Téli bejegyzés #6 – 2015.12.17

Sziasztok! :)

 

Íme a sokatok által várt 6.Fejezet! :) A végére tekerni nem ér!

Nagyon szépen köszönöm azt a rengeteg kommentet, amit hagytok nekem, ez alá a rész alá is nagy nagy szeretettel várom a véleményteket, illetve hogy melyik fiú pártján álltok. Annyira imádom látni, hogy vannak még kitartó Theo rajongók, bár azt hiszem a Szabi drukkerek fanatizmusa nagyobb mértékű, legalábbis a hozzászólások alapján :D

Jó olvasást, és ha időtök engedi, hagyjatok nyomot magatok után! :)

Téli bejegyzés #6 – 2015.12.17

Hát elég egy abszurd napon vagyok túl, már ha azt, hogy Szabi váratlanul betrappolt a szobámba, majd közölte, hogy márpedig előre elpróbáljuk Theo és az én randimat abszurdnak nevezhető… Persze azért ne rohanjuk ennyire előre, mert ez délutáni dolog, úgyhogy kezdjük ott, ahol befejeztem!

Tegnap este Szabi fél kilenckor kegyeskedett nekiállni a beadandónak, amiből persze semmi nem lett, mert a töménytelen hülyeségen kívül, semmi gondolat nem fogalmazódott meg bennünk. Végül elfeküdtünk a kanapén, és Theo-val és Vivivel kiegészülve megnéztük a Hobbit első részét. Alapvetően Szabival mi nagyon háklisak vagyunk a szinkronhangokra, így mindig eredeti nyelven nézzük, míg Vivi kicsit bizonytalan az angoltudásában, így rendszerint megajándékozzuk őt felirattal.

A film után persze már semmi kedvünk nem volt magyarozni, így megállapodtunk abban, hogy majd korán felkelünk, és reggel összedobunk valamit. Itt már sejtettem, hogy ebből az lesz, hogy én valóban felkelek, majd lelkiismeret furdalástól vezérelve összedobok két oldalt, míg Szabi kényelmesen alszik a saját ágyában, de ettől függetlenül persze belementem, mert már hulla fáradt voltam. Reggel beigazolódott a gyanúm, Szabi az összes ébresztési módszeremre immunisnak bizonyult, így durcásan bevonultam a szobámba, majd a tankönyv és a szöveggyűjtemény segítségével igyekeztem minden fontos dolgot leírni Adyról. Épp a költői hitvallását próbáltam viszonylag részletesen tárgyalni, mikor kinyílt a szobám ajtaja, és Szabi lépett be rajta.

- Jó reggelt, Baba! – köszönt vidáman, mire csak egy szúrós nézést kapott válaszul. – Jaj, a magyar! – kapott színpadiasan a fejéhez, de vigyorából pontosan tudtam, hogy soha egy percig nem állt szándékában valóban segíteni a megírásában.

- Te vagy a világ legrosszabb tanulópárja! – adtam azért a tudtára, mire csak megvonta a vállát.

- Tudod, hogy engem másért szeretnek az emberek…

- Mégis miért? – tettem fel óvatlanul a kérdést.

- Páratlan sármomért, lenyűgöző humoromért, a lebilincselő társalgási képességemért – kezdte el sorolni, de itt inkább leintettem, mert félő volt, hogy túlságosan belelovalja magát, és estig folytatja.

- Mit akarsz Szabi? – tértem inkább a lényegre, és bár a fiú vonakodva, de hajlandó volt befejezni az önfényezést.

Legjobb barátom, mintha minimum valami hatalmas titkot szeretne megosztani velem becsukta maga mögött az ajtót, kulcsra zárta, majd még az ablakoknál is besötétített. Szemmel láthatóan épp egy roppant fontos küldetés részleteiről állt szándékában beszámolni, és bár legszívesebben ráförmedtem volna, hogy hagyja abba az idétlenkedést, az a kisfiús rajongás, amivel kémnek képzelte magát, megmosolyogtatott. Szabi hamarosan már kellően biztonságosnak érezte a szobámat a fontos információ átadására, így kényelmesen elterült az ágyamon, majd mutatóujjával lustán intett, hogy menjek oda.

- Te bejössz a szobámba, végignézed, ahogy egyedül megírom a közös beadandót, majd pofátlanul még intesz is, mint valami inasnak? – szaladt fel a szemöldököm.

- Hogy neked mennyi problémád van! – tárta szét a kezét, mire csak hozzávágtam a tolltartómat, majd azért csak odamente az ágyhoz.

Hamarosan pedig beavatást nyertem a srác tervébe miszerint a mai nap folyamán meghív mindnyájunkat szombatra az uszodába, majd Vivivel kifarolnak a dologból, hogy kettesben lehessek Theo-val. Itt persze furán néztem rá, hiszen egészen idáig feltett szándéka volt, hogy mindig alkalmatlankodjon, ha éppen kettesben lennék a sráccal, de Szabi igen hamar felvilágosított arról, hogy itt szó sem lesz semmiféle romantikázásról, egész egyszerűen csak előkészítjük a terepet Theo pofára ejtésére. Értetlenül meredtem rá, hiszen egy percig sem gondoltam, hogy legjobb barátom komplett haditervet készít a fogadás megnyerése érdekében. Az egészet csak azért mondtam el neki, hogy végre leakadjon a dologról, de szemmel láthatóan csak még inkább felpörgött a tudatra, hogy az olasz sráccal való kapcsolatom egy fogadáson alapszik, aminek megnyerése egy nap leforgása alatt Szabi rögeszméjévé vált.

- Egész pontosan mit akarsz ezzel az uszoda dologgal? – kérdeztem végül rá.

- Délután majd elmondom részletesen. Hatkor találkozunk a szobádban, és felkészítelek a randidra!

- Szabi, te hülyének nézel?

- Hatkor Baba, hatkor! – kelt fel az ágyról, majd mielőtt tiltakozhattam volna, már ki is vonult a szobámból.

Ezek után persze egész nap ezen agyaltam. Az oké, hogy az ember a barátnőjével átbeszéli, hogy mégis miről beszélget majd a randin, meg hogy közösen találják ki, hogy mit vegyen fel, de egy fiú legjobb baráttal azért ez necces. Vagy csak szerintem tiszta abszurd a dolog? Igazából most már mindegy, túl vagyunk rajta, de hogy mégis hogyan… pfff, lesz miről mesélnem!

Sajnos Szabinak suli után még volt egy foci edzése, így kénytelen voltam villamosozni, de legalább Theo csatlakozott hozzám, mert kivételesen ugyanannyi óránk volt. Leginkább a napunkról társalogtunk, illetve a másnapi bécsi programot tervezgettük, ugyanis ma kaptunk néhány prospektust, hogy mégis miket lehet érdemes megnézni. Én igazság szerint már rengetegszer voltam Bécsben a szüleimmel, így nem igazán kínált olyan helyszínt, ahol még nem jártam volna, de azért egy-két helyre bármikor szívesen visszamegy az ember. Theo velem ellentétben még nem járt Bécsben, az ő szülei inkább az egzotikus helyeken nyaralós típusok.

- Te is jössz szombaton az uszodába? – dobta be a következő kérdést a srác.

- Persze – bólintottam. – Ez az utolsó közös program karácsony előtt, ki nem hagynám – színleltem lelkesedést, holott pontosan tudtam, hogy közös programnak nyoma se lesz szombaton, tekintve, hogy a társaság fele le fogja mondani.

- Szuper, már úgy is akartalak látni bikiniben – nyögte be a srác, mire persze megsuhintottam az iskolatáskámmal.

- Hol a jó modor? – kérdeztem nevetve.

- Te vagy Szabi legjobb barátja. Ezek után nem hiszem el, hogy jó modor alapján válogatsz – röhögött fel a srác.

- Jó, ott a pont! De csak hogy tudd, Szabi igenis tud udvarias lenni. Csak jól álcázza…

Hazaérve konstatáltuk, hogy semmi meleg kaja nincs itthon, így arra jutottunk, hogy meglepjük magunkat valami finommal. Theo felvetette, hogy csináljunk valami olasz tésztát és mivel Vivivel mindketten élünk-halunk az itáliai konyháért, egy másodpercig sem volt kérdéses, hogy támogatni fogom a fiú javaslatát. Rövid úton a srác már a hűtő tartalmát vette szemügyre, míg én gondoltam felteszek forrni egy kis vizet a tésztának. Na, pont eddig tudtam rutinosan mozogni a konyhában, ugyanis épp lelkesen szórtam bele egy kevés sót a vízbe, mikor Theo kikerekedett szemekkel elhúzta a kezem.

- Porcukor nem kell bele – közölte, mire hitetlenül nyaltam meg az ujjamat.

Az édes íz biztosított arról, hogy teljesen inkompatibilis vagyok a főzéssel, illetve arról is gondoskodott, hogy zavaromban elvörösödjek. Azért lány létemre igazán illene megkülönbözteti a sót a porcukortól. Még csak állagban sem hasonlítanak, az istenért! Theo látva, hogy éppen készülök a föld alá süllyedni, elmosolyodott, majd oldva a hangulatot belenyúlt a porcukorba, és mutatóujját végighúzta az arcomon. Az érintésétől kirázott a hideg, egy pillanatra késztetést éreztem arra, hogy lehunyjam a szemet, és a többi érzékszervemre bízzam, hogy kiélvezze a fiú közelségét. Hallani a szaggatott légzését, érezni arcszeszének férfias illatát, kiélvezni tenyerének kissé érdes, mégis lány tapintását. Annyira bele tudtam volna simulni a pillanatba, de mielőtt ténylegesen elengedtem volna magam, Theo nyakon borított a porcukorral. Kikerekedett szemekkel bámultam a srácra, miközben az orromba szökő portól eltüsszentettem magam. Fekete pólómon állt a hófehér cukor, míg a hajam úgy nézett ki, mintha valami veszettül elrontott színátmenetes festés lenne rajta.

- Ezt nem úszod meg! – jelentettem ki, majd a konyhapulton lévő ketchup után nyúltam, és gondolkodás nélkül nyomtam össze a tubust.

Theo arca telibe kapta a szószt, majd mivel leszegte a fejét, hogy kímélje a szemét, a haja is kapott egy keveset. A srác hitetlenül simított végig fekete tincsein, következő pillanatban pedig már fenyegető pillantásával találtam szemben magam. Azonnal dekódoltam az üzenetet, átsiettem a konyhapult túloldalára, és miközben fél szemmel a támadásra készülő fiút lestem, igyekeztem valami megfelelő eszközt találni a konyhacsatánkra. Épp egy nagyobb méretű szakácskönyv után nyúltam, mikor Theo megkaparintotta a majonézes tubust, amivel azonnali tüzelésbe kezdett. A könyvvel viszonylag sikerült megvédenem magam, de azért nadrágom kapott egy keveset belőle.

Mikor a fiú kifogyott a munícióból, megragadtam a narancslé üvegét, majd gondolkodás nélkül borítottam vele nyakon a srácot. Theo persze elkapta a kezem, de várakozásommal ellentétben, nem eresztette el. Sőt, közelebb húzott magához, mire nekisimultam a felsőtestének, aminek köszönhetően esélyem se volt újabb támadást indítani ellene. Két csuklómat könnyedén tartotta fél kezével, míg másikkal kivett a zöldséges tálból egy már meglehetősen puha paradicsomot, amivel vészesen közelített a fejem teteje felé.

- Ne, légyszi ne! – sikítottam fel, miközben próbáltam kikeveredni a fiú „fogságából”, de nem igazán jártam sikerrel. – Nyertél, csak ne nyomd bele a hajamba! – adtam meg magam.

- Mit kap a nyertes? – vigyorodott el a srác, miközben keze megállt a mozdulat közben.

- Egy mosolyt? – próbálkoztam be ártatlanul.

- Tudsz te ennél jobbat is – kacsintott.

- De nem számodra – öltöttem ki rá a nyelvemet, mire persze a paradicsom a hajamban végezte.

Végül valahogy megembereltük magunkat, összetakarítottunk a konyhában, majd nekivágtunk másodjára is a főzésnek. Ezúttal sikerül valóban sót szórni a vízbe, majd a pultra könyökölve figyeltem, ahogy Theo elmélyülten paradicsomszószt önt egy serpenyőbe. Teljesen átszellemülten főzött, látszólag random fűszereket szórt bele a szószba, de mikor felém nyújtotta a fakanalat, hogy kóstoljam meg mit alkotott, majdnem lehidaltam attól a páratlanul finom íz kombinációtól. A fiú elégedett mosollyal vette tudomásul, hogy ízlik, amit főzött, majd mögém lépett, úgy, hogy teljesen beékelődtem a pult és a csípője közé. Ahogy hátam nekisimult a felsőtestéhez, akaratlanul is különféle képek kezdtek el kergetőzni az agyamban, példának okáért, hogy egy hétvégi reggelen a srác félmeztelenül kitárja a szobaajtót kezében egy tálcával, amin mindenféle frissen sült pékárú sorakozik, majd lábával becsukja maga mögött a nyílászárót, mellém telepszik, és hát izé… a többi nem szalonképes.

- Most öntsük össze – súgta a fülembe, amibe persze minden egyes porcikám beleremegett.

Nagy nehezen sikerült karjaimat mozgásra bírni, ujjaimat ráfontam a lábas füleire, majd a fiútól kicsit nehézkesen, de sikerült beleöntenem a tartalmát a szűrőbe. A spagetti tészta persze nem fért át a lyukakon, így mikor a víz eltűnt a lefolyóban, megemeltem a szűrőt, majd óvatosan, hogy a szósz ne fröcsköljön szanaszét, beleborítottam a serpenyőbe. Automatikusan nyúltam a fakanálért, hogy összekeverjem ételünk két fő elemét, de még egy kavaráson se voltam túl, mikor Theo ujjai összezáródtak az enyéim körül. Nem bírtam ki, hogy ne pillantsak rá fel, mire barna tincseim lehullottak a jobb vállamról, szabaddá téve ezzel nyakam vonalát. A fiú tekintete azonnal rávillant a fedetlen bőrterületre, majd ajkán pajkos mosoly jelent meg. Nem is tudtam hova tenni a reakciót, egészen addig, míg legnagyobb meghökkenésemre Theo közelebb hajolt, mire megéreztem ajkait a bőrömön. Akaratlanul is kiszakadt belőlem egy sóhaj, miközben forróság áradt szét a testemben, majd mivel gyakorlatilag beleszédültem az érintésébe, kénytelen voltam lehunyni a szemeim, hogy tökéletesen ignorálni tudjam a külvilágot. A fiú ajkai idők közben lusta mozgásba kezdtek, majd amilyen váratlanul jöttek, olyan gyorsan távoztak is.

- Ott volt egy kis ketchup – közölte teljes természetességgel a srác, miközben én szinte elfehéredett ujjakkal szorítottam a pultot, mert félő volt, hogy összeesem.

- Aha – préseltem ki magamból végtelenül szerencsétlen hangon, majd kicsit megráztam a fejem, hogy észhez térítsem magam. – Te folytasd a tésztát, én meg megterítek! – slisszoltam el a pult szegélye és a srác csípője közül, és meg sem várva a fiú válaszát, a tányéros szekrény felé vettem az irányt.

Épp az utolsó szalvétát hajtogattam össze, mikor nyílt a bejárati ajtó, és Vivi lépett be rajta. Figyelmemet nem kerülte el, hogy az előszobából még visszafordult egy gyors csók erejéig a titokzatos udvarlójához, majd a kulcs már fordult is a zárban, a srác pedig eltűnt a szemem elől. Barátnőmnek mániája, hogy amíg egy fiúval nem tölt el három jó randit, addig nem mutatja be nekünk. Úgy van vele, hogy az egyéjszakásokat minek, hiszen azokra ő sem emlékszik másnap, míg a két randisokat azért nem, mert az még fordulhat komolyabbra és nem akarja elijeszteni velünk szegény srácot. Persze a velünk alatt leginkább Szabit érti, aki testvéries féltéssel kezeli a mi szerelmi ügyeinket, így három kérdés elég neki ahhoz, hogy porig alázza a potenciális partnert.

 - Jó volt a mozi? – érdeklődtem, miközben Vivi felakasztotta kabátját az előszobai fogasra.

- Hát, nem igazán tudom, hogy miről szólt a film. Késtünk tíz percet, és mivel már az elején elvesztettük a fonalat, találtunk jobb elfoglaltságot… - pirult bele a mesébe, mire csak megforgattam a szemeimet.

- Legközelebb ugye be is mutatod a lovagod?

- Ha jól sikerül a randi, akkor mindenképp – ígéri meg a lány. – Amúgy, mi ez a jó illat? Rendeltetek kaját?

- Mi főztünk! – húztam ki magam büszkén. – Jó, igazából inkább Theo, én összesen felraktam főni a vizet, és még azt is elrontottam, de ez részletkérdés – nevettem el magam.

Vivi persze elsietett a konyhába, hogy soron kívüli kóstolót kapjon, majd miközben épp előtört a pedáns énem, és bepakoltam a lány csizmáit a cipős szekrénybe, ismételten nyílt az ajtó, és Szabi jelent meg a küszöbön. Mikor meglátott megajándékozott egy kedves mosollyal, majd teljesen tönkrevágva az aranyos pillanatot, egy nyomdafestéket nem tűrő szókapcsolattal közölte, hogy rohadt hideg van kinn.

~ ~ ~

A vacsora nagyon jó hangulatban telt, tök sokat dumáltunk, majd mivel mi főztünk, Szabiék mosogattak. Ennek kárára ment egy tányér, illetve egy fél tubus mosogatószer, ugyanis Vivi nem igazán volt képben azzal, hogy mégis milyen gyakran kell új adagot nyomni a szivacsra, így minden egyes elmosott edény után újratöltött. A tányér Szabi számlájára íródott, mert ő törölgetett, amikor is kitalálta, hogy márpedig ő át tudja dobni a háta mögött a tálat. Ez igaz is volt, csak sajnos az edény meg sem állt a falig, amiről aztán már huszonhat darabban pattant vissza. Hát ilyen egy idilli albérleti este…

Épp azt hittem, hogy a fiú idő közben elfelejtette, hogy reggel beszívatott egy randi átbeszéléssel, így ölembe vettem a laptopomat, hogy neki álljak bepötyögni a mai napomat, mikor nyílt az ajtó, és egy szőke fej bukkant fel a nyílásban. Elégedetten konstatálta, hogy rajtam kívül nincs senki a szobában, majd akárcsak reggel, kulcsra zárta maga mögött az ajtót, aztán amolyan „vágjunk bele” pózban leheveredett az ágyra. A gurulós székemmel közelebb mentem hozzá, lábamat felpakoltam az éjjeli szekrényre, aztán érdeklődő pillantással vártam, hogy megmutassa, nála mégis hogyan néz ki egy ilyen randevúegyeztetés.

- Akkor első lépésként ki kell választanunk, hogy melyik fürdőruhádba mész – nézett rám halál komoly arccal.

- Hihetetlen vagy Szabi! – nevettem el magam. – Komolyan így próbálod elérni, hogy bikini bemutatót tartsak neked? – forgattam meg a szemeim.

- Aljas rágalom! – kérte ki magának azonnal. – A megjelenés a legfontosabb Baba. Ha a külsőddel eltereled Theo figyelmét, akkor nyert ügyed van. Ti lányok azt hiszitek, hogy ti vagytok a számítóbb nem, de csakhogy tud, mi pasik ezerszer jobban megtervezzük a lépéseinket. Ha sikerül egy picit meglepned a másikat, már lépéselőnyben vagy. Theo nyílván arra számít, hogy a fogadás megnyerése érdekében a lehető legvisszafogottabb lesz a megjelenésed. Na, erre kell rácáfolni! Szóval, hol van az a fekete darab? – pattant fel az ágyról, majd legnagyobb döbbenetemre kihúzta a fehérneműs fiókomat, és elkezdte feltúrni annak tartalmát, hogy megtalálja a fürdőruháimat.

- Ne zavartasd magad! – jegyeztem meg cinikusan, mire a srác egy intéssel jelezte, hogy ez meg se fordult a fejében. Szabi és a tapintatosság…

Igen hamar már egy szál bikiniben pózoltam a szőnyegemen, miközben legjobb barátom kritikus szemmel méregetett. Olyan abszurd volt az egész, hogy még zavarba jönni is elfelejtettem, holott Szabi meglehetősen perverz megjegyzésekkel jutalmazta a kinézetemet. A fiú néha pofátlanul jelezte a mutatóujjával, hogy forduljak meg, és bár egy két cinikus megjegyzéssel a tudtára adtam, hogy ez nem így működik, azért készségesen forogtam össze-vissza, hogy a srác alaposan szemügyre vehessen.

- Én értem, hogy a külső a legfontosabb meg minden, de értékelném, ha nem a fenekemet bámulnád! – háborodtam fel, mikor már öt perce álltam háttal a srácnak egy tanga fazonú alsórészben.

- Jól van, na, egy kis élvezet nekem is jár! – védte meg magát a srác, mire hozzávágtam a strandpapucsomat. – Ez lesz a nyerő darab, rohadt jól nézel ki! Biztos nem akarsz inkább velem randizni? – próbálkozott be, amivel elérte, hogy színpadiasan a plafonra nézzek, amolyan „istenem segíts” pillantással. – Ha nem hát nem! Pedig ezt hagyod ki – mutatott végig magán, mire felnevettem.

Szabi egy mosollyal vette tudomásul, hogy sikerült megnevettetnie, majd mondta, hogy akkor jöhet a következő lépés. Persze a srác el tudta volna fogadni, hogy a továbbiakban fürdőruhában vegyek részt a beszélgetésben, de ki kellett ábrándítanom, így a megbeszélésünk öt perc öltözködési szünet után folytatódott csak. Legjobb barátom persze úgy nézett ki, mint aki épp citromba harapott volna, számára a pántos pólóm és a pizsama alsóm már túl sok ruhadarabnak minősült, de hát mit csináljak én ezzel?

- Mi van még? – kérdeztem felvont szemöldökkel, ugyanis mikor Vivivel készülünk randira, az rendszerint csak a ruhaválogatásból, meg néhány bíztató szóból áll. Azt gyanítottam, hogy Szabi nem fog sok sikert kívánni annak érdekében, hogy heves csókolózásba bonyolódjak majd Theo-val a medence parton, így elképzelni se tudtam, hogy mivel szeretné folytatni a „csajos délutánunkat”.

- Hogy-hogy mi van még? – háborodott fel Szabi. – Most fogjuk végigvenni Theo összes piszkos trükkjét annak érdekében, hogy megnyerje a fogadást – közölte.

- Szabi, azért mert te bevált taktika alapján szeded fel a csajokat, nem mindenki szövöget piszkos terveket annak érdekében, hogy meghódítson valakit – adtam a tudtára.

- Jaj, Baba, nagyon naiv vagy - csóválta meg a fejét lemondóan. – Lehet, hogy egy sima randira nem kész tervekkel érkezünk, de hogyha egy fogadás a tét, akkor nem bízzuk az estét a spontaneitásra. Ráadásul szépfiúnk ugye kedden hazautazik, ergo ezen a randin fogja megalapozni, hogy huszonkettedikéig nyerjen.

- Theo kedden hazamegy? – lepődtem meg, és talán a megengedetnél kicsit csalódottabban csengett a hangom.

- Na, látod, erről beszéltem! – csettintett Szabi lelkesedésében. – Feltehetőleg az a terve, hogy majd mikor félmeztelenül ücsörög melletted a medence partján, és te éppen olvadozol a felsőteste látványától, akkor majd közli, hogy valami fontosat akar neked mondani. Erre te persze ránézel, azt hiszed, hogy valami kettőtöket érintő dologról lesz szó, aztán elhaló hangon közli majd veled, hogy kedden hazautazik, és hogy annyira sajnálja, hogy nem tölthetitek együtt az egész szünetet, mert fogadás ide vagy oda, nagyon élvezi a társaságod. Te persze itt már pocsolyává olvadsz, mire még jobban feléd fordul, mélyen belenéz a szemedbe és pontosan öt másodpercig fog várni, majd közelebb hajol. Ekkor te elhiszed, hogy meg fog csókolni, de legnagyobb meglepetésedre, mindössze egy vizes tincset fog a füled mögé tűrni, majd előveszi a legártatlanabb mosolyát, és a szaunába invitál. Te persze teljesen össze leszel zavarodva, hiszen már sóvárognál a csókjára, amit viszont csak kedden fogsz megkapni, a reptéri búcsúzkodás alkalmával. Ő a diadalmámorában távozik majd, míg te egyedül maradsz a tudattal, hogy az egész csak fogadás volt, és rájössz, hogy a srác még remekül is időzített, meg nem tombolhatod ki rajta a dühödet. Mire visszaér, te már túlteszed magad nagyjából a dolgokon, de ha mégsem, akkor is már elég büszke leszel ahhoz, hogy ne mutasd, hogy veszettül haragszol rá, így ő ügyesen kifarolt a veszekedésből és még a fogadást is megnyerte – darálta le nekem Szabi a fejében gyártott forgatókönyvet.

Ekkor állapítottam meg, hogy legjobb barátomnak agyára ment a csajozás. Álmomban nem gondoltam volna, hogy a fiú így összerakja fejben a randijait, hogy ennyire részletesen kiszámít minden egyes részletet, hogy biztosan célba érjen. Amikor ketten vagyunk, mindig ő az, aki forgatja a szemét, ha a jövőről beszélek, folyamatosan azt hangoztatja, hogy „élj a jelennek Baba”, erre kiderül, hogy mikor nem rólam van szó, olyan hidegvérű számítással dolgozik, hogy egy bérgyilkos megirigyelné. Azért a maga módján bizarr, hogy ilyen szinten ismeri a lányokat. Hogy még azt is kiszámolja, hogy öt másodpercnyi hatásszünet kell egy majdnem csók előtt, hogy biztosan sínen legyen a dolog. Az egészben van valami hátborzongató…

- Szabi, te nem vagy normális! – jelentettem végül ki. – Egyrészt, kizárt dolog, hogy Theo ennyire előre levezette a kapcsolatunkat, másrészt pedig amúgy sem működik, tekintettel arra, hogy eszem ágában sincs olvadozni a felsőteste látványától. Te vagy a legjobb barátom, megedződtem melletted a játszmák terén, úgyhogy kizárt dolog, hogy ilyen átlátszó trükkökkel elérje, amit akar!

- Minden lány bedől ezeknek a trükköknek – vetette ellen Szabi. – Csak meggyőzően kell csinálni.

- Mint ahogy te csinálod, mi? – kérdeztem poénból, de igen hamar rájöttem, hogy ez egy túlságosan elhamarkodott kérdés volt.

- Na, jó! Megmutatom, hogy komolyan vegyél! – jelentette ki a srác.

Ledöbbenve meredtem rá, miközben ő lelkesen magyarázta, hogy akkor az ágyam a medence partja a föld meg a víz, csakhogy viszonylag hihető legyen a sztori. Mivel nem hittem el, hogy komolyan képes lesz eljátszani a randimat Theo-val, csak bólintottam, hogy értek mindent, és kíváncsian vártam, hogy mi lesz ebből az egészből. Lányok, ha mazochisták vagytok, mindenképpen próbáljátok ki egyszer, hogy egy fiúval készültök fel a randira! Jó, mondjuk a pasik nagyja nem annyira megszállott, mint Szabi, de ha csak egy fele ennyire őrült srácot találtok, garantált a végtelen döbbenet.

Még mindig tanácstalanul bámultam a srácra, mikor tovább fokozva a meghökkenésemet, egy könnyed mozdulattal kibújt a pólójából, felfedve ezzel a nyári barnaságot már nélkülöző, de így is végtelenül szívdöglesztő felsőtestét. Bár esküszöm, hogy nem indultam be Szabira, az kétségtelen, hogy tekintetem nagyon lassan vándorolt vissza a fiú arcára, aki ezt egy elégedett vigyorral vette tudomásul.

- Hihetetlen, hogy te még ezt is magamutogatásra használod fel! – sóhajtottam fel, mire a srác csak megvonta a vállát.

- Minden alkalmat ki kell használni – kacsintott. – Amúgy lehet, hogy az én felsőtestemmel kicsit torzított lesz az eredmény, hiszen ezerszer jobban nézek ki, mint Theo, de legalább a legjobbal gyakorolhatsz! – jött elő az egoista énje.

- A lényegre Szabi, a lényegre! – intettem le.

Legjobb barátom vonakodva ugyan, de bólintott, majd kényelmesen letelepedett az ágyam szélére, eljátszotta, hogy lábával fröcsköli egy kicsit a vizet, aztán szinte észrevétlen mozdulattal közelebb húzódott hozzám. Bár feltett szándékom volt, hogy egy pillantásra se méltatom a felsőtestét, mikor Szabi hátradőlt, az a kidolgozott hasizom egyszerűen vonzotta a pillantásomat. Azt fenntartom, hogy nem olvadoztam, de az mindenesetre biztos, hogy határozottan kellemes látványnak találtam azokat az izmokat. Mégis mi a fenéért néz ki ennyire veszettül jól a legjobb barátom?

Épp próbáltam meggyőzni magam, hogy túlságosan látványosan bámulom a srácot, mikor Szabi a következő lépésre tért át, melynek keretében ismét felült, aztán átható tekintettel rám nézett. Pillantásunk összefonódott, és talán életemben nem éreztem még magam ennyire zavarban a fiú előtt. Pusztán a nézésétől gyorsabban vert a szívem, a szokatlanul intim pillanattól a hideg végigfutott a gerincemen, majd bizsergető melegség formájában végigáramlott az egész testemen. Bár közbe akartam szólni, hogy mégis mennyire nevetséges ez az egész, nemes egyszerűséggel megnémultam a fiú tekintetétől, és bár pontosan tudtam, hogy mi fog történi, feszült érdeklődéssel vártam a folytatást.

Szabi valamit magyarázott arról, hogy sajnos kedden elutazik, ezért nem láthat több napig, de igazság szerint nem is tudtam értelmezni a szavait. Teljesen megbénultak a gondolataim, ugyanis idők közben a srác lopva combomra helyezte a kezét, majd tovább ingerelve, még a hüvelykujjával is végig simított fedetlen bőrömön. Legszívesebben felpattantam volna, hiszen egyáltalán nem volt normális, hogy a legjobb barátom ilyen érzéseket vált ki belőlem, de agyam kissé önző része meggyőzőt arról, hogy ez az egész csak színjáték, úgyhogy ne is foglalkozzak vele. Bár pontosan tudtam, hogy a valódi indok az, hogy minden porcikám várta a folytatást, és egész egyszerűen nem voltam elég erős ahhoz, hogy megállítsam a folyamatot. A magammal folytatott vitából a fiú fészkelődése rángatott ki, aminek keretében kicsit jobban felém fordult. A mozdulat a sugallta, hogy teljesen rám fókuszál, hogy rajtam kívül nem érdekli semmi, és bár az egészet csak bemagyaráztam magamnak, volt valami roppant imponáló az egészben.

- Egy – súgta a fiú, miközben ismételten simított egyet a combomon.

A pillantásom automatikusan lesiklott Szabi tenyerére, és egy hosszú másodperc erejéig csak az érintése nyomán megjelenő libabőröket pásztáztam. Kétségtelen, hogy a srác piszkosul értette a dolgát, és bár agyam egy rejtett zugában tudtam, hogy mindez pusztán szemléltetés, határozottan nem a színészi képességeimnek volt köszönhető, hogy úgy reagáltam a fiú mozdulataira ahogy.

- Kettő – húzta tovább a pillanatot, miközben másik kezével ártatlanul az állam alá nyúlt, majd egy gyengéd mozdulattal arra késztetett, hogy ismételten a szemébe nézzek.

A kék íriszek újfent magukba bolondítottak, tekintetem úgy pásztázta a Szabi szemében ülő végtelenséget, mintha minimum egy luxus szálloda erkélyéről meredtem volna a hosszan elterülő óceánra. Bár már ezerszer láttam azt a huncutul csillogó szempárt, mégis úgy fedeztem fel minden egyes milliméterét, mintha az ismeretlent próbálnám feltérképezni.

- Három – fogytak vészesen a másodpercek.

A fiú keze lesiklott az arcélemen, ujjának hegye végigsimított a kulcscsontomon, ami a már megszokott hideglelős érzést hagyta maga után. A fülemben dobogott a vér, a szám kiszáradt, mire önkéntelenül is megnedvesítettem az ajkaimat. Szabi pillantása erre elkalandozott a számra, és talán az az egy másodperc már inkább háromba nyúlt át, mikor ismételten megszólalt.

- Négy.

Az ágy megnyikordult, ahogy a fiú egy hajszálnyival közelebb húzódott hozzám. Lábaink összesimultak, és a testéből áradó forróság teljesen lebénított, ahogy az a végtelen melegség egész egyszerűen körbeölelt. A furcsa paradoxon kis hang a fejemben, hol arról próbált meggyőzni, hogy ez az egész helyzet teljesen abszurd és vessek neki véget, hol pedig arra bátorított, hogy élvezzem ki a pillanatot, és várjam ki a végét, mert életem végéig bánnám, ha nem nézném meg, egész pontosan milyen is, mikor az ember Szabi technikájának esik áldozatául.

- Öt – suttogta a fiú szinte már a számba.

Egy pillanat erejéig ajkaink összetalálkoztak, mire akaratlanul is kiszakadt belőlem egy halk sóhaj. Bár Szabi még bele se lendült, az a lopott érintés felrobbantott bennem valamit. Ahogy teltek a másodpercek egész egyszerűen felfokozódott bennem az izgatottság, ami ezúttal elemi erővel söpört végig a testemen. A következő másodpercben már nem érdekelt, hogy a legjobb barátomról van szó, el se jutott a tudatomig, hogy a mi kettőnk barátsága pont azért működik, mert rám nem hat a fiú sármja. Az egész elmélet megborult, mikor Szabi keze rákeveredett a combomra, és hiába hitegettem magam, hogy ha eljön az idő, akkor képes vagyok megálljt parancsolni, elvesztem.

Ösztönösen siklottak kezeim fel a fiú mellkasára, majd karjaimmal átfontam a nyakát, és egy határozott mozdulattal még közelebb húztam magamhoz. A csók ekkor elmélyült, Szabi nyelve utat talált, és egy lassú, már-már szabisan pofátlan mozdulattal elérte, hogy a maradék józan eszem is szabadságra menjen. Mérlegelés nélkül haraptam bele kacéran, mégis lágyan a fiú ajkaiba, ezzel jelezve, hogy ha tovább játszik az idegeimen, akkor nem állok jót magamért. Ezúttal Szabiból szaladt ki egy sóhaj és valamiféle állatias morgás közötti hang, aminek hallatán belemosolyogtam a csókba, és már a győztesek elégedettségével dőltem volna végig az ágyon, hogy aztán fogadjam a srác világhírű csókját, mikor legnagyobb meglepetésemre Szabi oldalba bökött.

Igen, jól olvassátok, Szabi oldalba bökött! Egyik ujjával feltett szándéka volt a bordáim között a tüdőmig nyúlni, ami persze azonnal tönkrevágta a hangulatot, tekintve, hogy hirtelen már nem az volt a legnagyobb problémám, hogy a legjobb barátommal csókolózom, hanem hogy bemenjek-e az ügyeletre vagy sem…

- Na, látod, erről beszélek Miss. Kizárt Dolog! – vigyorodott el.

- Menj a francba! – bokszoltam bele a vállába. – Úgy volt, hogy itt még nem csókol meg! Úgy megdöbbentem, hogy elfelejtettelek felpofozni – hárítottam, majd magam se tudom miért, de utólag azért lekevertem egyet a srácnak. – Csak, hogy érezd a törődést!

- Hanna! – szörnyülködött Szabi, miközben kezével megdörzsölte az arcát. – Te komolyan megütöttél?

- Te meg megcsókoltál! – vetettem ellen, mire persze a srác arcára kiült egy fülig érő vigyor.

- Tudom, hogy élvezted! – kacsintott. – Különben pedig, határozottan emlékszem, hogy kettőnk közül én vetettem véget a dolognak…

- Mert én egész egyszerűen sokkban voltam!

- Hiába, piszkosul jól csókolok – villantott rám egy ártatlan mosolyt a fiú.

- Soha többet nem beszélek veled a randimról!

- Ugyan Baba, a következő srác, akivel randizni fogsz, az én leszek – jelentette ki, majd meg se várva, hogy reagáljak rá, kivonult a szobámból.

Ezek után természetesen hajnali háromig álmatlanul feküdtem az ágyamban, és miközben próbáltam meggyőzni magam arról, hogy holnap olyan leszek Bécsben, mint a mosott rongy, csak nem bírtam elaludni. Agyam folyamatosan újrajátszotta azt a végtelenül rövid, mégis észveszejtően őrjítő csókot, aminek az egyetlen szépséghibája, hogy Szabival történt. A fiú a legjobb barátom, akinek ráadásul a legfőbb tulajdonsága, hogy imád felszedni csajokat, hogy aztán másnap lekoptathassa őket.

Nem fogok hazudni, eljátszottam már a gondolattal, hogy ő meg én. Eljátszottam vele, és a gondolatmenet mindig azzal zárult, hogy röhögő görcsöt kaptam, ahogy elképzeltem, hogy együtt vagyunk. Mi egész egyszerűen barátoknak vagyunk tökéletesek, és ezt mindketten tudjuk. Az a randizós mondat meg csak valami hülye szívatás a fiútól, de akár az is lehet, hogy szimplán egy újabb pasi trükköt gyakorolt rajtam, ami legnagyobb pechemre remekül működött. Valahogy mikor az embernek elültetik a fülében a bogarat azzal kapcsolatban, hogy egy srác akar tőle valamit, akaratlanul is elgondolkozik azon, hogy mi lenne ha. Végigveszi a másik tulajdonságait, maga elé vetíti az arcát, elképzeli, ahogy kézen fogva sétálnak az utcán. Megpróbálja kitalálni, hogy milyen lehet egy közös csók, hogy vajon milyen érzés beletúrni a másik hajába, hogy vajon milyen érzés, mikor a másik keze végigsiklik az oldalán. Látja a mosolyt, ami csak neki szól, látja a tekintetett, ami alig tud betelni a látványával. A rohadt életbe Szabi!

Mindig olyan magabiztosan mondtuk mindketten, hogy ez csak legjobb barátság, de elég volt egy mondat, hogy teljesen kizökkentsen. A legidegesítőbb az egészben pedig, hogy egy időben bármit megadtam volna ezekért a szavakért. Hogy amíg próbáltam elérni, hogy a fiú végre rám is más szemmel nézzen, a legjobb barátjává váltam. Hogy minden igyekezetem ellenére én lettem a havercsaj. Aztán végre megszoktam a szerepemet, képes voltam úgy kezelni a fiút, ahogyan azt a legjobb barátok szokták. Elkezdtek mások tetszeni, képes voltam zavarba jönni egy ismeretlen srác bókjától, és végre elmúlt, hogy mindenkit Szabihoz hasonlítgassak. Elmúlt mikor többet akartam, képes voltam elfogadni a barátnőit, és nem éreztem élvezetet, mikor a srác valami bunkó szöveggel kidobta őket. Ténylegesen a legjobb barátja lettem, és elfogadtam, hogy az én helyem ez a zóna. Őszintén mondtam ki, hogy nincs és nem is lesz közöttünk semmi, erre jön Szabi és benyög egy ilyet. Azért ez pofátlanság… olyan könnyedén dobálózik a szavakkal, mint más a kosárlabdával.

Az mindenesetre biztos, hogy amennyiben Szabi nem a bosszantásom végett mondta azt, amit, akkor egész egyszerűen a Theo-val való kapcsolatom zavarja a büszkeségét. A hiúságába nem fér bele, hogy miután ő végigment a fél albérleten én lekoptattam, viszont Theo-nak adok egy esélyt. Az nyilván nem jut eszébe, hogy az olasz srác nem volt előtte együtt Vivivel, vagy éppenséggel az osztálytársaim jelentős százalékával… Nála az ilyen apróságok nem számítanak. Engem Szabi mindig akkor vesz észre, mint potenciális jelölt, mikor épp nincs más, vagy éppen nem úgy épül fel a prioritási listám, ahogy az számára kedvező. Aztán amikor ismételten elfoglalja a helyét ennek a listának az élén, és meggyőződik arról, hogy amikor neki épp felesleges ideje van két csajozás között, akkor amilyen gyorsan jött ez a beidegződése, olyan gyorsan távozik is, és ismételten visszasüllyedek a legjobb barát szerepembe.

Huh, egy kicsit ijesztő volt most kiírni magamból ezeket a sorokat. Soha nem volt rossz érzésem Szabival kapcsolatban, de azt hiszem mégis jó ideje érlelődött már ez a gondolat a fejemben. Ő a legjobb barátom, de talán néha már-már bántóan visszaél azzal, hogy ennyit jelent nekem. Persze lehet, hogy ez az egész csak emiatt az abszurd csók miatt jött elő belőlem, és mikor majd holnap – illetve ma, tekintettel az időre… - ugyanúgy fog velem viselkedni, mint eddig, és kiderül, hogy tényleg csak heccelés volt az egész, úgy ahogy jött ez a gondolat, el is fog múlni. Drukkoljatok, hogy így legyen!

A következő részből:

"- Ezek ketten együtt vannak? – lépett mellém Theo meglehetősen furcsa arckifejezéssel.

- Időnként – vontam meg a vállam. –Szabi egy seggfej, Vivi meg nem túl erős jellem… - foglaltam össze."