2014.07.07 – Nyári bejegyzés #11

2015. július 11.

Sziasztok!

Ezennel megérkezett a 11. bejegyzés. El sem hiszem, hogy már 62-en iratkoztatok fel a blogra, ekkora számról álmodni sem mertem a történet legelején. Ami pedig még csodálatosabb, hogy nagyon sokan írtok visszajelzést is egy-egy rész után. Tényleg nagyon hálás vagyok ezért, ugyanis elképesztően motiválóan hatnak rám a  hozzászólások!
Kicsit negatívabb téma, hogy nyaralni megyek, úgyhogy minden bizonnyal nem leszek internet közelben. Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel nem fogom tudni kirakni jövő hétvégén a folytatást, sőt, feltehetőleg még azután is várni kell majd. Ezért előre is elnézést, de mindenki tartson ki! ;)
Na, ennyi voltam mára! Jó olvasást, és ha időtök engedi, hagyjatok nyomot magatok után!

Reggel végül nem bírtam úgy elmenni, hogy Davidet ne keltsem fel, ezért mikor mentem be a fürdőszobába, gondosan ügyeltem arra, hogy belerúgjak az ágyába. A mozdulat megtette a hatását, ugyanis amellett, hogy azóta is sajog a kislábujjam, David elkezdett laposakat pislogni. Feltehetőleg másodperceken belül visszaaludt volna, úgyhogy ezt megelőzendően letelepedtem mellé az ágyra, és hosszan megcsókoltam. Bár egy fél nap se telt el az előző csókunk óta, mégis meglepett, hogy mennyire jól tud csókolni David. Hogy mikor az ajkai megérintik az enyéimet, olyan ellentmondásos érzelmek szabadulnak fel belőlem, hogy szinte szétszakítanak. Egyszerre vágyom arra, hogy a végtelenségig kitartson ez a lágy, ismerkedő csók és hogy mélyüljön el, váljon kapkodóvá és kétségbeesetté. Egyszerre akarok benne ragadni a pillanatban és előretekerni a másodpercmutatót, hogy végre megtudjam, hogyan tovább.
Ezúttal azonban időm sem volt eldönteni, hogy mégis mit akarok, mert váratlanul David megszakította a csókunkat. Értetlenül pillantottam rá, ugyanis egyáltalán nem az a lelkesedés ült az arcán, mint amit tegnap este ki tudtam olvasni a vonásaiból. Egyfajta meglepettséget tükröztek inkább a szemei és ezt már csak tetézték a szavai:
- Mi az istent csinálsz Szöszi? Azt hittem megbeszéltük, hogy csak haverok vagyunk – bámult rám meglehetősen furán.
Na, ekkor már én néztem értetlenül. Teljesen összezavarodtam, hiszen határozottan biztos voltam abban, hogy mi ketten rendeztük a sorainkat, és hogy nem pusztán haverságban állapodtunk meg.  Aztán az agyamat elöntötték az olyan gondolatok, mint például:
1. Csak álmodtam a tegnap estét és rohadtul nem történt közöttünk semmi.
2. Véletlenül Davidnek valami tudatmódosító tablettát adtam be a fájdalomcsillapító helyett.
3. A srác megbánta az este történteket, ezért inkább megpróbálja elhitetni, hogy nincs közöttünk semmi.
Hogy melyik a legkedvezőbb eset, azt képtelen voltam eldönteni, ahogyan azt is, hogy mégis mi az istent csináljak. Azok után, hogy megcsókoltam, muszáj volt mondanom valamit, csak hát valahogy a szavak nem jöttek a számra. Mégis milyen kifogással rukkoltam volna elő: Egy „De hát tegnap este most nem jöttünk össze?” kérdés meglehetősen bénán hangzik.
- Öhm, lehet félreértettem valamit – makogtam végül. Hát nem fogok rögtönzésért kitűntetést kapni…
- Mit lehet azon félreérteni, hogy „jobb, ha megmaradunk a haver viszonynál”? – meredt rám értetlenül David.
- Oké, nagyon hülyén érzem magam – túrtam zavartan a hajamba. – Nekem mennem kell – fogtam inkább távozóra. – Te menj el az orvoshoz, kihúzlak Malody-nál, utána pedig elásom magam valahol – hadartam, és már meg is indultam az ajtó felé.
Amint David nem láthatta az arcomat, kénytelen voltam felfelé pislogni, ugyanis félő volt, hogy elbőgöm magam. Nem azért, mert „jaj, nem szeret a srác”, hanem azért, mert hirtelen elképesztő magasból zuhantam elképesztő alacsonyra. Az egyik percben még abban a hitben voltam, hogy életem egyik legszórakoztatóbb júliusa elé nézek, hogy David és köztem végre elszabadul az a kémia, ami eddig csak úgymond fel-felgyulladt. Aztán hirtelen kiderül, hogy az egész csak valami tévedés. Ez valahogy annyira a padlóra küldött, hogy elkezdett a sírás fojtogatni. Nem vagyok az a típus, aki minden apróságon elérzékenyül, de ezúttal egy hatalmas gombóc képződött a torkomban, a könnyek gyülekeztek a szememben, ösztönösen tördeltem az ujjaim, és kénytelen voltam beharapni az alsó ajkamat, nehogy hangosan felzokogjak. Tudom, túlreagáltam a dolgot, de az adott pillanatban képtelen voltam hova tenni a dolgokat.
A folyosóra érve nekitámaszkodtam a falnak, és sebesen letöröltem néhány kibuggyanó könnycseppemet. Még épp időben rejtettem el néma sírásomnak nyomait, ugyanis hirtelen kinyílt a szoba ajtaja, és a meglehetősen szórakozott David lépett ki rajta.
- Jesszus Szöszi, nagyon könnyen átverhető vagy – csóválta meg a fejét.
- Te szívattál? – kerekedett ki a szemem, mire a srác csak még szélesebben elvigyorgott. Természetesen nálam ekkor elgurult a gyógyszer, és gondolkodás nélkül estem neki, nem törődve azzal, hogy tegnap laposra verték. – Hülye. Barom. Állat – kezdtem el a szapulást, és minden szavamat egy ütéssel toldottam meg. Illetve csak akartam, mert David igen hamar elkapta a csuklómat, ezzel meggátolva, hogy még egy bordáját berepesszem.
- Oké, aljas vicc volt – ismerte el. – De látnod kellett volna a fejed! – röhögött fel, mire dühösen kirántottam a kezemet az övéiből, és tüntető jelleggel megindultam a folyosón. – Na, Szöszi, ne csináld már! – kiáltott utánam.
Igazából nem is az zavart, hogy átvágott, hanem ahogy én erre reagáltam. Őszintén szólva kicsit megijeszt ez a heves reakció, és bár biztos vagyok abban, hogy nem vagyok szerelmes David Hamiltonba, félek attól, hogy ez megváltozhat. Igazából nem is a fiú iránt érzek valamit, hanem egyszerűen abba az érzésbe vagyok belezúgva, amit ő vált ki belőlem. Ahogyan valami statikus bizsergés fut végig a testemen, mikor megérint, és mikor elönt a vágy egy csókja iránt. Imádom azt a tudatot is, hogy végre egyszer nem én vagyok a jó kislány a szőke herceggel. Élvezem ezt a változatosságot, élvezem, hogy az egész olyan kiaknázatlan, olyan kiszámíthatatlan, és félek attól, hogy még azelőtt vége szakad ennek az egésznek, hogy kellően felfedezzem a dolgokat. Végig akarom csinálni, ki akarom próbálni ezt a nyári kaland dolgot. Foglalkoztat, hogy mit tartogat egy olyan kapcsolat, amiben nincsenek zsákbamacskák. Ahol nincsenek kötelezettségek, ahol az a fékezhetetlen vágy az úr, ami minden egyes alkalommal elöntött, mikor David a megengedettnél közelebb lép hozzám. Aj, nem tudom én ezt normálisan elmondani. Ezt valahogy érezni kell…
- Szöszi! – kapott a kezem után David, mire kissé türelmetlenül, de megfordultam. Ekkor tűnt csak fel, hogy végre lement a duzzanat a szeme alól, illetve hogy alvás közben félig lejött a homlokáról a Micimackós ragasztó, ami így idétlenül lifegett a fején. A látványon akaratlanul is elmosolyodtam, és ez a mosoly egyben az ellenállásomat is megtörte. Ezzel David is tisztában volt, így rövid úton hátam a falnak simult, és ezúttal megkaptam azt a csókot, amire egész éjszaka vártam.
Nem tudom meddig állhattunk a folyosón, de az, hogy fél órát késtem a műszakomról szerintem elég mérvadó. Valahogy elveszítettem az időérzékemet, miközben ujjaimmal végigszántottam David tincsein, illetve mivel már úgy is elkéstem, még időt szakítottam arra is, hogy felmérjem a srác egészségügyi állapotát. Sokkal jobb bőrben volt, mint tegnap, és habár a hirtelen mozdulatokat még most sem élvezte a bordája, legalább a levegővétel már nem okozott akkora problémát. Azért adtam a srácnak egy fájdalomcsillapított, és lebeszéltem a mai munkáról, de összességében arra jutottam, hogy megmarad.
- Meddig dolgozol ma? – tudakolta, miközben visszahúzott magához még egy csókra.
- Hát elvileg reggeliztetek, de abból már nem lesz semmi – pillantottam az órára. – Utána van fél óra szünetem, majd Patrice-szel dolgozunk a tengerparti bárban vacsoráig, de aztán végeztem.
- A fél óra az enyém? – csillant fel a szeme, amiért akaratlanul is elmosolyodtam.
- Még meggondolom – nevettem fel, aztán valahogy elszakadtam Davidtől, és tényleg elmentem dolgozni.
Patrice amúgy falazott nekem, így Malody nem szidott le a gigantikus késésem miatt. Mondjuk a gyatra munkateljesítményemért annál inkább, hiszen a lányok azonnal elkezdtek faggatni a vigyorgó tejbe tök arcom miatt, így a kiszolgálás helyett csak lányosan visongtunk az étterem sarkában. Illetve csak Patrice meg én, ugyanis hármunk közül Jean tud kulturáltan viselkedni. Végül a reggeli utolsó felére összekapartuk magunkat, és csak akkor tört ki belőlünk a vihogás, amikor összenéztünk. Kész szerencse, hogy egymás melletti asztalokhoz voltunk beosztva…
A szünetem természetesen Davidé lett. Egész konkrétan lerugdostam az orvoshoz, mert magától esze ágában sem volt megnézetni a bordáit. Egyébként a tegnapi naphoz képest már remek volt a helyzete, ráadásul a doki azt mondta, hogy nincs megrepedve semmije, az egyik bordája zúzódott minimálisan, de egy kis pihenés, és néhány nap sajgás után rendben lesz. Míg én ezt úgy értelmeztem, hogy akkor egy-két nap pihenés a szobánkban, addig David szerint ez zöld utat jelentett visszaállni a munkába, illetve előtte feltett szándéka volt bepótolni azt, ami tegnap este kimaradt.
Így történhetett meg az, hogy amint kiléptünk az orvosi rendelő ajtaján, már a falnak döntve találtam magam. Bár tegnap is beleborzongtam a csókjába, így, hogy úgy mond „teljes erőbedobással” csókolt – jesszusom, ezt képtelen vagyok normálisan megfogalmazni – gyakorlatilag elektromos szikrák cikáztak a bőrömön.
Tovább végül nem jutottunk, ugyanis pechünkre Malody tévedt arra a folyosóra, ahol mi éppen bepótoltuk a kimaradtakat. Azért elég gáz, hogy a főnökünk csak úgy tud velünk összefutni, hogy éppen öhm… mélyrehatóan tanulmányozzuk egymást. Egyébként a nő most is belevörösödött a látványba, majd megemberelte magát, és elővette a főnöknő arcát. Természetesen megkaptuk, hogy két perc múlva kezdődik a műszakunk, úgyhogy jó lenne, ha odamennénk, ahol dolgunk van. Illetve megérdeklődte, hogy miért nem látta Davidet a reggelinél.
- Patrice-től elkapta a tegnapi vírust – vágtam rá szemrebbenés nélkül.
- Meg gondolom Patrice öklét is… - jegyezte meg csípősen Malody, miközben félrebillentett fejjel tanulmányozta David halvány monokliját.
- Valaki bifiduszmegfosatikuszt tett a kajámba– felelte pimaszul szobatársam, mire én hitetlenül az ajkamba haraptam, és nagyon igyekeztem visszatartani a röhögést.
Malody arcáról inkább megrökönyödést tudtam leolvasni, mintsem vidámságot, mindenesetre végül csak egy intéssel jelezte, hogy menjünk dolgozni. David ajkai már szólásra nyíltak, de mielőtt tovább rontott volna a helyzeten, gyorsan megragadtam a kezét, és elráncigáltam az orvosi szoba elől.
A nap további részében sikerült zökkenőmentesen lehoznunk a műszakokat, utána pedig megbeszéltük a srácokkal, hogy egy éjszakai fürdőzéssel ünnepeljük meg, hogy már egy hete dolgozunk, és még nem rúgtak ki bennünket. A többiek eredetileg csak a szűk baráti kört takarta, vagyis Adamet, Petert, Jeant és Patrice-t, de utóbbi elkotyogta magát néhány lánynak, így a fél alkalmazotti társaság a tengernél volt este. A másik fele meg épp dolgozott, ugyanis a szálloda szervezett valami latin estet, amire ugyebár kellettek a felszolgálók, a mixerek, meg hasonlók.
Daviddel kézen fogva érkeztünk, aminek köszönhetően nekem olyan bárgyú vigyor ült a fejemen, hogy azt a mesefigurák is megirigyelték volna. Patrice és Jean persze összevigyorogtak a kettősünk láttán, de hála istennek semmilyen gáz megjegyzés nem hagyta el a szájukat. Kicsit tartottam, hogy benyögnek valami „jaj, de cukik vagytok” mondatot. Patrice-ből simán kinézem…
- Huh, mennyien vagyunk – jegyeztem meg, mikor észrevettem, hogy a fél alkalmazotti társaság a parton bulizik.
- Valaki – bökött itt barátnőjére Jean – nem tudta tartani a száját!
- Ugyan már! – legyintett az említett. – Minél többen vagyunk, annál jobb! Ráadásul olyan cuki srácot láttam az előbb…
Én csak egy szemforgatással vettem tudomásul, hogy Patrice új áldozatot talált magának, aztán pillantásom elkalandozott a vízi sport bódé felé. Távolról is kiszúrtam Halimet, aki épp egy vörös hajú lánnyal cseverészett. Hitetlenül megcsóváltam a fejem, mikor megpillantottam a lány csuklóin az enyémekhez oly hasonló karkötőket, de igazság szerint csak mosolyogni tudtam az egészen. Úgy fest Halimnek már bevált taktikája van a csajok elcsábítására, és az sem tudta a kedvét szegni, hogy egy közülük tökön rúgta a tengerparton.
- Min szórakozol Szöszi? – bámult rám értetlenül David, mire fejemmel a bódé felé böktem.
- Hm, gyorsan túltette magát rajtad – húzta meg szórakozottan az egyik hajtincsemet, mire oldalba böktem.
- Nem tudom te hogy vele, de én bosszút akarok – bukott ki belőlem.
David csodálkozva fordult felém, majd mikor megbizonyosodott arról, hogy komolyan beszélek, elvigyorodott. Ezúttal a cinkos, és kissé kegyetlen mosoly költözött fel az arcára, amiből pontosan tudtam, hogy már a bosszúra is meg van az ötlete. Rövid úton be is avatott a részletekbe, néhány perc múlva pedig már a bódé háta mögött álltunk, és arra vártunk, hogy Halim tengerparti sétára invitálja újdonsült randi partnerét. A srácban nem kellett csalódnunk, hamarosan már kézen fogva szelték át a partot, mi pedig Daviddel akcióba lendültünk.
Tudom, szörnyen gyerekes viselkedés volt a részünkről, de hát, na. Egyfelől Halim megverette Davidet, ami bár nekem végül is kapóra jött, de akkor sem volt túl etikus dolog a részéről. Ráadásul a randim miatt sem bocsátottam meg neki maradéktalanul, így teljesen jogosnak éreztem a magánakciónkat. Hogy ez mit is takar? Hát Halim volt annyira figyelmetlen, hogy a bódé egyik asztalán hagyta a jetski kulcsát, David pedig ezt messziről kiszúrta. Barátom gondolkodás nélkül kezdte el tolni a járművet a víz felé, míg én sebesen leszedegettem a mentőmellényeket a vállfákról, majd szerzeményeimmel együtt megindultam a srác után. Mivel nem bírtam megfogni az összes mellényt, néhányat már a part közelében beszórtam a tengerbe, aztán felkászálódtam David mögé a jetskire. A srác megvárta, hogy némi ügyködés árán átkaroljam a derekát, aztán elindította a járművet, és rövid úton magunk mögött hagytuk a partot.
Halim idők közben észrevette, hogy valaki beszabadult a bódéba, de mire visszaért, addigra én már a bójáknál dobáltam bele a vízbe a mellényeit.
- Nem vagyunk normálisak – jelentettem ki nevetve, mikor az utolsó mellényt is az útjára bocsátottam.
- Ráadásul nem is az én ötletem volt – jegyezte meg szórakozottan David.
- Te találtad ki, hogy lopjuk el a jetskit!
- De tiéd az alapötlet – vetette ellen, mire csak vágtam egy grimaszt.
- Ennyit a jó kislány imidzsemről – vontam meg végül a vállam, mire a fiú felnevetett.
Végül az utunk egy elhagyatott partszakasznál ért véget. Természetesen eszünkbe se jutott véglegesen ellopni a járművet, főleg, hogy Halim tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mi léptünk meg vele. Szimplán csak egy kis kellemetlenséget akartunk neki intézni azzal, hogy az éjszaka közepén mindenféle segédeszköz nélkül beúszhat a nyamvadt mellényeiért, és kicsit rághatja a körmét, miközben azon tépelődik, hogy vajon visszavisszük-e neki a jetskit.
Az megint más kérdés, hogy talán a megengedetnél sokkal jobban élveztem a kis lopásunkat. Gondoljátok csak el, egy üres partszakasz, a csillagos égbolt, David… kell ennél több? Még mondjuk egy pokróc lehetett volna nálunk, ugyanis mikor elfeküdtünk a parton, telement a hajam homokkal, de hát ennyi belefér. Szóval, összekulcsolt ujjakkal hevertünk a homokban, és bár Davidből nem igazán néztem ki egy kellemes beszélgetést, amit romantikus csillagleséssel párosítunk, csalódnom kellett a srácban. Olyan aranyos volt, még csillagképeket is mutogatott, amit persze nem hagytam megjegyzés nélkül.
- Ez valami bevált taktika nálad? Bemagolsz néhány csillagképet, hogy aztán levedd az épp aktuális csajod a lábáról?
- Taktikák nélkül is leveszem a lányokat a lábukról – kérte ki magának, mire csak a szememet forgattam.
- Elég beképzelt vagy – jegyeztem meg, amit egy elégedett vigyorral vett tudomásul.
- Szöszi, valamilyen furcsa okból kifolyólag, ti lányok mániákusan keresitek a seggfej, beképzelt barmokat.
- Most komolyan leseggfejezted magad? – szaladt fel a szemöldököm.
- Én Musztafáról beszéltem – vágta rá David, mire mindkettőnkből kitört a röhögés.
Ezek után kicsit komolyabb témákra terelődött a beszélgetés, hála az egyik ostoba kérdésemnek. Egy teljesen könnyed dolognak szántam, a „Na, és melyik egyetemre jársz” kérdésemet, amikor is tudatosult bennem, hogy egyáltalán nem szeretném hallani a választ. Tudom, egy egyszerű nyári kalandban állapodtunk meg, de akkor sem akartam szembesülni azzal, hogy David esetleg több száz mérföldre lakik tőlem.
- Inkább ne válaszolj! – szóltam gyorsan, mikor a srác már feleletre nyitotta a száját.
- Szöszi… - kezdett bele, de végül nem folytatta. Azt hiszem David Hamilton életében először nem tudta, hogy mit mondjon.
- Tönkrevágtam a hangulat, mi? – túrtam bele a hajamba.
- Még helyrehozható – mosolyodott el a fiú, a következő pillanatban pedig már felém is gördült, hogy egy hosszú csókkal ajándékozzon meg.
Egyszerűen elvesztem. Soha nem gondoltam volna, hogy valaki ennyire képes elvenni az eszem, de David határozottan a birtokában volt ennek a képességnek. Elég volt egy csók tőle, és én a józan lányból átváltoztam egy hibbant kiscsajjá, akinek az agya helyett a vágy irányította a mozdulatait. A fiú minden egyes érintése más és más reakciót váltott ki belőlem, de mindennek hátterében a mérhetetlen vágyódás és telhetetlenség állt. A végső döfést az adta meg, amikor David a kulcscsontom vonalára hintett apró, mégis kétségbeejtően őrjítő csókokat. Ott elpattant bennem valami, és egyszerűen semmi nem tudott érdekelni. Több tonna homok, a lábfejemet nyaldosó hullámok, a lopott jetski… mind-mind eltörpültek a bennem egyre fokozódó vágyhoz képest, és már semmilyen józan indok nem volt elég ahhoz, hogy megállítson. Az ujjaimat ráfontam David fürdőnadrágjának szegélyére, és egy apró rántással adtam tudtára, hogy feleslegesnek érzem a ruhadarabot. A fiú erre felemelte a fejét, és tekintetével azonnal megkereste az enyémet. Elégedetten vettem tudomásul, hogy szemében ugyanaz a vágy tükröződik, ami engem belülről marcangolt, így végül az engedélye nélkül csúsztattam lejjebb a kezemben tartott ruhadarabot, majd fordítottam a helyzetünkön, hogy ezúttal én őrjíthessem meg őt a mellkasára lehelt, apró csókjaimmal. David nem volt annyira türelmes, mint én, a második csók után valami azonosíthatatlan torokhang szakadt ki belőle, a következő másodpercben pedig bikini felsőm lehullott a homokba.
- Habat nyomozó vagyok, a parti rendőrségtől, és feltennék Önöknek néhány kérdést az eltulajdonított vízi járművel kapcsolatban! – hallottam meg váratlanul magunk mellől egy öblös férfihangot.
- A rohadt életbe! – szaladt ki David száján, de hogy ez a lebukásnak, vagy a tevékenységünk félbeszakadásának volt-e köszönhető, arról fogalmam sincs.
Én persze rögtön lesütöttem a szemem, és csak imádkozni tudtam annak érdekében, hogy a sötét jótékony hatásai elrejtsék testem intimebb területeit. Gyorsan magamra aggattam a bikini felsőmet, miközben David hasonlóan járt el a fürdőnadrágjával, aztán nem túl sok lelkesedéssel, de a rendőrre koncentráltunk.
Elég kínos háromnegyed óránk volt, ugyanis először visszavittük a jetskit Halim standjához, ahol már Malody várt minket, aki Patrice-ék jóvoltából értesült a rendőrség kiérkezéséről. A nő valahogy elintézte, hogy ne vigyenek be minket az őrsre, de talán jobban jártunk volna egy éjszakával a sitten, mintsem Malody dühkitörésével. Huh, soha nem láttam ennyire mérgesnek. Megállás nélkül mondta és mondta, előadta, hogy a pályafutása során soha nem került még ilyen kellemetlen szituációba és természetesen azt a pénzt levonja a fizetésünkből, amit a rendőrnek ígért, ha eltekint az előállításunktól. Ezenkívül megkaptuk, hogy még egy baklövés és hazaküld mindkettőnket, illetve, hogy ha erre sor kerül, akkor még egy perre is számíthatunk a nem megfelelő munkavégzésünk miatt. Valamit a közös szobánkról is magyarázott, ostorozta magát egy darabig, amiért összerakott bennünket, végül pedig átváltott a csalódott felnőtt szerepre, és lemondóan elküldött minket aludni.
- Hát ez szívás volt – jelentette ki David.
- Ennyire kínos szituációban még életemben nem voltam – bólintottam.
- Aj, az semmi nem volt! Csak legalább öt perccel később érkezet volna meg az a nyamvadt rendőr…
- Neked komolyan ez a legnagyobb problémád? – szaladt fel a szemöldököm.
David csak vigyorogva megvonta a vállát, mire fejcsóválva elnevettem magam. Úgy fest eléggé más az értékrendünk, bár ez eddig is nyilvánvaló volt. Mindenesetre szobatársam hamar túltette magát Malody fejmosásán, és rövid úton már a francia ágyra döntve találtam magam. Hát, öhm, nem szeretném részletezni a dolgokat… legyen annyi elég, hogy ezúttal senki nem nyitott ránk csókolózás közben, aminek meg is lett az eredménye.
Jelenleg David zuhanyozik, én pedig azt hiszem, az utolsó sorokat pötyögöm be. Eléggé fárasztó egy napom volt, rengeteg kínos szituációval fűszerezve, ráadásul holnap vár rám egy csajos beszélgetés Patrice-szel Jeannel, akiknek tuti fel fog tűnni, hogy David és köztem történt valami.
Mindenkinek jó éjszakát, hamarosan jelentkezem!
A. D. Sawyer

A következő részből:

"- Jé, micsoda véletlen, hogy összekerültünk! – csapta össze elégedetten a tenyerét Halim.
- Ha ezt így fojtatod, bemosok egyet – válaszoltam hűvösen."

14 megjegyzés:

  1. Azta... Wow... Ne... Úristen! Ez valami, Szöszi és David, Ó te jó ég. Jó, oké, szerintem most, hogy azt gondolod, hülye vagyok, amiért alig birok leírni egy értelmes mondatot, közölném, hogy Wooow! Valami fantasztikus lett! És nagy nehezen tudom kontrollálni azt, hogy beleverjem a fejem a billentyűzetbe, de... Áhh, inkább hagyjuk, csak annyi hogy jó lett, és siess vele! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Egyáltalán nem gondolom, hogy hülye vagy, sőt... inkább boldogsággal tölt el, hogy úgymond nem találsz szavakat. :D Nagyon örülök, hogy tetszett a rész! A billentyűzetre pedig vigyázz, mert akkor hogy fogsz nekem hozzászólást írni?! Persze a fejedet is óvd :P
      Sietek a folytatással, bár most egy darabig nem hiszem, hogy kinn lesz a következő! :)

      Törlés
  2. Ájm hír. :D Ismét egy csodás fejezetet olvashattunk, ez a történet teljesen a szívembe fészkelte magát. Szöget is ütött a fejembe egy ötlet. Ha megengednéd, akkor a saját (könyves) blogomon elkezdenék egy történetes blogajánló rovatot (elvégre ezek is hozzátartoznak a könyvekhez, még ha nem is papíralapúak) és ezt a rovatot Szöszi és David történetével kezdeném :) Remélem nem gond, ha írok róla :) Alig várom a következő részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ájm verri hepi! :D
      Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet ez a bejegyzés is. igyekszem fenntartani az érdeklődést, és nagyon örülök, hogy a részek végén megerősítetek abban, hogy jó úton haladok. :)
      Egyenesen megtiszteltetés lenne, ha az én blogommal nyitnád meg ezt az ajánló rovatot. Ha esetleg bármiben tudok segíteni, írj nyugodtan!
      A folytatással pedig igyekszem! :)

      Törlés
    2. Van 5 előre megírt bejegyzésem, amit csak meg kell osztanom, mégis ez lett a mai posztom, elvakult rajongója vagyok a blogodnak :)
      http://usite.hu/x/12228

      Törlés
    3. Itt is nagyon, nagyon, nagyon szépen köszönöm! :)

      Törlés
  3. Azt képzeld el, hogy rokonoknál ülsz, akik a tegnap meghalt kutyájukat gyászolják. Unatkozol, föl mész a netre, és egyből a kedvenc blogodat nézed, hátha fönt van az új rész. Fönt van. Aztán egy hatalmas vigyorral az arcodon az suttogod, hogy "na végre". Sajnos ezt mindenki hallotta, ezért furcsán néznek rád, de te nem törődsz velük, csak olvasod a részt. Közben fel-felröhögsz, majd miután végeztél vele, elégedett mosollyal az arcodom magad elé meredsz. Aztán észre veszed, hogy a halott kutya gazdái téged bámulnak megrökönyödve, de nem száll el a jó kedved, hiszen egy fantasztikus résszel végeztél. Utána elolvasod Mégegyszer. És mégegyszer. De nem unod meg. 😊 :)
    Imádom a blogod, a kedvencem 😊 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudod mekkora örömet okoztál nekem azzal, hogy a kedvenc blogodnak nevezted ezt az oldalt. El sem tudom mondani, hogy mennyire jó érzés, szóval csak annyit, hogy köszönöm! :)
      Nagyon örülök, hogy a rész szórakoztatott, mindig tartok tőle, hogy egy-két dolgot csak én tartok humorosnak, de ilyenkor mindig megkönnyebbülök egy kicsit.
      A kutyust nagyon sajnálom, nekem is halt már meg háziállatom...
      Remélem azért a rokonaiddal tisztáztad, hogy a jókedved nem szegény állatka halálhíréből ered! :D
      Még egyszer köszönöm! :)

      Törlés
    2. Megtörhetetlenül kommentelek tovább 😊
      Nos, igen, megint én 😃 Annyira szeretem a blogod, mostanában az egyetlen olyan, aminek várom a folytatását 😍 Nagyon jó! Csak így tovább!
      Jó nyaralást és millió puszi xxx G

      Törlés
    3. Én pedig megtörhetetlenül hálás vagyok ezért a kitartó kommentelésért! :D
      Nagyon örülök, hogy továbbra is tetszik Neked a blog! Mindig remek érzés olvasni, hogy az emberek maguktól feljárnak, csak hogy meglessék, van-e következő rész! :)
      Köszönöm szépen! :)

      Törlés
  4. Az érzés mikor látod hogy kikerült egy új rész, az egyik kedvenc blogodba...de nem olvashatod el, mert éppen indulsz haza. Borzasztó. Alig bírtam ki.... De túléltem azért.:D És igen, ahh, olvadok megint egy nagyon-nagyon cuki rész.:3 Amúgy nagyon jól írsz, szinte folyamatosan látom magam előtt a történéseket..és jujj, az ilyen könyveket/blogokat annyira imádooom. <33
    Puszi: Ivett

    Ui.: Siess a kövivel kérlek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon örülök, hogy azért valahogy túlélted, annak meg még inkább, hogy a rész nem okozott csalódást. :D Köszönöm szépen a kedves szavait, örülök, hogy a fogalmazásom elnyerte a tetszésedet. Néha izgulok, hogy a stílusom miatt a leírások nem sikerülnek annyira fényesen, de örülök, hogyha ez nem érzékelhető :)
      Köszönöm, hogy írtál! :)
      Sietek, sietek :D

      Törlés
  5. Uhh, miután megkaptam az új telómat, egy ideig nem laptopoztam, ezzel együtt pedig a Bloggert is elfelejtettem használni. Aztán most visszatértem, és rögtön 4 új rész is volt. *-* Juj, nagyon jó, várom a kövit! Egyébként nagyon örülök, hogy végre találtam egy olyan blogot, amiben tényleg szerelem nélküli nyári kaland van, semmi több. Remélem ez így is marad. Ha tudnád, mióta keresek egy ilyet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon örülök, hogy azért visszatévedtél a blogra, ahogyan annak is, hogy a négy friss résszel örömet tudtam okozni. :) Remélem a folytatásban sem fogsz csalódni. ;) Hogy tényleg csak egy nyári kaland lesz-e, vagy esetleg több, arról nem szeretnék nyilatkozni, úgy is ki fog derülni, de azt hiszem végre tisztulni látszik előttem a kép, úgyhogy momentán kijelenthetem, hogy én már tudom, hogy mégis hogyan fog záródni ez a történet :D
      Köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés