2014.07.10 – Nyári bejegyzés #13

2015. július 22.

Sziasztok! :)

Mint látjátok, megérkeztem a következő bejegyzéssel. A bétám azt mondta, hogy Neki eddig ez a kedvenc része, úgyhogy remélem Nektek is elnyeri majd a tetszéseteket! A visszajelzéseket nagyon szépen köszönöm, ahogyan az új olvasókat is nagy nagy szeretettel köszöntöm! :)
A következő rész a jövő hét elején várható!
Jó olvasást, és ha időtök engedi, hagyjatok nyomot magatok után! ;)

Ma a kínjaink már hajnalban megkezdődtek, ugyanis reggel ötkor (!) volt a nagy csapattalálkozó. Örömmel vettem tudomásul, hogy Brad még mindig pipa rám. A fiú nem igazán rejtette véka alá a véleményét, ugyanis mikor elsétált mellettem gondosan ügyelt arra, hogy megtaposson. A pech az volt, hogy David mellettem állt, így rövid úton lejátszódott az a jelenet, hogy barátom Brad karja után kapott, és egy férfias szorítás kíséretében jelezte neki, hogy elfelejtett valamit. Én persze erre elvörösödtem, és elkezdtem tanulmányozni a cipőmet, de Davidet ettől függetlenül nem zavartatta magát, és addig szorította Brad felkarját, amíg az ki nem nyögött egy elnézést.
-      Remek – bólintott egy „na látod, nem is volt ez olyan nehéz” mosollyal, miközben végre valahára elengedte a csapattársamat.
-      David, épp eléggé utálnak a tegnapi miatt, ne ronts rajta! – fordultam a srác felé, mert bár imponált, hogy kiállt mellettem, szem előtt kellett tartanom, hogy még négy napig ezekkel a srácokkal leszek körülvéve.
-      Nem igazán foglalkoztat ezeknek a véleménye, Szöszi – vonta meg a vállát.
-      De engem igen – mutattam magamra. – Szóval vegyél vissza!
David azt hiszem megsértődött, mert mindenféle köszönés nélkül szándékozott odasétálni a csapata mellé. Mielőtt ezt megtehette volna, gyorsan a keze után kaptam, és visszahúztam magamhoz. A fiú erre elmosolyodott, majd készségesen megajándékozott a búcsúcsókommal.
Hamarosan megérkezett Malody, a két csapatkapitány, meg a szervezők, akik ismertették velünk a tegnapi kiszolgáló verseny eredményét. Hála istennek, abban mi jeleskedtünk, így összesítésben egy-egyre álltunk, aminek köszönhetően Brad újra izgalomba jött, és végre valahára leakadt a tegnapi számháborús sztoriról. A mai napra több dolgot is terveztek a szervezők, egész konkrétan ma ilyen labdajátékos napot tartottunk, ami egy hajnali röplabda meccsel kezdődött.
A nehézségeket már a csapatok kettéválasztása jelentette, hiszen ahhoz hogy röpizni tudjunk, ketté kellett volna osztódnunk, de a tegnapi számháború következtében már akadtak kisebb fajta összetűzések. Én kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó Braddel együtt játszani, két lány is összekapott, mert az egyik folyamatosan azt szajkózta, hogy a másik hagyta tegnap, hogy leolvassák. A másiknak erre az volt a reakciója, hogy „inkább téged, mint engem”, így rövid úton majdnem hajtépésbe torkollott a röplabdázás, de végül Halim egy erélyesebb torokköszörüléssel elérte, hogy ráfigyeljenek, és ezúttal mindenféle kérdezősködés nélkül ketté osztott bennünket. Protekciós lévén Jeannel, Steve-vel, Adammel, na meg persze Halimmel is egy csapatba kerültem, illetve hozzánk került még az egyik hisztérika a veszekedős párosból, meg egy Lily nevű lány, akit szerintem még nem hallottam beszélni, illetve utóbbinak a barátnője.
-      Ha nyerni akartok, a szőkeséget ültessétek le a kispadra! – szólt oda Brad.
-      Bemosok neked egyet, seggfej! – jött elő nőiesebb énem
-      Most megijedtem – jegyezte meg cinikusan.
Végül nem mostam be neki, legalábbis ekkor még nem… délután előfordulhat, hogy elszakadt a cérna.
Szerencsére David nem az ellenünk játszó csapatba lett beosztva, így semmi nem terelte el a figyelmemet a röplabdázásról. Jó, egyszer-kétszer előfordulhat, hogy a tekintetem elkalandozott a másik pálya irányába, ugyanis ahogy kezdett felmelegedni az idő, a srácok rögtön megszabadultak a felsőjüktől, és hát na. Egyébként végül győzelmet arattunk, de sajnos a másik csapatunk kikapott, így ugyebár egy-egy pontot zsebeltünk be, ami nem módosított az álláson. Eredetileg még a két nyertes csapat meccselhetett volna, de eléggé elhúzódtak a játszmák, így nem maradt rá időnk. Így is sprintelnünk kellett az étterembe, hogy időben megterítsünk a reggelihez.
Ezúttal pincérnek voltam beosztva, ami annyira nem volt izgalmas, bezzeg az utána lévő parti bár már annál inkább. A véletlen folyamán David is odakerült beosztásra, aminek egészen addig nagyon örültem, amíg meg nem láttam mellette egy meglehetősen szép barnaságot.
Nehéz beismerni, de egyszerűen gyönyörű az a lány. Kreol színű bőrével, a tipikus kubai szépség benyomását kelti, amit csak tetéz elképesztően dús, hátközépig érő, lágyan göndörödő haja. Már itt úgy éreztem, hogy végem van, de a kinézetét még tudta fokozni szinte már fekete szemeivel, illetve a fél méteres szempilláival. Jó, nem volt az fél méter, de akkor is irreálisan hosszú volt, szóval biztos vagyok benne, hogy mű, de ettől függetlenül sajnos nagyon jól állt kislányos arcvonásainak. Sajnos a kislányos stílus nem jellemezte mindenhol, ugyanis vastag ajkai már át is lendítették őt a szexi kategóriába, és ekkor még csak az arcát vettem szemügyre. Már itt önértékelési zavarokkal küzdöttem, nemhogy, mikor tekintetem lejjebb siklott, és megláttam az enyéimnél kétszer nagyobb melleit. Ráadásul nem azért büszkélkedhet ekkora kosármérettel, mert van rajta súlyfelesleg, szimplán csak elképesztően kegyes volt hozzá a természet.
Na, most hogy megírtam neki egy ajánlót a modellügynökséghez, vissza a sztorihoz. Szóval egész délután Daviddel, Steve-vel és ezzel a csajjal kellett együtt dolgoznom, méghozzá úgy, hogy a bár el volt választva egy átlátszó függönnyel, így még csak nem is cseveghettem Daviddel. A srác mondjuk megoldotta a beszélgető partner hiányt, ugyanis a csinibaba nagyon szívesen a rendelkezésére állt. Bennem percről percre ment feljebb a pumpa, ugyanis miközben kiszolgáltam a vendégeket, remek rálátásom volt a párosukra. Kezdetben még csak beszélgettek, aztán a lányka részéről jöttek a lopott érintések, a hajdobálás, a csilingelő nevetés, a véletlen összesimulások az apró helyiségben.
-      Ashton, csinálod azt a koktélt? – zökkentett ki a bámulásomból Steve, mire kicsit erőszakos mozdulattal lecsaptam egy üvegpoharat a pultra, ami így persze eltörött.
Néhány szilánk a vendégek ölében végezte, akik persze erre azonnal felpattantak, és elkezdtek visongatni. Én meg épp nem voltam jó passzban, így gondolkodás nélkül leosztottam őket is.
-      Jézusom, eltörött egy pohár! Szerintem hívjuk a katasztrófa védelmet!
Ezek után valamiért nulla pontra értékelték a kiszolgálásomat, sőt még a panaszkönyvet is el akarták kérni, de Steve szerencsére lebeszélte őket erről a húzásukról. Közben persze a túloldali páros is a mi jelenetünket figyelte, így eszelős tekintettel fordultam feléjük. David kitartóan állta a pillantásom, míg a kis barna cica hátat fordított, és pipiskedve belesúgott valamit szobatársam fülébe, aki erre felnevetett.
Természetesen semmi kedvem nem volt ezek után az esti csapatépítéshez, de ez pont senkit nem hatott meg. Előtte megint kaptunk fél órát átöltözésre, de ezúttal inkább elkerültem Daviddel közös szobánkat, és Patrice-éknek dühöngtem ki magam.
-      Az a barna liba! Ott illegette magát, meg kacarászott, és megállás nélkül taperolta az én barátomat! – csapkodtam össze-vissza. – Mit képzel ez magáról? David az én nyári kalandom, úgyhogy vegye le róla a manikűrözött kezeit, és hajtson rá másra!
-      Jesszus Ashton, azért neki ne menj! – csillapított Jean.
-      Figyelj Ash - kezdett bele Patrice, és hangjából éreztem, hogy olyat fog mondani, ami nekem biztos, hogy nem fog tetszeni -, biztos vagy benne, hogy csak egy nyári kalandra vágysz?
-      Jaj, istenem, ne kezd már!  Nem vagyok szerelmes Davidbe, nem akarok tőle semmit, roppantul élvezem a tudatot, hogy a nyár végeztével külön válnak az útjaink. Egyszerűen csak nehezen viselem, hogy elvileg összejött velem három hét erejéig, aztán már a második napon rányomul valami pofátlan fruska!
-      David viszonozta a közeledést? – jött a következő kérdés Jeantől.
-      Fogalmam sincs. Davidnél nagyon kevés választja el a haverságot a flörtöléstől…
-      Szerintem nem áll szándékában lecserélni téged. Kicsit érdekes a kapcsolatotok, de egyszerűen összeilletek! – kotyogott közbe Patrice.
Hát igen, fekete hajú barátnőm a legnagyobb rajongója a ’’David&Szöszi” klubnak. Hiába magyarázom neki, hogy ezek a mindent elsöprő szerelmek csak a könyvben léteznek, és a valóságban csak a nyers vágy az, ami eltarolhat. Persze nem azt mondom, hogy nincsenek igaz szerelmek, de nem olyan kapcsolatból alakulnak ki, mint Davidé és az enyém. Ahogy Patrice is mondta, mi olyan érdekesek vagyunk együtt. Egymás idegeire megyünk, csak néha-néha elhalványodik a határ a fékezhetetlen düh és a vágyakozás között. Ilyenkor pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy inkább az utóbbit engedjük a szabadjára, mert ez valahogy működik közöttünk. Egyszerűen nagy hatással vagyunk a másikra, ami egy állandó kapcsolatnál nem feltétlenül lenne jó dolog, de egy ilyen barátság extrákkal viszonyban, már annál inkább kapóra jön.
Na, de visszatérve a nap történéseihez. Miután úgy-ahogy kipanaszoltam magam, már el is jött az idő a csapatépítéshez. Természetesen úgy sétáltam a focipálya felé, mintha a fogamat húznák, annak ellenére, hogy egyébként elképesztően nagy futballrajongó vagyok. Jó, elsősorban a félmeztelen gólörömöket szeretem nézni, főleg ha az Neymar nevéhez fűződik, de ettől függetlenül tényleg érdekel maga a sport is. Művelni már ritkábban szoktam, de azért nem vagyok teljesen reménytelen eset.
Szóval, a lányokkal odaértünk a pályához. Kivételesen nem én érkeztem meg legutoljára, így volt egy kis időm beszélgetni még a csapat néhány tagjával. Braddel ellentétben a legtöbben nem haragudtak rám a számháború miatt, sőt, inkább cukinak tartották, hogy simán kifecsegtem Davidnek a zászlónk tartózkodási helyét.
-      Na, srácok! – tapsolt egyet Malody, hogy magára vonja a figyelmünket. – Válasszátok ki a kezdő tizenegyet, aztán mindenki jöjjön ide egy mezért! – mutatott a lába előtt heverő két zacskóra.
A kezdő tizenegyet gyorsan eldöntöttük, ugyanis a legtöbb lánynak nem állt szándékában focizni, illetve az egyik srác rosszul lépett még a délelőtti röplabda bajnokságon, így nem igazán tudott lábra állni. Mikor megvoltunk a válogatással, odasétáltunk Malody-hoz mezekért, majd elkezdődött az élet-halál harc, hiszen mindenki a szerencseszámával ellátott felsőt akarta a magáénak tudni. Végül sajnos nem tudtam kiverekedni magamnak a tizenegyes számot, így kénytelen voltam beérni a tizenhetessel. Gyorsan magamra húztam a piros mezt, aztán épp lehajoltam volna, hogy megkössem a cipőfűzőmet, mikor végigfutott rajtam a már jól ismert hideglelős érzés. Mosolyogva fordultam David felé, aki nem igazán vesztegette az időt, sebesen megcsókolt.
-      Hol voltál a pihenő időben? – tudakolta durcásan. – Vártalak!
-      Elbeszélgettem az időt a lányokkal – válaszoltam gondosan kihagyva a sztoriból Miss. Fruskát. – Hé, neked tizenegyes a mezszámod! – vettem észre, mire David elvigyorodott.
-      Sejtettem, hogy nem leszel elég rámenős…
-      Szóval az enyém? – csillant fel a szemem.
-      Az attól függ, mit adsz érte – kacsintott.
-      Kezdem unni, hogy mindig kereskedsz a ruhadarabjaimmal – utaltam a hajóúti eseményekre.
David csak vigyorogva vállat vont, majd biztosított róla, hogy az este folyamán megkapom a pólóját. Több időnk nem volt beszélgetni, mindössze egy gyors csókra futotta, aztán mennünk kellett csapatmegbeszélésre. Brad kiharcolta magának a csatár pozíciót, Halim gyorsan lecsapott a kapus posztra, míg én a jobb hátvéd pozíciójába kerültem. Tekintettel arra, hogy nekem már meg volt a szerepem, elkezdem áttekintgetni a másik csapat irányába, ahol David és Halim haverja épp nagyon hevesen hadakoztak valamin. A többi tag csak összevissza kapkodta a tekintetét a két fiú közül, végül szobatársam elégedetten elvigyorodott, és lazán odasétált a kezdőkörbe. A vita egyébként a középcsatár pozícióért ment, mint az később kiderült.
-      Ha David szembe jön, akkor rúgd fel, ne pedig a szempilládat rebegtesd! – szólt oda Brad, majd mielőtt még reagálhattam volna az epés megjegyzésére, elsétált. Érett felnőtt módjára, csak kinyújtottam felé a nyelvemet, aztán szem forgatva rákoncentráltam a focira.
A meccs elején még minden tök jól ment, a középpályán sikeresen megállítottuk az ellenfél legtöbb támadását, így David nem sokszor veszélyeztette a kapunkat. Ha pedig mégis közel jutott hozzá, Halim sikeresen védte a lövéseit. Mondjuk Brad sem tudta bevenni az ellenfél kapuját, de ez közel sem a kapus érdeme volt, hanem a fiú célzó képességének. Halljátok, képes volt négy méterről felé rúgni…
-      Ha ott az üres kapu előtted, akkor bele rúgd, ne pedig a Holdra! – kiabáltam rá csípősen.
Aztán sajnos a másik csapat cserélt, és felkerült a pályára délutáni munkatársam. Sajnálatos módon csatárnak állt fel, ráadásul azon az oldalon támadt, ahol nekem kellett védekeznem, így rövid úton elképesztően indulatos lett a játékstílusom. Körülbelül két perc után megkaptam a sárgalapomat, mert az egyik becsúszásom sokkal inkább a barnaság lábára irányult, mintsem a labdára. Ezt a bíró – vagyis az egyik szervező – onnan szúrhatta ki, hogy az említett játékszer épp a másik térfélen volt… hm, lehet csinálhattam volna kicsit diszkrétebben.
A második félidőben pedig bekövetkezett a legrosszabb. A lánynak sikerült mellettem bepasszolnia a labdát Davidnek, aki aztán kegyetlenül bevarrta azt a jobb felső sarokba, közvetlen a léc alá. Ez még nem is lett volna akkora probléma, de a lányka nagyon megörült a gólpasszának, és rövid úton már a barátom nyakában csimpaszkodott, amitől felment bennem a pumpa.
Lehet, hogy újabban túlontúl agresszív vagyok, mindenesetre abban a pillanatban elképesztően igazságosnak éreztem, hogy a hajánál fogva lerángattam a lánykát Davidről. A barnaság persze felsikított, hiszen nem a legkellemesebb módját választottam annak, hogy leválasszam a barátomról, de még ez sem tudott észhez téríteni.
-      Na, ide figyelj cicus! – kezdtem bele meglehetősen érdekes stílusban. – Ha még egyszer hozzáér valamelyik testrészed a barátoméhoz, akkor letöröm!
Sajnos tovább nem mondhattam, mert David lefejtett a csapattársáról, és hiába rúgkapáltam, képtelen voltam kiszabadulni a szorításából. Természetesen idők közben már a piros lapomat is megkaptam, így rövid úton Brad is elkezdett nekem magyarázni.
-      Nagyon nehéz lenne kilencven perc erejéig féken tartani a hormonjaidat? Ez a második játék, amit tönkreteszel nekünk, és kezdem piszkosul unni! – pampogott.
-      Vegyél vissza! – szólt rá automatikusan David.
-      Ha esetleg képes lennél egy centiről pontosan lőni, akkor jobban állnánk – sziszegtem indulatosan.
-      Hülye csitri – szaladt ki Brad száján, mire hirtelen megszűnt David szorítása, így semmi sem tartott távol attól, hogy ezúttal Bradet vegyem kezelésbe.
Az embereknek még feleszmélni sem volt idejük, már érkezett is a jobb egyenesem. Közben a barátom rájött, hogy kettőnk közül kivételesen ő van beszámíthatóbb állapotban, így ismételten a karjai közé kapott. A levegő persze meghűlt a focipályán, mindenki döbbenten tekintgetett ide-oda, aztán megérkezett Malody, aki kiabálva kijelentette, hogy nem vehetek részt a holnapi csapatépítésen. Annyira ideges voltam, hogy még a bűnbánás színlelésére sem futotta, inkább csak kibújtam David szorításából, és dühösen elsiettem a szálloda felé.
-      Szöszi! – kiabált utánam a srác, de eszem ágában sem volt lassítani.
Haragudtam rá, haragudtam Bradre, haragudtam arra a libára, haragudtam Malody-ra, sőt, egész egyszerűen mindenkire. Talán a leginkább mégis magamra voltam mérges. Teljesen kifordultam magamból, öt perc leforgása alatt megtéptem valakit, illetve behúztam egy másik valakinek. Mindezt miért? Hát határozottan azért, mert a féltékenység elvette az eszemet, ráadásul egy olyan kapcsolatban, aminek két és fél hét múlva vége lesz. Iszonyúan dühös voltam magamra, amiért képtelen voltam megmagyarázni az érzéseimet. Zavart, hogy bár biztos voltam abban, hogy nem akarok ennél komolyabbat Davidtől, a reakcióim nem ezt tükrözték. Elbizonytalanított, hogy bár tisztában voltam azzal, hogy mégis mit várok ettől a júliustól, az agyam nem irányított mindent. Hirtelen megijedtem attól, hogy Davidnek igaza lesz. Elképesztően rettegtem attól, hogy belé fogok szeretni. Minden egyes porcikám tiltakozott ellene, és mégis, mikor nem tudtam logikusan átgondolni az eseményeket, olyan reakciók szakadtak fel belőlem, amit minden erőmmel igyekeztem elnyomni magamban. Nem voltam, és nem is vagyok szerelmes David Hamiltonba. Ebben biztos vagyok. Abban már kevésbé, hogy ez így is marad…
Végül David beért. Őszintén szólva meglepett, hogy ott hagyta az egész meccset, és utánam jött, de az igazat megvallva, elképesztően jól esett. Ettől függetlenül persze még határozottan mérges voltam rá, így mikor beléptem a közös szobánkba, gondolkodás nélkül csaptam be az orra előtt az ajtót. Illetve a szándék megvolt, mert a fiú felkészült az ideges mozdulatomra, így tenyerével még időben megállította a nyílászárót.
-      Mi a fene bajod van? – akadt ki.
-      Én elfogadtam, hogy csak egy nyári kalandot akarsz tőlem, de pofátlanságnak érzem, hogy még arra sem veszed a fáradtságot, hogy titokban tartsd az egyéb kapcsolataidat! Pocsék egy nyári szerető vagy! – förmedtem rá.
-      Jesszus Szöszi, te bekattantál?
-      Ki ez a barna liba?
-      Carol Donovan.
-      Nem érdekel, hogy hívják! – csattantam fel, aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen én kérdeztem.
Jó néhány percig néma csendben álltunk. David értetlenül próbált az arcomból olvasni, míg én azt boncolgattam, hogy egy tízes skálán mennyire vagyok szánalmas. Jó, elég hamar elkezdtem arra használni ezt a bizonyos skálát, hogy pontozzam rajta Carolt, majd magamat, és rövid úton ismételten felhúztam magamat, mert természetesen a barnaság előkelőbb helyre került a képzeletbeli rangsoromban. Oké, így utólag elismerem, nem voltam valami épeszű azokban a percekben…
Egy idő után csillapodott a haragom, és a helyét átvette a totális magatehetetlenség. Csalódottan ültem le az ágyra, könyökömet megtámasztottam a térdemen, míg arcomat a tenyerembe temettem. A szemeimet lesütöttem, és az ajkamba harapva próbáltam kitalálni, hogy mégis mennyi méltóságom maradt. Azt hiszem, pont semmi.
-      Szöszi – szólalt meg David, a következő percben pedig besüllyedt a matrac mellettem, és megéreztem a fiú ujjait az államon, amik gyengéd, de határozott mozdulattal arra késztettek, hogy ránézzek. – Nem szeretném, hogy félreérts – kezdett bele -, de többet jelentesz te nekem annál, mintsem hogy egy ilyen valaki miatt megbántsalak. Carol csak egy haver, a nevén kívül körülbelül semmit nem tudok róla, és ezen nem is áll szándékomban változtatni.
-      Nekem még a nevemet sem tudod - bukott ki belőlem a világ legnevetségesebb válasza, mire David elmosolyodott.
-      Dehogynem, de élvezem, hogy ez a becenév csak az enyém – vallotta be.
Természetesen az ellenállásom eddig tartott. David tökéletesen ráérzett arra, hogy mégis mit szeretnék hallani, így rövid úton már túl is tettem magam a focipályán történteken. Hátam alatt hamarosan megéreztem a matracot, ujjaim pedig rövid úton már a kék mez alatt jártak.
-      Akkor az enyém? – tudakoltam, miközben segítettem megszabadulni tőle a fiúnak.
-      Kié másé, lenne?
Azt hiszem, a csapatépítésnek is meg van az előnye. Csak jól össze kell veszni mindenkivel, és egy olyan vallomást kapsz, amit soha nem felejtesz el. Bár David kihangsúlyozta, hogy ne értsem félre a szavait, a fantáziám természetesen elkalandozott. Egyetlen egy pillanatra, de el tudtam képzelni, hogy július huszonhetedike nem a kapcsolatunk vége.

A. D. Sawyer

A következő részből:
"A remek feledés, a bosszú – súgta Halim, a következő pillanatban pedig már meg is csókolt." Kérlek szépen ne kövezzetek meg :D

24 megjegyzés:

  1. Wow! Ismét szuper lett, bár az ilyen részeket én kifejezetten utálom olvasni... Ilyenkor már én égek a szereplő helyett:D Sajnos ehhez hasonló részek is kellenek... Mindenesetre David most is nagyon cuki volt, Brad-et szerintem megkeresem és kinyírom (el sem hinnéd milyen harcias vagyok:D), akárhol is legyen, Halim-re a kövi rész tartalmából pedig iszonyat pipa vagyok... Na mindegy, nem is fecsegek tovább, mint írtam szuper rész volt, Carol-t én is megtéptem volna (kicsit erőszakos vagyok, na). Siess vele, és így tovább!:) ♥

    xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :) Egész pontosan melyik részt utálod olvasni, nem esett le... :D Privátban majd elküldöm Brad lakcímét, hogy kinyírhasd :D
      Azért nem tudod a hátterét annak a mondatnak, de majd úgy is minden kiderül hamarosan. Ki tudja, lehet Halim a jófiú :D
      Még egyszer örülök, hogy tetszett! Sietek a folytatással - bár igazából már kész ;)

      Törlés
    2. Nem tudom, én egy picit gáznak éreztem Ashton féltékenykedéseit, tipikusan én égek, ha a főszereplő beég, vagy a büszkesége a földet (tudom, az eget szokták írni:D) verdesi... :D Ilyenkor mindig felkiáltok, hogy nem ááár, én ezt nem akarom olvasni, mert ez olyan gázzzz:D Sejtem, mi állhat a háttérben Halim mondata miatt, de azért akkor is.... Rendben várom már:))

      Törlés
    3. Ja, értem! :) Én a filmeknél szoktam a nyálas, romantikus részeknél ugyanígy "ne mááááár"-ozni. Amúgy régen én is tök túlzónak, meg gáznak éreztem az ilyen féltékenykedős jeleneteket, de mostanában egyre jobban átérzem :D

      Törlés
  2. Ne mar ne Halim!! :/ TeamDavid <3 <3 rgyebkent szuper lett foleg a vege :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szegény Halim, senki se szereti :D Mondjuk én se, de ez részlet kérdés :D Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy írtál! ;)

      Törlés
  3. A következő kedvcsináló piszkosul aljas egy húzás volt :DD Imádtam a rész, mint mindig. :D Én is nekimentem volna Carolnak, David meg tipikus pasi, nem veszi észre, ha egy csaj ott kelletti magát mellette és utána nem érti, hogy miért van Szöszi felháborodva.. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, nagyon szemét vagyok, de most mondd azt, hogy nem keltette fel az érdeklődésedet :D
      Nagyon örülök, hogy tetszett a rész :) Hát igen, David hajlamos arra, hogy csak saját magát vegye észre, de hát ez van :D A pasik már csak ilyenek :D

      Törlés
  4. Miiiiiiiiiiiiiii
    Jajj az a kedvcsináló eléggé felhúzott, de majd meglátjuk mi lesz belőle :D
    Még mindig nagyon tetszik a story egyszerűen maga a tökély. Ashton féltékenységi kirohanásain csak nevetni tudtam :D Nagyon jó és már alig várom az új részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy elérte a célját a kis részlet :D
      Köszönöm szépen, nagyon boldog vagyok, hogy ennyire tetszik a történet! :) Én is jól szórakoztam, miközben írtam. Sietek a folytatással :D

      Törlés
  5. *Oké, ne legyél féltékeny* *Nem, csak leírta Neymar nevét és a mezszámát* *Nem, semmi szükség ökölbe szorított kezekkel olvasni* *Valószínűlg pontosan ugyanannnyi esélyünk van Neynél, azaz semmi* *Oké, most már tényleg idegesítő vagyok, hogy minden egyes Neymarzete-re féltékeny leszek* *Nyugi, még mindig csak annyi volt, hogy leírta a nevét* *Elvégre csak több millió lány odáig van érte, nem nagy cucc. Tényleg.*
    Bocsi, de kb ezek játszódtak le bennem, amikor elolvastam életem szerelmének a nevét. :D ♥ Van egy olyan idegesítő tulajdoságom, hogy akárhányszor ha kiderül valakiről, hogy ő is szereti Ney-t, akkor elképesztően féltékeny leszek, csak fogalmam sincs, hogy miért.
    De nem tudlak utálni, mert ettől függetlenül nagyon jó rész lett. Na meg a részlet a következő részből... :D #mégmindigTeamHalim #andTeamNeymarOfCourse

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tökéletesen átérzem a helyzetet, én nem is vagyok hajlandó például Neymar fanfictiont olvasni, mert egyfelől teljesen más személyiséggel ruházzák fel a srácot, másfelől pedig nem olvasom el, ahogy valaki mással összejön. :D Azt nem is tudom, hogy elmerjem-e mondani, hogy Neymaros ágyneműm van :D
      Örülök, hogy tetszett a rész! :) A TeamHalim még mindig fura, bár ha belegondolok a következő rész eseményeibe... :D
      TeamNeymarOfCourse :D

      Törlés
    2. Még ha egymásra is féltékenykedünk, azért átérezzük egyás helyzetét. :D Én is utálok Neymar fanfiction-t olvasni, mindig féltéken leszek a kitalált szereplőkre... logic. Volt egy, amit eleinte olvastam, mert jóban voltam az írójával, de mindig csak felidegesítettem magamat rajta, így abbahagytam. :D (De ettől függetlenül én is írok egyet. A saját szereplőimre nem vagyok féltékeny. Amúgy valaki azt mondta, hogy sikerült úgy átadnom Ney karakterét, mint amilyen a való életben *proud :3* :D) Én is akartam olyan ágyneműt venni, csak olan drága. :/ De helyette van Neymaros telefontokom, könyveim, naptáram, és Brazilos pólóm. :D
      Ne már, mi lesz a kövi részben még a csókon kívül? :D Amúgy fogalmam sincs, hogy miért szeretem Halim-et jobban, de velem mindig ez van. Akárhányszor ha olvasok egy blogot vagy egy könyvet, mindig, de mindig a másik, kevésbé favorizált fiúnak drukkolok. (Kivételt képez ez alól az Szjg, ott #TeamCortezForever)

      Törlés
    3. Igen, én is írok/írtam egy Neymar fanfictiont. Az első rész után közölték, hogy nem szimpatikus a főszereplő lány, így végül arra jutottam, hogy inkább nem írom meg. Nem tett volna jót az önértékelésemnek :D Mondjuk kicsit tényleg érdekes egy nőszemély volt a lány, meg az alapötlet is sántított, de nekem még mindig ez a top 1 a "hogyan fogok találkozni Neymarral" listámon.
      Én úgy szeretnék egy Neymar mezt, de vagy nincs a méretemben, vagy nincs nálam pénz, mikor látok... Neymar könyvem nekem is van, egyet elolvastam, egyet meg most olvasom, és bár elég száraz a szöveg, ettől függetlenül át fogom rajta rágni amgam, mert hát mégiscsak Neymarról szól. :D Illetve nekem a legnagyobb ereklyém egy FC Barcelonás medál, amitől nem vagyok hajlandó megválni. Mindössze estére, meg úszáskor veszem le, de egyébként esélytelen, hogy ne legyena nyakamban.
      Majd kiderül! :) Én imádtam írni, bár lehet egy kicsit túllőttem a célon, de majd a bétám úgyis megmondja :) Általában én is a kevésbé kedvelt srácokat szeretem, például a Párválasztó sorozatban én Aspent szerettem, az SZJG-ben meg a végére már senkit, de hát ez van :D Igazából én rendszerint a beszólogatósabbakat szeretem, és hát David erre tökéletes :) Illetve Halim ugye mintázva van valakiről, úgyhogy előfordulhat, hogy vele szemben kissé előítéletes vagyok :)

      Törlés
    4. Én is úgy írtam meg, ahogyan találkozni szeretnék vele. Bár nálam 3 variáció van, de kb mindegyik lehetetlen... az egyikhez (ahogyan írom a fanficet is) kellene egy kisöcsi, a másikhoz Messi húgának kéne lennem, a harmadiknál pedig Ronaldo megcsalt exének... :D
      Én akár férfi XXL-eset is képes lennék hordani, ha lnne rá pénzem. :D Csak sajnos nincs. De majd augusztusban, amikor is... tadadadaaaa, megyek Barcelonába. *-* Meccsre. Spanyol Szuperkupa. Élőben a kedvenc csapatom, életem értelme, és a legjobb trió a világon. Még mindig nem fogtam fel. És bocsi, hogy ezzel "fájdítom a szívedet", csak egyszerűen konkrétan minden szembejövőnek elújságolnám az utcán. D hülyének néznének és beszólogatnának, úgyhogy nem teszem. :(
      Melyik könyvet olvasod épp? Ha száraz a szövege, akkor gondolom Luca Caioli-tól, nem? Tőle megvan a Messis könyv is, azt még én sem olvastam ki teljesen, pedig ki kéne, mert őt is nagyon szeretem.
      Kár, hogy pont te nem szereted Halimet, így nem számíthatok semmi jóra hosszútávon. :( Csak a személyisége van mintázva, vagy a viselkedése is? Mert ezt már olvastam még valamelyik díjnál is, és néztem is egy nagyot, mert az durva, ha a tengerparti jelenet veled is megtörtént. :S

      Törlés
    5. Jaj, nagyon tetszett ez a Ronaldo megcsalt exe :D Én Nekem öccsi is kéne, illetve át kéne vetúdnöm a biztonsági korláton kezembene gy alkoholos filccel és percek alatt meg kéne győznöm Neymart arról, hogy hívja fel azt a számot, amit rápingálok a mezére, miközben kivonszolnak az őrök. Ja, meg kéne tudnom spanolyul vagy protugálul, hogy minimálisan értsük egymást :D
      Jaj, de jó Neked! Ráadásul még tök jó meccs is lesz. Én majd itthonról nézem és megpróbállak kiszúrni a tömegben :D Vigyél amgaddal valami zászlót, vagy valami :D Én még csak a Real stadionjába jutottam el, akkor sem meccsre, de egyébként iszonyú jól meg volt csinálva, bár a barca stadionja a képek alapján szebb. :)
      Igen Luca Caioli. Már olvastam tőle a Ronaldosat, a messisből még húsz oldal van kábé, a neymarnak meg a felénél tarthatok. Száraz a szöveg, de egy-két jó sztori van benne :) A másik könyv meg az volt, amit elvileg Neymar meg az apja írt. Azért látszik, hogy nem az irodalom az erősségük, de aranyos volt :)
      Hát, őszinte leszek, a viselkedését is. Utolsó napom volt Törökországban, mikor összeakadtunk... Mindegy, lerendeztem :)

      Törlés
    6. Haha, azt hiszem, ugyanaz -vagy legalábbis nagyon hasonló - az elképzelésünk arról, hogy mégis hogy jöjjünk össze Ney-jel. :D A telefonszámfelírs is jó ötlet. :D Bár én úgy terveztem, hogy a nemlétező öcsém berohan autogramért, én meg utána, de ő előbb ér oda, Ney meg van olyan cuki, hogy nem dobat ki minket a bizti őrökkel. A többi meg majd avalhogy alakulna, de nekem is ez a No. 1 a listámon. :D Én spanyolul tudok két mondatot. Sört kérni, illetve megkérdezni egy fiút, hogy lesz-e a barátom. Portugálul meg káromkodni. :D
      Valami nagy transzparensre gondoltam, hogy kéne csinálni valamit egy jópofa szöveggel, hátha akkor mutatnánaka nagy kivetítőn. :D Bár nem tudom, hogy lesz-e elég bátorságom bevállani...
      Hát, én a Bernabeu-ba/be(?) annyira nem szívesen mennék, hacsak nem egy El Clasico-ra. Ahogyan Ronaldos könyvet se szívsen olvasgatok... Te szereted? Én a Luca Caioli könyvet (a Neymarosat) kb 2-3 nap alatt kiolvastam, nem tudom, nekem nem volt annyira száraz. Tényleg vannak benne édes sztorik (52 labdával aludt a drága :D), akárcsak a másikban, azt is nagyon szerettem. :) (Kedvencem belőle, hogy mindig elhagyja a díjait, meg trófeákat különböző hotelszobákban. :D) A harmadik könyvről hallottál már? Azt egy magyar csávó írta, Margitay Zsolt. Az is inkább a tényeket közli, és inkább a karrierjével foglalkozik (bár azért abban is akad egy kevés magánéleti dolog), de abban vannak képek. Ja, és még a Luca Caioli könyvre visszatérve... a vége felé lesz egyegyetlenegy mondat, ami nagyon idegesített. Bruna Putazine... Azt írták, hogy a menyasszonya. Pedig soha nem volt az... Na mindegy, nem spoilerezek.
      Uhh, az durva lehetett. :S Lerendezted? Tökönrúgással, mint Szöszi? :D Meg is érdemelte. (Persze nem Halim, hanem az igazi. Halimet szeretjük. Legalábbis én szeretem.)
      Ui.: Amúgy egkérdezhetem, hogy hány éves vagy? :) Csak azért, mert a fogalmazásodból idősebbnek tippellek, de Instán az össze Neymar rajongói oldalaknál én vagyok a kommentelő követők közül a legidősebb a 17 évemmel.
      Amúgy jól elbeszélgetünk kommentekben. :D Nyugodtan szólj rám, ha sok vagyok, és nem szeretnéd, hogy Neymarról írkáljak a bejegyzés alá. Tényleg, megértem.

      Törlés
    7. Igen, egy darabig az én sztorim sem úgy végződött, hogy kidobnak az őrök, hanem, hogy Neymar rögtön meglát bennem valami különlegeset, ezért a kispadról nézhetem végig a meccset. Ő mesterhármast rúg, amit természetesen az én pozitív kisugárzásomnak fog tulajdonítani, és mindenki boldog. :D
      Én a telefonomról tanulok portugálul, illetve tanultam, mert most elsősorban az olaszra vagyok ráállva, mert apukámék odaköltöznek, szóval egyelőre nagyobb esélyt látok arra, hogy az olasz tudásomat kell előszednem, mintsem a spanyolt/portugált.
      Eddig már eljuttottam a könyvben, az a labdás tényleg nagyon cuki rész volt. A másik könyvről is hallottam már, csak valahogy addig még nem jutottam el, hogy megvegye, de majd idővel mindenképpen a polcomon figyel majd.
      Amikor a Bernabeauban jártam, akkor még nem voltam elvetemült rajongó, bár azt hiszem, ha most lenne lehetőségem megnézni, akkor is szívesen tenném. Bármennyire is Barca és Neymar rajongó vagyok, azért szeretem a Real játékát, és meg is nézem. Ettől függetlenül mindig ellenük drukkolok :D Ronaldoban pedig becsülöm azt a munkát, amit beletesz a fociba, és érdekelt, hogy ő mégis milyen múlttal érkezett, hogy valóban nagyképű-e (igen), meg hasonlóak. :)
      Én Neymar barátnőire nem keresek rá a neten soha, mert akkor önértékelési problémáim lesznek... :D
      Hát igen lerendeztem, pontosan úgy, ahogy azt Szöszi tette. És hidd el, hogy abban a srácban semmi szerethető nem volt. Egy cigiző, bájgúnár volt, irdatlan jó felsőtesttel és cuki mosollyal... oké, valami pozitív mégiscsak van benne. :) Mondjuk az is igaz, hogy Halimmel ellentétben, ő nem kapott plusz napokat.
      Idén nyáron töltöttem be a 17-et, szóval úgy fest, annyi éves vagyok, amennyi te. :D
      Nem baj az, engem speciel nem zavar. Neymar pedig bárhol megfér :D

      Törlés
    8. Ezt pedig csak azért, hogy páros maradjon a hozzászólás szám :D

      Törlés
  6. Szia!:)
    Először is: baromira tetszik a történeted!! Már éppen azon gondolkoztam h szégyen szemre este fél kilenckor elmegyek aludni..hát igen 17 évesen nem épp ilyen nyári este a "menő"..aztán megtaláltam a blogod és annyira lebilincselt, hogy most itt pöttyögöm neked a kommentet hajnali egykor (naa ki a legmenőbb?..viccelek..abbahagytam sorry :D)
    Másodszor:nagyon nagyon tetszik a stílusod..az hogy gyorsan halad a történet és mégsem érzem azt hogy fejezetek maradnak ki! A karaktereket meg tudom egymástól különbözöztetni (és igen azt hihetné az ember, hogy ez alapvető...de olvastam pár könyvet (!!) Ahol konkrétan elvesztettem a fonalat es fogalmam sem volt milor beszél a lány és mikor a srác. .khmm)
    Harmadszor: fuuuuuu de utálom Brad-et!
    Negyedszer: fuuuu de imádom Davidet*-*
    Ötödször :remélem az öccséről még derülnek ki dolgok ^^
    Hatodszor: a legnagyobb hibája a blognak..h nincs vége..vagyis h emiatt nem tudom egyben a végéig elolvasni..emiatt pedig meg fog ölni a kíváncsiság!!
    Hetedszer:oke azt hiszem így elsőre pont hatszor több lettem mint terveztem..sorry:$
    Ui: úgy teszek mintha a részletet nem láttam volna ezzel megadva neked a lehetőséget h változtass..khm :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon szépen köszönöm, örülök neki, hogy tetszik a sztori! :) Ezzel a menő nyaraddal nem vagy egyedül, én is remekül el tudok aludni fél kilenckor. ;) Ettől függetlenül örülök, hogy sikerült lekötnöm a figyelmedet eme késői órákon, és annak is, hogy hajnali egykor képes voltál rávenni magad egy kis kommentelésre. :D
      A történet haladásával kapcsolatban mindig bizonytalan vagyok, félek attól, hogy túl sokat vagy éppen túl keveset adok egy adott bejegyzésben. Mindig jól esik, mikor valaki egy hozzászólásban megnyugtat arról, hogy jól csinálom, úgyhogy köszönöm :)
      Jelenleg wordben a 17. bejegyzést írom, még ott se jutottam a végére, szóval egy darabig még el fog tartani a sztori, de remélem azért a végéig életben maradsz :D Majd óvatosabban bánok ezekkel a részletekkel :)
      Az egyik kedvenc nejegyzésem a folytatás, sajnos a csók marad, de meglátom tehetek-e valami engedményt az ügy érdekében :D
      Köszi, hogy írtál!

      Törlés
  7. Ismét egy fantasztikus rész :) és ismét tiszta ideg vagyok, hogy mi fog történni :D nagyon jó rész lett, talán nekem is ez az eddigi legjobban tetsző rész. Várom a folytatást, remélem hamarosan hozod! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszett! :) A folytatás legkésőbb hétfőn érkezik, úgyhogy kitartás! :)

      Törlés