban nevelkedett. Persze az én szüleim is jól keresnek, de azért nem lennének képesek csak úgy kicsengetni egy több millió forintos ház vételárát.
- Na és, gondoltál rám? – vigyorodott el, mire az arcom vörösbe borult.
Ekkor már javában fogyasztottuk a főételt, így időhúzás gyanánt vágtam egy újabb szelet húst. Fogalmam sem volt, hogy erre mégis mit válaszoljak. Természetesen gondoltam rá. Szerintem még nap se telt el úgy, hogy ne jutott volna az eszembe. Mindig egyre kevesebbszer, de újra és újra az eszembe ötlött. Ha egy fiú udvarolt, automatikusan összehasonlítottam Daviddel. Mikor az ékszeres dobozomban megtaláltam a nyakláncot, amit még David szerzett nekem a török bazárban, akár órákig képes voltam visszaemlékezni a nyári kalandunkra. A vég pedig az volt, mikor tekintetem a közös fényképeinkre siklott. Ilyenkor még arra is hajlamos voltam, hogy kinyitottam a gépemet, és újraolvastam a saját soraimat arról a bizonyos júliusról. Számtalanszor átéltem az együtt töltött heteket, és bármennyiszer elkezdtem azon gondolkozni, hogy mi lett volna, ha akkor a reptéren nem megyek el, újra meg újra be kellett látnom, hogy helyesen döntöttem. Nem álltunk még készen arra, hogy együtt legyünk, ezt biztosan éreztem. Viszont ahogy ott ültünk a vacsoránál, újra megcsapott a kísértés. Eljátszottam a gondolattal, hogy talán mégis megkapjuk azt a boldog befejezést. Viszont akárcsak a kalandunk idején, Davidet továbbra sem tudtam kiismerni. Fogalmam sem volt, hogy vajon ismételten egy álarccal nézek-e szembe, vagy ezúttal a valódi énjét látom. Nem tudtam, hogy mennyire adhatom ki magam neki, mert úgy éreztem, hogy végre rendben vagyok. Nem akartam ismét darabokra hullani.
- Néha – ferdítettem végül az igazságon.
- Képzelem – mosolyodott el szélesebben.
- Nehogy azt hidd, hogy álmatlanul forgolódtam miattad éjszakánként! – védekeztem azonnal.
- Ezért vágattad le a hajad? – billentette félre szórakozottan a fejét.
- Érettebben nézek ki így – torkoltam le rögtön.
- Gyönyörűen nézel ki Szöszi!
Erre nem tudtam mit válaszolni. Egyszerűen levegőt is elfelejtettem venni, miközben a szívem kétszeres tempót kezdett el diktálni. Bár ezúttal hozzám sem ért, a szavai szinte simogatták a bőrömet, amin így perceken belül libabőrök tömkelege jelent meg. A fiú tökéletesen látta a reakciómat, azonban kivételesen elég udvarias volt ahhoz, hogy szó nélkül hagyja. Csak ilyen apró momentumokból látszott, hogy valóban változott. Bármennyire is nagyképű volt még mindig, bármennyire is megmaradt a szurkálódó stílusa, mégis változott. Helyesebb volt, mint valaha, de mégsem ez volt a legszembetűnőbb. Érettebb volt, ezúttal tudta, hogy mit akar!
A vacsora további részében egyszerűen vibrált közöttünk a levegő. Minden egyes pillantásába beleborzongtam, tekintetem újra meg újra elkalandozott az ajkai felé. Lábunk néha-néha összeért az asztal alatt, de míg először egy „bocsánat” keretében arrébb kaptam a lábfejem, a harmadik esetnél már zavartalanul hagytam, hogy fedetlen lábszáram hozzáérjen a fiúéhoz. Minden egyes porcikám kívánta az érintését, szinte fájt, hogy mindössze néhány négyzetcentiméteren érünk össze, de ez a kínzó távolság tartotta fenn a vágyakozást, az este végkimenetelét illetően. Továbbra sem tudtam, hogy hányadán is állunk egymással, bár azért a néhány elejtett bókból kezdtem gyanítani, hogy David sem régi barátok találkozójaként gondol erre a mai estére. A párkapcsolat téma mondjuk még mindig nem merült fel, és hát a nyári kalandunkból adódóan, azért el tudtam képzelni, hogy a fiúnál ezek a kedves szavak is beleférnek a haveri viszonyba, holott otthon már várja valaki. Mivel nem szerettem volna egy esetleges beégést, nem zártam ki szavaimmal annak az eshetőségét, hogy együtt vagyok valakivel, de nem is céloztam rá. Egyszerűen hagytam, hogy hozzám hasonlóan, a fiú is sötétben tapogatózzon a témát illetően.
Már kilenc óra volt, mikor elhagytuk az éttermet. Az emberek közben cserélődtek mellettünk, de nekünk számtalan mesélnivalónk volt. Mindenféle jelentéktelen dologról beszélgettünk, mégis, ahogy kissé előredőlve csevegtünk az asztal felett, olyan volt, mintha titkokat osztanánk meg egymással. Ahogy egyre több és több dologra derült fény mind az elmúlt három évről, mind a kalandunk előtti időről, egyre inkább kezdtük feltérképezni a másik új énjét. Mindketten komolyodtunk, mindketten változtunk, talán mindketten kissé visszafogottabbá váltunk. Ettől függetlenül, valahogy minden ugyanolyan volt. Egy-egy pillanat erejéig azon a hajón éreztem magam, amin az első hivatalos randevúnkon vacsoráztunk. A fülemben volt az a török zene, amit a zenekar játszott, emlékeztem, hogy David egész este le sem vette rólam a pillantását. Magamon éreztem a barackszínű ruha anyagát, az akkori tincseimnek simogatását a felkaromon.
- Hol laksz? – tudakolta David, mikor odaértünk a motorhoz.
- Elég, ha kiraksz a sarki buszmegállóban. Neked még innen haza is kell menned – ajánlottam, fel, de természetesen a fiú leintett.
- Ne hülyülj már! Hazaviszlek!
Így végül megmondtam neki a címet, majd mivel annyira nem volt járatos a környéken, útközben a motor menetzaja miatt kiabálva osztogattam neki az utasításokat. Egyszer-kétszer mondjuk David félreértette, amit magyaráztam neki, így elég nagy kerülővel értünk oda az ötemeletes bérházhoz, mondjuk én ezt egyáltalán nem bántam. Amint a jármű megállt, a gyomromban hatalmas gombóc képződött, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy hogyan tovább. Az énem egyik fele azt akarta, hogy egy puszi-puszi után menjek be, és soha többet ne lássam. A másik azonban sokkal többre vágyott. Tudni akarta, hogy ezzel az „új” Daviddel hogy szinkronizálunk, fel akarta térképezni a kettőnk jelenlegi kapcsolatát. Újra akarta lobbantani azt a tüzet, ami három évvel ezelőtt kialudt a reptéren, és kíváncsi volt arra, hogy ezek az új lángok meddig csapnak majd fel. Hogy vajon megpörkölik e a fölé magasodó fákat, hogy vajon felégetik-e a körülöttük elterülő erdőt.
- Felkísérlek, oké? – kérdezte David, aki hozzám hasonlóan, még húzni akarta a távozást.
- Persze – bólintottam.
A házban jelenleg nem működik a lift, így gyalog mentünk fel a negyedikre. Bérház lévén igen hosszú lépcsősor vezetett felfelé, de azt hiszem, ezt egyikünk se bánta annyira. Minden egyes lépcsőfok egy újabb közös másodpercet jelentett, de sajnos egy idő után lepergett ez az idő is, és már a kissé kopottas, bejárati ajtóm előtt álltunk.
- Hát, akkor… - kezdtem volna bele, de itt megakadtam. Hát akkor, mi?
- Na jó, ne kerülgessük!
- Mit ne kerülgessünk? – kérdeztem vissza értetlenül.
- Együtt vagy valakivel, Szöszi? – tette fel a kérdést, ami azt hiszem egész este arra várt, hogy végre valahára felszínre bukjon.
A hangsúlyából rögtön tudtam, hogy az ő felelete nem lenne ugyanerre a kérdésre. Ez a tudat, pedig elképesztően jó érzéssel töltött el. Talán jobbal, mint ami megengedett lett volna két régi barát beszélgetésekor. De ti is tudjátok, hogy ez a régi barát szerep csak álca. Hiába csendesült az, amit eddig iránta éreztem, elég volt egy kósza találkozás, és máris ismét belebolondultam.
- Nem – válaszoltam végül, mire a fiú arcán végigsuhant egy mosoly. – Nem vagyok együtt senkivel.
A szavaim még sokáig visszhangot vertek az üres lépcsőházban. David tekintete rabul ejtette az enyémet, és hiába volt kissé abszurd dolog néma csendben állni a bejárati ajtó előtt, hirtelen semmi sem tűnt természetesebbnek.
- Ebben az esetben, ugye látlak még?
- Rajtam nem fog múlni – bólintottam.
- Akkor szombaton?
Az ajkamba harapva bólintottam, majd nekiálltam előkotorni a kulcsomat a táskám mélyéről. David csendben nézte, ahogy valahogyan sikerült ráakadnom a keresett tárgyra, majd pillantásával követte kezemet, ahogy behelyeztem a kulcsot a zárba. Lassan fordítottam el, mire egy kattanás jelezte, hogy az ajtó kinyílt. Nem nyomtam le rögtön a kilincset, valahogy hiányérzetem volt, és bár magam se tudtam, hogy mit akarok mondani, ismételten David felé fordultam.
- Tudod, az a szombat fene messze van – jegyeztem meg, majd meg sem várva, hogy a srác felfogja a szavaim, megragadtam a felsőjét és magamhoz rántottam.
Mindössze néhány másodpercre volt a fiúnak szüksége ahhoz, hogy átvegye az irányítást. Kezeivel a combom alá nyúlt, majd egy könnyed mozdulattal jelezte, hogy lábaimat fonjam a dereka köré. Készségesen engedelmeskedtem az akaratának, mire lépett egyet, így hátam mögött megéreztem az ajtót. A köztünk lévő távolság milliméterekre csökkent, bőrömön éreztem a srác egyre kapkodó légzését. Orromba ismételten bekúszott tusfürdőjének bódító illata, ajkaim automatikusan szétnyíltak, miközben pillantásom egy másodpercre sem szakítottam el Davidétől. A szívverésem felgyorsult, de tenyerem alatt éreztem, hogy ezzel korántsem vagyok egyedül. A fiú közelebb hajolt, így ajakink már súrolták egymást.
Forróság áradt szét az ereimben, minden egyes idegvégződésem Davidre koncentrált. Az érzékszerveim kiélesedtek, ezzel még inkább fokozva a bennem növekvő vágyakozást. Nem volt elég a közelség, nem volt elég az érintés. Többet akartam, teljesen érezni akartam. Vágytam a csókjára, veszettül kívántam azokat a forró éjszakákat, amiket a nyári kalanddal együtt magam mögött hagytam. Egyszerűen szétszakított belülről a kínzó vonzalom, a hideg futkosott tűzforró bőrömön. A nyers szenvedély végigsöpört a testemen, minden egyes porcikámban éreztem azt a mérhetetlen várakozást.
Aztán hirtelen minden elszabadult. A fiú ajkai lecsaptak az enyéimre, bennem pedig felrobbant az a bizonyos valami. A szenvedély teljesen átvette az irányítást, és megállíthatatlanul követelt magának egyre többet és többet. Zavart, hogy bőröm nem simulhat az övéhez, zavart, hogy mindössze a felsőn keresztül érezhettem kidolgozott izmait. Kezem felsiklott a vállán, ujjaim három év után újra végigszánthattak azokon a selymes, fekete tincseken.
David kezei idők közben rátaláltak az ajtó kilincsére, majd könnyedén lenyomták azt. Kissé esetlen mozdulatokkal estünk be a lakásomba, hátam pedig rövid úton nekicsapódott az előszoba falának, ezzel együtt pedig a villanykapcsolónak, ami így fénybe borította a helyiséget. A csókjaink közben egyre kapkodóbbá váltak, egyre őrjítőbbé. A fiú ujjai besiklottak a ruhám alá, ezzel feljebb tolva annak anyagát. A tenyerei alatt szinte égett a bőröm, miközben újra és újra végigsimított a combomon. Ujjai néha-néha beleakadtak alsóneműm szegélyébe, ezzel tovább fokozva a bennem növekvő feszültséget. Ajkai el-elkóboroltak az enyéimről, végigszántották először nyakam, majd vállam vonalát. Egy idő után zavaróvá vált számára ruhámnak pántja, így ujjaival megkereste az apró zipzárt, majd egy gyors mozdulattal lejjebb rántotta. A ruha meglazult, a pánt lehullott a vállamról, David ajkai pedig az eddig bejáratlan területre leheltek apró csókokat. A légzésem egyre szaporább lett, holott szinte már lehetetlenség volt gyorsítani rajta. Az ajtó idők közben becsapódott, a villanykapcsoló pedig ismételten elmozdult, sötétséget borítva ezzel ránk.
- Mondanom kell valamit! – szakította félbe a csókunkat egy másodperc erejéig.
- Majd később beszélgetünk! – intettem le, miközben lábaimmal elengedtem a derekát, és elkezdtem a hálószoba irányába terelni.
- Muszáj – akadékoskodott, de ettől függetlenül, hagyta, hogy tovább vezessem a háló irányába.
A sötét miatt nem láttam, hogy mégis hol van az ágy kerete, így rövid úton mindketten átestünk rajta, de szerencsére a matrac úgy-ahogy csillapította a borulást. Gondolkodás nélkül feküdtem hanyatt, magamra húzva Davidet, majd ujjaimat már rá is fontam pólójának alsó szegélyére, és sebes mozdulatokkal elkezdtem felfelé rángatni az anyagot. A fiú készségesen felnyújtotta a kezét, ezzel segítve, hogy megszabadítsam őt a kéretlen ruhadarabtól, majd mikor a póló a földön landolt, előre hajolt és egy újabb őrjítő csókkal ajándékozott meg.
Aztán kezei a csuklómra fonódtak, és minden ellenállásom ellenére a matrachoz szegezték azokat. Érinteni akartam, közelebb akartam húzni magamhoz, azonban a kezei ebben megakadályoztak. Ajkai elszakadtak az enyéimtől, nem adva meg nekik azt az enyhülést, amire mindennél jobban vágytak. Szinte fizikai fájdalmat éreztem abban az őrjítő bizsergésben, ami minden egyes porcikámat átjárta, egy kósza érintés reményében.
- Kérlek – könyörögtem, de a fiú hajthatatlanul megvárta, míg képes voltam rákoncentrálni egy kicsit más értelemben is.
Egy sóhajtás kíséretében megtámaszkodtam a könyökömön, és készségesen felkapcsoltam az éjjeliszekrényemen álló lámpát, jelezve, hogy minden figyelmem az övé. A légzésem idők közben visszaváltott a megszokott tempóra, de pontosan tudtam, hogy elég egy lopott érintés, és minden kezdődik elölről. Mert egyszerűen David ilyen hatással volt rám, és ezen nem tudtam változtatni. A következő szavai után, pedig már nem is akartam:
- Akarlak Szöszi! Azt akarom, hogy így legyen megírva. Ezúttal nem akarok elválást, nem akarok elvárásoktól mentes szórakozást. Ezúttal tudom, hogy mi kell nekem, és ha megszerzem, márpedig megszerzem, nem fogom elengedni. Mert kellesz nekem, piszkosul szükségem van rád. Mert szerelmes vagyok beléd Ashton Daryl Sawyer!
A. D. Sawyer

77 megjegyzés:

  1. Imádtam minden egyes szavát!!! Ez így kerek és tökéletes. Remélem találkozom még más írásoddal is, nagyon tehetséges vagy. Köszönöm hogy olvashattam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett a történet! Köszönöm szépen a kedves szavakat, és én vagyok hálás Neked, amiért elolvastad a sztorimat! <3

      Törlés
  2. TE JÓISTEN!!! ÚRISTEN! HAAA... MI? IGEEN. BASSZUS.
    Megöltél. És ennek nem lesz folytatása. Vége. Ajj.. Nem akarom. :'( Hiányozni fognak :(
    De legalább Happy End :) Hál'Istennek.
    Nem akarom, hogy vége legyen :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elég heves reakció! :D
      Sajnálom, valóban nem lesz folytatása, illetve helyesebben fogalmazva 99%, hogy nem lesz, mert azért ki tudja. Ha jön valami ihlet, ami elsöpör, mindenképpen folytatni fogom, de jelenleg így érzem egésznek, így érzem teljesnek :) A happy end pedig járt <3

      Törlés
  3. El sem hiszem, hogy vége :'''') Komolyan nem :D Imádtam az új Ashton, az új Davidet, imádtam a felnőtt, komolyabb énjüket :D És whoaa, eddig is imádtam Davidet, de asszem a fiatal Davidet ejtem a 2017-es változatért, egy határozott pasi lett belőle, aki kész egy monogám kapcsolatra is, IMÁDOM! Az utolsó szavakat megkönnyeztem, annyira furcsa lesz, hogy nem lesz több nyári bejegyzés, de ez így volt kerek. Tisztán látom magam előtt, ahogy David befékez a motorral és uram isten... Annyi minden kering most a fejemben, hogy elképesztő. Egy csodálatos történetet hoztál létre! :) Megkérdezhetem, hogy ezt a véget álmodtad is meg rögtön vagy idő közben alakult ki? :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is elég nehezen hiszem csak el :)
      Örülök, hogy tetszettek az érett verziók, reméltem, hogy minimálisan átjött, hogy megkomolyodtak, de ezek szerint igen :) Szerintem ez a három év kellett Davidnek, valahogy nem akartam őket összehozni még a nyár végén, akkor még annyira nem éreztem késznek rá a fiút :)
      Ezt a részt pedig nem is terveztem megkönnyezősre, de azért örülök, hogy elég érzelmesre sikeredett! :) Mikor írtam, szinte én is benne voltam a pillanatban, annyira magával ragadott, hogy tele is volt elgépelésekkel az egész, de hát ez van :D
      Nagyon szépen köszönöm azt a rengeteg kommentet, amit hagytál! <3
      Persze, nyugodtan lehet bármit kérdezni, itt is meg a facebook csoportban is, bármire válaszolok :) Egyébként eredetileg függő véget akartam, valami olyat, mint ami egy bejegyzéssel ezelőtt volt. Sok talán, rengeteg ... és még annál is több kérdőjel. Legeslegelőször pedig nem happy endet akartam, de ahogy írtam egyre jobban megszerettem a karaktereket, és végül meggyőztem magam, hogy egymásnak lettek teremtve :D Nem vagyok valami határozott, tök a szöges ellentettjét írtam meg annak, amit akartam, de látva a facebookos szavazást, amiben negyven a nulla ellen szavaztatok a boldog vég mellett, azt hiszem jól döntöttötem! :)

      Törlés
  4. Wow. Ennél többet nem nagyon tudok kinyögni...Egyszerűen fantasztikusra sikerült a befejező rész, ugyanúgy, mint az összes eddigi. A rész felétől kezdve a sírás határán voltam és hát David vallomása után eltörött a mécses. :') Tökéletes befejezése lett a történetnek, annak ellenére, hogy én azért kíváncsi lettem volna Szöszi reakciójára. Nagyon nagyot alkottál, rettentően büszke lehetsz magadra, és köszönöm azt az élményt, amit ez a történet nyújtott. Izgatottan várom az új sztoridat is. ;)
    Millió ölelés, Maja
    Ui.:Bocsánat az összeszedetlen kommentért, de hát ezután a rész után nem nagyon tudok rendesen fogalmazni. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is kell több, a wow nagyon beszédes egy szó :D
      Nagyon örülök, hogy tetszett a befejező rész, és sajnálom hogy megsirattalak, bár egy részem örül neki, hogy ennyire nehéz volt az elválás a sztoritól, hiszen ez a létező legpozitívabb visszajelzés :) Szöszi reakciója szerintem egyértelmű, veszettül vigyorog, csókolóznak egy sort, néhány óra múlva meg megy majd a seggfejezés :D
      Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, és hogy végigolvastad a történetet! <3

      Törlés
  5. Fantasztikus befejező rész lett! Imádom ahogy írsz, szóval remélem hamar érkezel egy újabb bloggal. Köszönöm, hogy olvashattalak, mert egy élmény volt számomra. Megimádtattad velem a blogod. Szóval így tovább!
    Üdv, fanniirr.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek borzasztóan örülök! :) Nagyon hálás vagyok a kedves szavakért! Igyekszem minél hamarabb elhatározásra jutni az új történetemmel, és amint publikálható állapotban lesz, ki fogom tenni ide az új blog linkjét :) Elképesztően örülök, hogy szeretted a történetet, hálás vagyok, hogy végigolvastad! :) <3

      Törlés
  6. Jajj, valami hihetetlen dolgot adtál át, nem csak nekem. Ezzel a nyári történettel rengeteg lány mindennapjait tetted kivancsibbá, várakozóbbá. Számomra egy teljesen új élményt adtál. Hiányozni fog Szöszi cinikus énje, David őrjítő sármja, és az egész story. Hihetetlent alkottál.
    Nagyon várom a fejleményeket, a következő írásokkal kapcsolatban.
    Azt hiszem egy KÖSZÖNÖM a megfelelő befejezése ennek a hozzászólásnak. Nagyon köszönöm ezt a hihetetlen nyarat. :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon, de nagyon örülök! :) Köszönöm szépen, hogy végigolvastad a részeket, és hogy lelkesen írtad a hozzászólásokat a bejegyzések alatt, nagyon hálás vagyok! :) <3
      Szösziék pedig ne hiányozzanak, a következő blogomban is tuti lesz nem kevés cinizmus, és az őrjítő sérm se fok elmaradni. :)

      Törlés
  7. A tökéletes befejezés. Ez a három szó a legjobb erre a bejegyzésre. Hihetetlen. Ahogy írsz, amit írsz, a szereplők. Minden. Biztos újra fogom olvasni a blogodat, szerintem nem is egyszer. Mindenesetre köszönöm. azt, hogy mindennap izgatottan jöttem fel a blogodra, hogy van e új rész. Mint ahogy ma is. Szóval köszönöm, neked ezeket a napokat, amikor nevettem, amikor könnyek szöktek a szemembe, mindent. :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huh, hát hatalmas megkönnyebbülés, hogy így gondolod! :) Nagyon örülök, hogy tetszik az írás stílusom, illetve maga a történet. Nagyon boldog vagyok, hogy újra fogod olvasni a sztorit, ennél nagyobb megtiszteltetés aligha van. :)
      Én köszönöm, hogy elolvastad, nagyon hálás vagyok! <3

      Törlés
  8. Mondhatnám, hogy sokat gondolkoztam mit írjak, de nem így van. Rögtön beugrott a mondanivalóm. Ez. Cseszett. Jó. Történet. Volt. Imádtam! Fantasztikus író vagy, kérlek, folytasd *.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, hát nagyon nagyon szépen köszönöm! :) Ezt a sztorit már nem fogom folytatni nagy valószínűséggel, de másikba mindenképpen bele fogok kezdeni, és hasonló témában tervezem alkotni :)

      Törlés
  9. Oké, amikor az előzőhöz írtam, még nem töltötte be a mostanit xD

    De jajj de jóóó volt *-* éreztem, h ilyesmi lesz, és tökéletesen írtad meg. Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt az egész történetet. :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sejtettem, hogy valami technikai malőr van :D
      Örülök, hogy tetszett! :) igen, ráéreztél erre a lésőbb összefutós dologra, azt hiszem nem vagyok olyan kiismerhetetlen, mint szeretnék. Egy repülőgép katasztrófa különlegesebb lett volna :D
      Köszönöm, hogy elolvastad! És ígérem, a reflektorfény árnyékában is kap egy befejezést, csak újra kell olvasnom, valakivel kell ötletelnem, meg lelkileg rá kell készülnöm, mert most jönne a sztori negatívabb része. :) <3

      Törlés
  10. Még csak most tudtam elolvasni és már 20 perce itt ülök vigyorogva, hogy David szerelmet vallott Ashtonnak és, hogy tudja az egész nevét :D Oké, ezt hülyén hangzott, de tényleg igaz.
    Valahogy a blog lezárultával valami más is lezárult, nem tudom pontosan mi, de sajnos egyre közelebb vagyunk ahhoz a fránya iskola kezdéshez és ennek a vége is egyre jobban emlékeztet rá. Egy részt sajnálom, hogy vége lett, kit álltatok nagyon sajnálom, hogy vége lett, de örülök is :)
    Annyira boldog vagyok, hogy anno ráakadtam a történetre, ami örök kedvencemmé vált.
    Sosem fogom elfelejteni ezt a nyári kalandot és az olvasás örömét, amit ez a blog nyújtott :)
    Köszönök mindent !:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miközben írtam, én is vigyorogtam, bár egy jó darabig agyaltam azon, hogy szeretlek, vagy szelemes vagyok beléd legyen-e, de végül a hosszabbik varriáció mellett döntöttem, mert az egyértelműbben konkretizálta szerintem. Még szép, hogy tudja a nevét, bár a továbbiakban ettől függetlenül is Szöszi marad :D
      Igen, én is hasonló érzések miatt gondoltam arra, hogy augusztus 31-én hozom az utolsót, de hát nem jött össze. Már annyira érdekelt, hogy hogyan fogtok rá reagálni, hogy nem bírtam kivárni a nyár, és ezzel együtt a sztori végét. :)
      Én is elképesztően örülök, hogy rátaláltál a történetre, a rengeteg kommentért is nagyon hálás vagyok, a börtönös sztoridnál pedig még találkozunk, utána meg remélhetőleg az én új blogomnál is :)
      Köszönöm, hogy olvastál! <3

      Törlés
  11. Huhh, nem hiszem el, hogy tenyleg vege van. Annyira fura volt ezt a bejegyzest olvasni, teljesen mas hangulata volt, mint a tobbinek. Majdnem elsirtam magam rajta. :D Amikor azt irtad, hogy Szoszi visszarmlekezett az elso torokorszagi randijukra, akkor meg ugy is, hogy nem velem tortent meg, meg igy is teljesen fel tudtam idezni a kepeket. :D
    Tok rossz, hogy vege van, szivesen olvastam volna meg tovabb. Ez volt az elso blog, amit rogton az elejetol a vegeig kovettem (en voltam az elso feliratkozod :D). Nagyon remelem, hogy olvashatok meg toled valamit a kozel(!)jovoben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még én is nehezen :) Hát igen, más hangulatúra sikeredett, de hát a karakterek is változtak, a helyzet is változott, és azt hiszem az én lelkiállapotom is :D
      Remélem azért nem bánod, hogy nem Halim lett a befutó, gondolkoztam rajta, hogy írok neked egy külön bejáratú fejezetet, amiben a török srác nyeri el Szöszi szívét :D
      Jaj, hát nem véletlen ez! :) Vonzott biztos a szavaimból áradó Barca drukkerség :DDD
      Még biztos, hogy olvashatsz tőlem, sőt már azt hiszem meg is van a történet! Olaszország megihletett :)
      Köszönöm, hogy itt voltál! <3

      Törlés
    2. Jaj, irnal csak nekem egy Halimes alternativ befejezo reszt? :DDD
      Olaszorszag❤ Egyszer mar emlitettem, hogy mennyire imadom az olaszokat. Kedvenc orszagom, ugyhogy duplan varom mar az uj tortenetet. :) Amugy en is Olaszrol irok jelenleg, csak en nem Bloggeren, hanem csak Word-ben.
      En koszonom, hogy irtal egy ilyen jo tortenetet, es hogy kommentaltad nekem azt a meccset, amit a Digin adtak. :DD

      Törlés
    3. Amint lesz időm, nekiállok egy külön bejáratú befejezésnek :)
      Én is imádom Olaszországot, na meg az olasz konyhát, ami meg is látszik :D Már tényleg kezd összeállni a dolog, lassan nekiállok az írásnak is, csak még név gondban vagyok :)
      Ha egyszer lesz blogja, mindenképpen tudasd!
      Én köszönöm, hogy olvastad! :) Bármikor kommentálom, ma lesz a szuperkupa visszavágó, ha gondolodod közvetítek :D

      Törlés
  12. Már nagyon vártam a történet véget, és nem csalódtam :) fantasztikus lett! Egy nagyon jól felépített és megírt blognak lehettünk a tagjai :) minden percét élveztem, és remélem még kaphatunk egy kis ízelítőt mi lesz ezután Szösziékkel :) az írást abba ne merd hagyni, mert nagyon jó érzéked van hozzá! :D sok sikert a továbbiakban! <3
    Puszi T. :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon boldog vagyok, hogy nem csalódtál a sztori végében, eléggé féltem tőle, hogy sokan nem szeretnétek, hogy összejöjjetek, de aztán egy facebook szavazáson kijött, hogy erről szó sincs, így megkönnyebbültem. :)
      Köszönöm szépen a kedves szavakat, elképesztően boldoggá tesz, hogy ilyen pozitív véleménnyel vagy a blogról, nagyon jól esik! :) Kérdésekre nagyon szívesen válaszolok, bárkinek elmondom, hogy én hogyan képzelem el a jövőjüket, de új fejezetre nem hiszem, hogy sor kerül. A blog facebook csoportjában egyébként már van egy poszt, ahol a jövőre vonatkozó kérdésekre is választ adok, ha gondolod less be! :)
      Eszem ágában sincs abbahagyni, hamarosan jelentkezem egy új sztorival! :)
      Köszönöm, hogy írtál! <3

      Törlés
  13. URISTEEEEN!!
    ANNYIRA IMADTAM AZ EGESZET, EHYSZERUWN NAPONTA NEZTEM MEG H VAN E UJ RESZ! AJJJ NAGYON JOOOOO!!!
    EZ A MASODIK BLOG, AMIT ENNYIRE SZERETTEM... ES DAVID...? ANNYIRA IMADTAM, HOGY NEKEM KELL EGY ILYEN PASIIIIII!!!" 💘💘💘
    egyszoval jo a blog :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, hát ennek nagyon, nagyon, de még annál is nagyobban - oké, kezdem rontani a helyesírási imidzsem :D - örülök, hogy ennyire szeretted a blogot. Én is naponta jártam fel a blogra, bár én a hozzászólások végett :)
      Ha találok egy Davidet, leklónozom, és garantáltan kapsz egy példányt belőle :)
      Köszönöm szépen! <3

      Törlés
  14. Ma kezdtem bele ebbe a történetbe és teljesen elragadott. Nagyon tehetséges vagy és nagyon szívesen olvasnám a további munkáidat,mellesleg tökéletes lett a befejezés. Nincs szükség folytatásra,mert az már nem ugyan az lenne. A lényeg,hogy nagyon tetszett és remélem,hogy a jövőben alkotott írásaid is eljutnak hozzám. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek elképesztően örülök! :) Nagyon szépen köszönöm, biztos, hogy olvashatsz majd még tőlem,a fejemben már most kezd összeállni egy következő sztori, ami hasonló témában mozogna, de persze más szereplőkkel, más helyszínnel és más történettel :)
      Szerintem se kell már folytatás, ez nekem így kerek és ezen nem is szeretnék változtatni :)
      Köszönöm szépen, hogy írtál! <3

      Törlés
  15. Az elejétől olvastam a blogodat, de sohasem komiztam. (Bocsi ezért:D:() Szóval imádtam. Az elejétől a végéig. A fiatal és az érett, okosabb, felnőttesebb Davidet. A fiatal és a felnőtt, még mindig tele cinizmussal lévő Szöszit. Az egyik legjobb történet volt, amit valaha olvastam és, mint mondtam, az elejétől a végéig imádtam ,nagyonnagyonnagyon. Köszönöm szépen, hogy ezt a történetet megírtad!
    Ui.: A következő sztoridnak már most biztos, hogy elkönyvelhetsz egy rajongót! <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj az, sejtettem, hogy vannak akik titokban olvasgatnak, de bíztam benne, hogy az utolsó résznél majd megajándékoznak egy kommenttel és elárulják, hogy mi volt a véleményük a történetről! :)
      Nagyon örülök, hogy ennyire belopta magát a történet a szívedbe, hogy közel kerültek hozzád a karakterek. Én rendszerint egy étteremben alaposan szemügyre veszem a pincéreket, és ha találok egy párost, akikre rá tudom aggatni a Szöszi&David szerepet, elkezdek vigyorogni, amiért a többiek hülyének néznek, de ennyi belefér. :)
      Köszönöm szépen, hogy elolvastad, remélem a következő is tetszeni fog! <3

      Törlés
  16. Imádtam a történetet, abszolút hiányozni fognak! De miért csak ennyiii? Én még olvasni akaroom! Remélema a következő történeted is így meg fog fogni! Nem tudom hányadik részig volt meg, amikor elkezdtem olvasni, de attól kezdve nem bírtam várni a következő részt! Olyan jó lenne pl. ehhez a történethez mondjuk egy külön kiadás, amikor már a gyerekeik is ott vannak és Ahhw! Kiváncsi lennék a kis Davidre meg egy pici Szöszire *-* Vaaagy az esküvőre, ahol a nyárimunkás barátaik is ott lennének! Mit tudom én, de olyan jó lenne még olvasni *-* ❤❤❤

    Azért várom a következő történeted is, kíváncsi vagyok miről fogsz írni ^·^

    xoxo
    Mercédesz ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy szeretted a sztorit! :) Igen, kicsit rövidke lett, de nem akartam túlcsavarni, nem akartam unalmas bejegyzéseket. Nekem így állt össze, így volt kerek. Én is bízom benne, hogy a következő történet is tetszeni fog Nektek, hamarosan kiderül, mert már tényleg kezd összeállni a sztori. :)
      Még lehet, hogy lesz különkiadás, lehet kezdek valamit az útjára bocsátott palackpostákkal, de egyelőre nem valószínű. A David szemszögön is gondolkozom, majd lesz valahogy. :)
      Köszi, hogy írtál! <3

      Törlés
  17. Miéééért? Miéért? Miért van vége? Megölsz, Naomi, megölsz! Hogy teheted ezt velünk? Jesszusom, én már az elején piszkosul be voltam rezelve hogy az utolsó részt olvasom, de nem bírtam abba hagyni az olvasást. És a vége vitt mindent! Nem bírom elhinni, hogy vége van :( Mostanában alig olvastam más blogot, főleg a tiédet, és állandóan nagyon vártam. Soha ne hagyd abba az írást, mert egyszerűen elképesztő! Minden ott volt előttem, mintha én is ott lettem volna, és mintha én is éreztem volna. Remélem egyszer én is megtalálom meg te is és mindenki a saját David-jét és boldogan élünk, amíg meg nem halunk! :D Köszönjük az összes olvasó nevében, amiért ekkora fantáziával rendelkezel! És köszönjük, hogy nem várattál minket a nyár végéig az utolsó résszel :DD Ha valamikor még esetleg kipattanna a fejedből valami bónusz rész, hidd el, szívesen olvasnánk! És amint lesz egy új blogod, tudasd velünk, biztos azt a történetet is imádni fogjuk :")
    Sok sikert a továbbiakban! :)) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat, enézést, sajnálom :D Azéet örülök, hogy tetszett a vége, és tökéletesen megértem, hogy nehéz elhinni, még én is megnyitom néha reflexből a sztorit, hogy tovább írjam a történetet, aztán rájövök, hogy már lezártam. :)
      Nem áll szándékomban abbahagyni az írást, hamarosan jelentkezem egy új történetettel, remélem az is tetszeni fog.
      Én is bízom benne, hogy David ránktalál, bár azért egy kicsivel egyszerűbb kapcsolatra se mondanék nemet. :D
      Én köszönöm Nektek, hogy olvastátok, hogy kommenteltetek, hogy pipáltatok, hogy itt voltatok! <3

      Törlés
  18. Helló :) tudom... Eddig még sose írtam kommentet bár nagyon szerettem ezt a történetet!! Öhm...tudom,hogy ebben a sztoriban ennyi volt, de azért egy epilogus szerűt :))ja és annyira jól fogalmazol.. :) remélem lesz másik blogod :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Örülök, hogy most írtál, ahogyan annak is, hogy szeretted ezt a történetet! :) Nem hiszem, hogy lesz epilógus, prológus sem volt, valahogy nem illik bele nekem a sztoriba. :) Másik blogom mindenképpen lesz, hamarosan jelentkezem vele! <3

      Törlés
    2. Hát igen csak azzal mégis tovább olvashatnánk :D tudod jó kifogás sose rossz :D

      Törlés
    3. Hát igen csak azzal mégis tovább olvashatnánk :D tudod jó kifogás sose rossz :D

      Törlés
  19. Hát... nem tudok mit mondani. Nem találok szavakat. És nem csak azért mert vége, mert ilyen jól megírtad, hanem azért is, mert ezzel vége van egy megszokott rutinomnak: megnézem, hogy raktál-e fel új részt.
    Emlékszem, a történetedre véletlen találtam rá, és egy darabig csak ott feküdt megnyitva a tálcán. Mikor belekezdtem rögtön elragadt, és este alatt elolvastam, majd vártam a folytatásokat.
    Ezzel átélhettem egy nyári kalandot, egy szerelmet, egy utazást, egy csodát. Köszönöm, hogy részese lehettem ennek <3
    U.i.: Bocsi, ha kissé összeszedetlen, de mint mondtam, itt a szavak nem sokat segítenek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy a kezdetektől fogva magával ragadott Téged a történet, nagyon igyekeztem olyan bejegyzéssel nyitni, ami megragadja az olvasók figyelmét, és úgy fest, hogy ez sikerült. :)
      Remélem az új blogom is tetszeni fog, és az is a rutinod részéve fog válni. :)
      Én köszönöm, hogy olvastál, nagyon örülök, hogy velem tartottál ebben a nyári kalandban, szerelemben, utazásban, csodában <3

      Törlés
  20. Szia! Fantasztikus sztori volt, köszönöm, hogy olvashattam. :) minden egyes szava tökéletes volt és nekem éppen erre volt most szükségem. Biztosíthatlak, hogy a következő történetnél is itt leszek, további sok sikert kívánok neked! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon boldog vagyok, hogy tetszett a történet, nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat! :)
      A következő történet már íródik, az eleje mindig döcögősen megy, de hamarosan biztos olvashatod! <3

      Törlés
  21. Szia! Nem szoktam gyakran kommenteket irogatni, de ez a blog tényleg szuper volt. Egyik szemem sír, a másik nevet. David határozott lett és még jobban beleszerettem....és alakítsunk Daszit. David+Szöszi. Na jó csak viccelek, de annyira boldog vagyok. Minden elismerésem Naomi. :) Még el tudnám viselni az olvasását. ❤ köszönöm, hogy megírtad és szorgalmasan vezetted ezt a blogot. :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon köszönöm, hogy írtál, örülök, hogy szeretted a blogot. :) Daszi.. hm, kicsit választhattam volna körültekintőbben neveket, hogy jól hangozzanak együtt :D
      Köszönöm szépen, hogy olvastál! <3

      Törlés
  22. Waaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaasàaaaaaaaaaaaasaaaaaaaaaaaaaaaa💖💖💖
    ☝ezzel szerintem kifejezetem nagyjából mit is érzek :D
    Egy Fantasztikus Történt Fenomenális befejező része *-*
    Nem is írok most hosszabb kommentet mert ennél jobban úgysem tudnám most kifejezni magam...még annyi, hogy:
    Nem szeretnéd megìrni nekem a szerelemi életem? negyed ilyen fantasztikussal is beérném😍😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii (az a-val jobban jártál, az több helyet foglal :D)
      Nagyon boldog vagyok, hogy tetszett a záró rész! :)
      Hát, nagyon szívesen gyártok Neked szeelmi életet, de nem válalok feleősséget egy esetleges bunkó seggfejért :D
      Annyira köszönöm, hogy itt voltál! <3

      Törlés
  23. Drága Naomi!
    Imádom/Imádtam a blogod, bár csak a felénél kapcsolódtam be, amit szörnyen sajnálok. Az új David ugyan annyira észveszejtő, mint a régi, de azért így jobban tetszik! :D Olvasás közben körül-belül háromszor könnyeztem be, annyira meghatóra sikerült. Annyira szomorú vagyok, hogy nincs több Szöszi, se Ashton, se David, se senki. Még rengetegszer fogom újraolvasni a történeted, előre érzem! viszont, én könyv formájában is nagyon szívesen megkaparintanám. Remélem, minnél hamarabb olvashatjuk a következő irományod.
    Sok puszi: Lydia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Először is elnézést, hogy ennyire megkésve válaszolok, de fesztiválon voltam és nem igazán jutottam net közelbe. :)
      Nagyon boldog vagyok, hogy szeretted a történetet, és egyáltalán ne bánd, hogy a felénél kapcsolódtál be, legalább egyben el tudtad olvasni az első részeket :)
      Jaj, nagyon megható, hogy megkönnyezted a sorokat, ennél nagyobb elismerést aligha kaphat egy író!
      A következő iromány készülőben van, nagy vonalakban a történet is összeállt már, úgyhogy hamarosan jelentkezni fogok :)
      Köszi, hogy írtál! <3

      Törlés
  24. Szia.
    Eddig még egy kommentet sem írtam, pedig már nagyon régóta terveztem. Nagyon imádtam az egész történetet! Még soha nem olvastam ilyen tökéletes blogot. Volt amelyik részt teljesen végigsírtam, de volt olyan is amit pesig végignevettem. Nekem teljesen átjött a történet, bele tudtam élni magam. Szöszit pedig nagyon irigylem, hogy ilyen tökéletes pasija lett.:D David egyszerűen..uh. Olyan ahw. Na ez értelmes lett, mindegy remélem érted. Imádtam az összes szereplőt (még azokat is akiket nem). Rettenetesen szépen fogalmazol, élvezet olvasni. Nagyon reméle., hogy még lesz pár történeted amit olvashatunk. Nagyon köszönöm a csodálatos élményeket, varázslatosan éreztem magam miközben olvastam a soraidat. ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Elnézést a késői válaszért, de fesztiválon voltam, ezért nem igazán jutottam nethez :)
      Nagyon örülök, hogy rászántad magad a hozzászólás írására, mindig öröm új emberek véleményét olvasni :) Boldog vagyok, hogy tetszett a történet, bár a tökéletes jelzőt azért túlzásnak érzem, van még bőven mit csiszolni ezen a sztorin, de köszönöm! <3
      Örülök, hogy átment a történet, hogy bele tudtad élni magad, és hogy megszeretted a szereplőket! Ahogy látom David a kedvenced, de ezért nem tudlak hibáztatni :D
      Hamarosan érkezik az új történetem, ami egy ehhez hasonló könnyed, romantikus történet lesz, és előre láthatóan két részes! :) A blogon majd mindenképpen jelentkezni fogok ezzel kapcsolatban! :)
      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! <3

      Törlés
  25. Jo, tudom, kommenteltem a facebookos bejegyzesedhez, de végre itt is rászántam magam. Ez... Fantasztikus!!!!! Imádom!!! Hogy tudsz igy írni? Jajj, alig varom mar a Spring Notest, biztos az is ilyen jo lesz. Kaphatunk egy kicsi spoilert? :D bocs a hajnali megjegyzésert, de valamiert felkértem es nem tudok aludni. Szóval újraolvastam :D David istenienfantasztikusanaww*-* nézhetett ki es amit mondott a végén... Ha eddig nem szerettem, akkor most tuti :D
    Nekem kell egy David :"(

    Hatalmas ölelés,
    Brynn :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miné többször, annál jobb! :D
      Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett ez a rész, remélem a Spring Notes sem lesz csalódás. Azért izgulok, hogy az új srác is szimpatikus legyen, hogy egyszerre maradjon meg a Summer Notes érzése, de ne legyen egy kaptafa a két történet. Úristen, nagyon izgulok :D Adnék spoilert, de egyelőre két oldalt írtam meg belőle, a fesztivál kissé lefoglalt, de ezt a hetet rászánom, és akkor jelentkezem valami részlettel belőle, azon kívül, amit a Facebook csoportba már kitettem :)
      Nekem is kell egy David, alakíthatunk klubbot :D
      Köszi, hogy írtál (itt is) <3

      Törlés
  26. Juj! Csak most tudtam megírni írni az utolsó kommentemet ezen a blogon.:( Olyan jó befejezés lett, hogy nem tudom szavakba önteni! Imádtam minden egyes mondatát, jót-rosszat, és minden héten vártam, hogy felkerüljön egy újabb rész. Sajnos ez már nem megvalósítható, de hát egyszer minden véget ér, ráadásul ez egy nyári blog volt.:D Viszont már a másik történetet is várom, szóval hajrá!;) Ééés így a végére: KELL NEKEM EGY DAVID:33
    Puszi: Renee<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Jobb később, mint soha! ;) Nagyon örülök, hogy tetszett a befejezés, kicsit izgultam miatta, ráadásul eredetileg egyáltalán nem ilyennek terveztem, de hát ez lett belőle :D
      Igyekszem a másik sztorival, csak igen nehézkes a kezdet.
      Nekem is kell, gyere a klubbunknba! :D
      Köszi, hogy írtál! <3

      Törlés
  27. Hát.... Nem is tudom hogy mit mondjak....eszméletlen jó író vagy, és csak gratulálni tudok! Ez az első blog, amit elejétől a végéig elolvastam és nagyon élveztem minden egyes mondatot! Nagyon a szívemhez nőtt a történet, persze örülök a végének, de sajnálom, hogy többet nem olvashatok a kalandjaikról. Mindenesetre nagy motiváció vagy nekem, és ha lesz új írásod, szívesen fogom olvasni. Nagyon köszönöm ezt az egészet, és addig is sok sikert! Puszi: E 💜 💜

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, hát nagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy tetszett a történet, illetve hogy a stílusom is megfogott. Igen, nagyon sokan mondják még, hogy olvasnának egy David szemszöget, de nem tartom valószínűnek, hogy ennke a sztorinak lesz folytatása. Az új történeten már dolgozom, a blogra fognak kikerülni a fejlemények :)
      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! <3

      Törlés
  28. Halli! Remélem még olvasod a hozzászólásokat. Még facebookon ajánlottad nekem a blogodat, és megírnám a beígért kritikát :) Csak sajnos nem tudom az ottani neved. Megadnád? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Igen olvasom :) A nevem Mátyás Orsolya facebookon,ha nem találsz (elég sokan vagyunk ezzel a névvel) akkor dobj egy emailcímet, és átlinkelem a facebook oldalam, csak azért nem raknám ki ide :D

      Törlés
  29. Szia! Van egy díjad. Remélem, szánsz rá egy kis időt! Imádtam a blogodat! http://azelatkozotthercegno.blogspot.com

    VálaszTörlés
  30. Drága Naomi!

    Egy kórházban fekszem, és igazából nincs sok dolgom. Egész nap unatkoztam, aztán rátaláltam a blogodra… Most még fél 9 sincs. És én már végigolvastam az összes részt, megéltem Ashton élményeit, gyülöltem, kedveltem, megszerettem, majd újra gyűlöltem Davidet… És most itt vagyunk. Én pedig nem tudok mit kezdeni veled. Megszerettettél velem egy történetet, a szereplőit, a helyszínt (órák óta elvágyom Törökországba^^), és most csak a 10 millió dolláros kérdést szeretném feltenni neked:

    UGYE LESZ FOLYTATÁS???o_O

    Ölel, s puszil, Cori.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon sajnálom, hogy ennyire későn válaszolok a hozzászólásodra, de végül is jóbb későn, mint soha :)
      Remélem rendbejöttél kórház óta, és nagyon örülök, hogy néhány órádat színesebbé tehettem a lehangolt kórteremben. Nagyon boldog vagyok, hogy ennyire együtt éltél a történettel, Törökországot pedig mindenképpen nézd meg egyszer ha lehetőséged lesz rá. Akár oda is elmehetsz, ahol Szöszi és David nyaraltak, mert elárulom (egy valós szállodáról mintáztam a helyet :D).
      Hát sajnos a válaszom nem tízmillió dolláros, ugyanis a Summer Notes részemről lezárult, de hamarosan érkezik a Winter Notes, amiről nagy vonalakban:
      "Három végzős gimnazista
      Egy olasz cserediák
      Bonyolódó barátságok
      Kibontakozó szerelmek
      Egy váratlan fogadás
      Egy közös keringő
      Egy hosszú tél…"
      Még egyszer elnézést a késői válaszért! Köszönöm, hogy írtál <3

      Törlés
    2. *jobb - el sem hiszem, hogy leírtam hosszú ó-val... kezdek becsavarodni :D

      Törlés
  31. Szia!
    Díj nálam!
    www.babyimasociopath.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  32. Szia ! Csak most volt időm elolvasni az utolsó fejezeteket és hibáztatom magam ,hogy nem találtam neki időt. Egyszerűen imádtam ! Nincsenek rá megfelelő szavak. Mintha egy nagyom izgalmas könyvet olvastam volna el. És remélem ,hogy egyszer kiadsz majd egy könyvet amit előszeretettel fogok elolvasni. Imádtam Davidet és Szöszit is. Még Halim is jó hatással volt rájuk😀 bár én se nagyon kedvelem őt. Remélem minél hamarabb folytatod a blogírást és olvashatom a következő sztoridat.
    Addig is hiányozni fog a történeted ,puszillak ,hogy ilyen jót alkottál😊
    Jóéjszakát😗

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon sajnálom, hogy ennyire megcsúszva válaszolok, de jelentem, ezúttal itt vagyok :D
      Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a történet, hogy hozzád nőttek a szereplők és hogy még Halimben is megtaláltad a pozitívumot :D A blogírással kapcsolatban, most úgy fest érkezik a Winter Notes, amiről nagyon nagy vonalakban:
      "Három végzős gimnazista
      Egy olasz cserediák
      Bonyolódó barátságok
      Kibontakozó szerelmek
      Egy váratlan fogadás
      Egy közös keringő
      Egy hosszú tél…"
      Köszönöm, hogy írtál <3

      Törlés
  33. Szia!
    Te jó ég! Fogalmam sincs mit írjak. Az első mondatoknál nem igazán értettem hogy mi is lesz ez a sztori, de aztán képtelen voltam abbahagyni.
    Csodás volt, egyedi, és élveztem minden egyes pillanatát. Egyre jobban azt érzem, hogy nekem kell egy David Hamilton. Talán hajlandó lennék szőkére festeni a hajam.
    Ölel:
    Luna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Igen, az eleje talán kicsit zavarosan alakult, ezzel a blogban blog dologgal, de a végére azt hiszem jól sült el a dolog :D Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen pozitívan vélekedsz a blogról, nagyon jól esnek a szavaid! :) örülök, hogy a blog lezárulta után is érkeznek új olvasók, annak pedig, hogy még hozzá is szólnak, méginkább! <3
      Azt hiszem nem te vagy az egyetlen, aki beáldozná a hajszínét egy David Hamiltonért... :D
      Köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés
  34. Elrontom a 69-es kommentet, ami ugyebár kötődik a történethez :D /neeeem, nem úúúúgy :D /
    Imádom <3 Nem tudom, mikor, de elolvasom majd újra és újra és megunásig olvasni fogom. És ígérd meg.
    Ha kiadod könyvben, én leszek az első, akinek dedikálod, mégpedig névre szólóan! <3
    Mint azt már mondtam, eszméletlen nagy tehetséged van. Úgy örülök, hogy ezt megírtad, én meg itt pötyögöm ezeket a sorokat, miközben alig látok a könnyektől. Biztos vagyok benne, hogy a Winter Notes is ilyen aranyos és tökéletes lesz :) <3

    Puszi:
    Barby

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj istenem, hogy rondíthattál bele a fantasztikus 69-be? :DD
      Nagyon, nagyon és annál is jobban örülök, hogy tetszett! :) Feltétlenül te leszel az első, akinek névreszólóan dedikálom, bár a Summer Notes szerintem egy tipikus blogregény, ami könyvben nem ütne olyan nagyot :)
      Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad, hogy kommenteltél, illetve hogy segédkezel nekem a Winter Notes-ban! :) Remélem az a sztori sem fog csalódást okozni :) <3

      Törlés
  35. Szia!

    Telefonrol vagyok, szoval bocsanat, hogy nem tudok linkkel szolgalni, de valaki lopja a sztoridat Wattpadon! Gondoltam, szolok, jogodban all tudni, es mivel egyik barathomet is erintette a dolog... Nos nem tudok mast mondani. A sajat szemeddel kell megbizonyosodni rola! :'-(

    Olel,
    Bella Stewart

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Épp értesített erről valaki tegnap este. Már írtam a hölgyeménynek, hogy szedje le, úgyhogy remélem a mai nap folyamán ez meg fog valósulni.
      Köszönöm, hogy szóltál! :)

      Törlés
  36. Húha..szóhoz sem jutok. Na de azért megpróbálom összeszedni a gondolatatimat. Ilyen jó blogot régen olvastam! Egyszerűen imádtam benne mindent ♥ hatalmasat alkottál nekünk és én ezért iszonyatosan hálás vagyok;)
    Ölellek, Petra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Petra! :)
      Nagyon örülök, hogy ilyen nagy lelkesedéssel árágtad magad a sztorin, annak pedig, hogy tetszett méginkább! :) Boldog vagyok, hogy okozhattam néhány szórakoztató, néhol talán keserédes pillanatot! :)
      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtal nekem! <3
      Naomi

      Törlés
  37. Én...Te... Jó ég! Először is, nagggyon örülök, hogy csak most, pontosabban tegnap talátam rá a blogodra, mert ha nem olvashattam volna el rögtön egy rész után a folytatást... Valószínüleg kiugrottam volna az ablakon. Vagy megkerestelek volna, lenyúltam volna a gépedet, és elovastam volna a kövi rész. Na jó, nem tettem volna egyiket sem :D A lényeg a lényeg, hogy egyszerűen HIHETETLEN volt egy a kis történet, és mielőtt elkezdtem volna olvasni ezt az utolsó részt, bekönnyeztem! Érted te ezt? Örülök, hogy heppy end lett, bár én nem így képzeltem el a végét, de miután átgondoltam, megbékéltem vele. <3
    Köszönöm, hogy megírtad ezt, és nemsokára nekilátok a téli történetnek is, de előtte eolovasom David szemszögét. ;)
    Egy eszméletlenül hálás olvasó <3

    VálaszTörlés
  38. 2 nap alatt elolvastam a Nyári bejegyzéseket és bátran mondhatom, hogy új kedvenc blogom van 😉😍

    VálaszTörlés